A dobos-zeneszerző Bágyi Balázs a magyar jazz-élet egyik meghatározó, külföldön is rendszeresen koncertező művésze, aki húszas évei óta vezeti saját zenekarait. Számos formáció tagjaként szinte minden műfajban alkot, különleges, melodikus dobolási stílusa komplex zenei élményt nyújt. Több alkalommal vett részt turnén az Amerikai Egyesült Államokban és az egyetlen magyar jazz-zenész, aki rendszeresen koncertezik Kínában. Előző kvartettje 2004-2011-ig létezett, ebben a periódusban szinte minden fesztivált megjárt, a hazai ethno-jazz műfaj jelentős produkciója volt. Az új felállás zeneiségében a post bop elemekből építkező akusztikus kortárs jazz dominál. Együttesében a magyar jazz fiatalabb korosztályának jeles képviselői a partnerei, a Hollandiában végzett szaxofonos titán Soso Lakatos Sándor, a klasszikus zenén nevelkedett Junior Príma díjas zongorista Oláh Dezső és Közép-Európa egyik legnagyszerűbb bőgőse Oláh Péter. A zenekar számos európai jazz fesztiválon játszott az elmúlt években (Bansko Jazz festival, Nisville, Mosaic Jazz Fest Sibiu, Sarajevo Winter, Petrovac Jazz Festival, Skopje Summer Festival, Jazz Juniors Krakow), illetve sikert arattak jónéhány neves európai klubban is (Agharta Jazz Club Prague, B-Flat Berlin). 2016-ban Pocsai Krisztával közösen elkészített Homage To Shakespeare lemezüket a nemzetközi szakmai zsűri Gramofon-díjjal jutalmazta, majd az együttes az Év zenekara címet nyerte el a JazzMa.hu magazan közönségszavazásán. A formáció repertoárja a zenekarvezető szerzeményeire épül, Bágyi Balázs 2016-ban az év zeneszerzője lett. balazsbagyi.com 

A Santa Diver formációt 2006-ban alapította Kézdy Luca jazzhegedűs és Szesztay Dávid multiinstrumentalista, zeneszerző. A trió harmadik tagja Szegő Dávid, aki 2015-ben csatlakozott a zenekarhoz. A három hangszer és egyéniség egy egészen sajátos és unikális zenei világot képvisel, amit a jazz, world music, és a szabad zene metszetében talált meg. Hangzásukat meghatározza a rendhagyó felállás (hegedű-basszusgitár-dob), Kézdy Luca különleges, narratív hegedűjátéka, színes és dallamos basszus szólamok, és az apró, izgalmas történésekkel teli, mégis energikus dobolás. Deep Diving című harmadik lemezük 2017 decemberében jelent meg a NarRator Records gondozásában. „A hullámtarajok és a sima vízfelszínek ritmikus váltakozása a zenében egymást követő szilajul burjánzó és finoman bontakozó részekre rímel (…) kivehetőek a kortárs progresszív rock, az electronica vagy a modern creative szókapcsolattal illetett jazz ihlető elemei, ezek sokszorosan átszűrve buknak felszínre. (…) Luca egy korábbi interjúban említi, mennyire nehéz elérni, hogy ne legyenek fölösleges hangok a zenéjében. Pedig nem igazán vannak, noha az is világosan megmutatkozik, mennyire virtuóz, technikás játékos. Modern, mai zene, mégis kortalan.”  Bércesi Barbara, Gramofon 2018 tavasz

2001-es megalapítása óta a Nigun nemzetközi szinten is komoly ismertséget és hallgatói bázist épített ki. Egyéni hangzásuk egyaránt gyökerezik a kelet-európai zsidó népzenében és a spontán jazz improvizációban. 300-nál is több koncertjük volt világszerte, olyan helyszíneken, mint a New York-i Guggenheim Múzeum, a Brussels Bravo Art Fesztivál, Athens Technopolis Jazz Fesztivál vagy a KlezMore Fesztivál Bécsben. A zenekar rendszeresen alkot együtt olyan kiváló vendégszólistákkal, mint John Zorn, Don Byron, Frank London, Steven Bernstein és Lukács Miklós. „Ez a nagyszerű történet számomra leginkább a csapategység manifesztálódását jelenti, mégpedig nem akármilyen muzsikával és nem akármilyen közegben. Nem mellesleg, eddig a Niguné nálam az év legjobb magyar koncertlemeze.” Olasz Sándor, Riff Szeptember 2016. „A Nigun zenéje nem a balkáni és zsidó skálák vég nélküli ismételgetése, hanem a zsidó dallamok lelkének újra felfedezése, a jazz nyelvén. A koncert óriási siker volt, két ráadást adtak, ezekben már, mint klezmer zenekar tartottak levezetést, megidézve a régi zsidó lakodalmak hangulatát és a táncok elsöprő lendületét.” Koléner Anita, Jazzma 2014. „A két világ szintéziséből létrejött anyag világosan érzékelteti a vonatkozási pontokat, ugyanakkor egyetemes érvénnyel szólal meg. Párniczky dallam fejlesztései, improvizációi egy saját hangját megtalált muzsikus nagy ívű megnyilatkozásai, amelyekhez szervesen illeszkednek Bede Péternek a jazz és a népzene kiejtésmódjában egyaránt otthonos rögtönzései.” Turi Gábor, Fidelio 2014.

Mátyás igazi reneszánsz, humanista uralkodóként nyitott volt más országok kultúrájának megismerésére és meghonosítására udvarában. A királyi udvar mindennapjaiban a művészetek között a zene is kiemelkedő szerepet kapott. Hunyadi Mátyás a kontinens legjobb hangszerjátékosait, komponistáit igyekszik szerződtetni palotájába. E kiváló uralkodót második feleségével, Beatrix királynővel kötött házassága – aki maga is a hárfa avatott játékosa volt – csak megerősítette ebben a törekvésében. Ezekben az évtizedekben Európa a zenészeit a Burgundi udvarból importálja. A zeneszerzők ezt a zenei stílust másolják és ötvözik saját országuk muzsikájával. Az akkori Magyarország Beatrix királynő itáliai származásával szerencsés helyzetbe kerül. Egyszerre van jelen a németalföldi, az itáliai és a hazai impresszió. Ezeknek a hatásoknak szép együtt csengésével szólalnak meg Pietro Bono, Pierre Vidal, Johannes Stocken, Clemens non Papa és a kor más zeneszerző óriásainak művei a Custos Consort tolmácsolásában.

„Kifinomult billentés-technika, kiváló formaérzék, remek dallam- és harmóniaérzék – ezek a szavak jutnak eszembe Rozsnyói Péter új szólólemezét hallgatva. Jól ismerve Péter klasszikus zenei munkásságát is, megtapasztalhattam, hogy ugyanazzal a természetességgel és átéléssel játssza Bach műveit, mint a saját, sokszor rögtönzött darabjait, illetve a jazz-standardeket. Ez a mostani felvételén hallható rendkívül kifejező és érzelemdús játékából is kiderül, amely újra megerősítette bennem azt, hogy akkor jó egy rögtönzés, ha úgy hangzik, mintha meg lenne komponálva; egy megírt szerzemény előadása pedig akkor, ha úgy tűnik, mintha a mű éppen most születne.” Oláh Kálmán „Egy bizonyos érettséget elérve minden alkotóművész eljut arra a felismerésre, hogy az út a cél. Nem minden alkotóművész jut el viszont a 38 éves Rozsnyói által elért elvonatkoztatási szintre, melyet ennek a lemeznek az elkészülte után meg is fogalmazott: minden kezdet egyben végpont is, minden, ami megnyit valamit, egyben be is zár valamit. Csak fohászkodni lehet érte, hogy az ember elérje, hogy megértse, hogy belsővé tegye, ami változtathatatlan, és változtasson azon, amin kell. Két trió album után ez az első szóló zongora lemez, amit Rozsnyói megjelentet. Hátborzongatóan őszinte vallomást hallhatunk tőle eddigi életéről, Bach módjára csörgedező tudatfolyamként. Pályájának eddigi legjelentősebb mérföldkövéhez ért Rozsnyói. Ezt döbbenetes erővel élte át, amikor felszökött pulzussal – mint kezdő korában, egy-két évtizeddel ezelőtt – leült egyedül a zongorához, közönség és piros lámpa előtt. Elsőnek játszotta a záró darabot (minden kezdet le is zár valamit), de a session digitális lenyomata egyébként azonos az eredeti, teljesen spontán, ám előtte hetekig fejben forgatott rögtönzésével. Téma és improvizáció egysége olyan erős lett, hogy nem is lehet első hallásra megállapítani, melyik szerzemény, és melyik improvizáció. Ezért is érdemes ezt a lemezt szünet nélkül végighallgatni, mélységei akkor fognak igazán feltárulni.” (részlet Zipernovszky Kornél kísérőszövegéből) Rozsnyói Péter tavaly júnus 21-én az Opusban adott szólókoncertjét Serenity Prayer címmel ezen a napon jelenteti meg a BMC Records. A lemez a koncert előtt és után kedvezményes áron vásárolható meg.

Hangfelvétel után élőben is…Carl Philipp Emanuel Bach billentyűs versenyművei „Meglepetés meglepetést követett, amikor – immáron úgy 25 éve – először olvastam át Carl Philipp Emanuel Bach éppen megszerzett, odáig számomra ismeretlen csembalóversenyeit. A dilemmára, mit is vegyünk fel belőlük, a válasz csak egy lehetett: mindegyiket. Hamarosan követte ezt a megállapodás az akkor már neves svéd BIS lemezcéggel mind az 52 concerto felvételére. A 20 CD-s sorozat C. P. E. Bach jubileumi évére, 2014-re lett kész. Mellette megkezdtem a szerző szóló billentyűs darabjainak is a felvételét, ami szintén közel áll befejezéséhez és teljes formájában 42 CD-t fog tartalmazni. A kritikák máris a hangfelvétel történetének egyik legjelentősebb vállalkozásaként értelmezik a kettős sorozatot. Munkánk jelentősége abban is áll, hogy C. P. E. Bach életművéből ez idáig rengeteg kompozíció szinte hozzáférhetetlen volt és emiatt soha, vagy ritkán hangzott csak el. Most itt, a BMC remek koncerttermében reményeink szerint megszólaltathatjuk a CD-n már rögzített 52 billentyűs versenyművet, a világon először koncertsorozatként. Utunk során a versenyművek mellett egyéb műfajokkal: a szerző szimfóniáival, kamarazenéjével és szóló-billentyűs szonátáival színesítjük a koncertműsorokat. De ki is volt Carl Philipp Emanuel Bach? 1714-ben Weimarban született, Johann Sebastian Bach második fiúgyermekeként. Jogi tanulmányai után került Nagy Frigyes porosz király szolgálatába. Itt eltöltött közel 30 esztendeje után élete utolsó 20 évében, 1788-ban bekövetkezett haláláig, Hamburg templomainak főzeneigazgatójaként működött. Életében az egyik legjelentősebb zeneszerzőként tisztelték, zenéjét (főként billentyűs műveit) életében és azután is olyanok csodálták, mint Haydn és Beethoven. A 19. században apjának, Johann Sebastian Bach zenéjének újrafelfedezése szorította háttérbe a fiú munkásságát, valamint az is, hogy ekkor már a bécsi klasszicizmus értékelése szinte kiszorította a zenetörténeti szemléletből a vele majdnem egyidős „észak-német klasszicizmust” annak sok kiváló képviselőjével. Ez a zenei nyelv, amelynek kiformálásában C. P. E. Bachnak jelentős része volt, a személyes érzések jelentőségét erősen és legfőképpen másképp hangsúlyozza, mint a barokk, de a bécsi klasszikától is eltérően. Ez az út egyenesen vezet a zenei romantikához. A billentyűs versenymű, amely először J. S. Bach életművében jelenik meg, a berlini iskola egyik központi műfajává vált. C. P. E. Bach egész hosszú életét végigkíséri, hisz ő maga, ünnepelt billentyűs virtuózként, rendszeresen játszotta saját versenyműveit koncertjein. Így ezekben zenei nyelvének, zeneszerzői egyéniségének minden változása, „életrajza”, tetten érhető és szóló-billentyűs kompozíciói mellett éppen a versenyművek tekinthetők életműve gerincének. Gazdagságuk, dinamizmusuk, drámai elemeik és finomságaik végtelen változatossága erős hangon szólítják meg úgy a hallgatót, mint a játékost. Járjon velünk most ebben a műfajban és fedezzen fel általuk egy csodás, színes világot.” Spányi Miklós, 2018

Az egyik legkülönlegesebb lengyel zongorista – az Opusból jól ismert és a BMC Records gondozásában alig három hónapja Ragtime címmel duólemezt megjelentető – Marcin Masecki, és a népszerű dobos és énekes, a Warszawskie Combo Taneczne sztárja, Jan Emil Młynarski hozta létre ezt a zenekart, amely a két háború közti időszak lengyel jazz zenekarait, s azok zenei hagyományait idézi fel. A Młynarski & Masecki Jazz Band képes szó szerint visszaidézni a két háború közti időszakban működő zenekarok hangulatát és hagyományait, de Marcin újszerű hangszereléseinek és Janek hangjának köszönhetően új lélegzethez jut ez a zene. A fiatal zenészek komoly humorérzékkel rendelkeznek, a 30-as évek slágereit kacsintásokkal kísérve, nem teljesen hagyományos módon adják elő, mindezt persze kiemelkedően virtuóz hangszeres tudásuknak köszönhetően engedhetik meg maguknak. Játszadozva a konvenciókkal, olykor őrült free-jazz improvizációkat szőve a zenébe, a darabok teljesen mai hangzásúvá válnak, ugyanakkor eredeti szellemüknek megfelelően mégis táncolhatóak maradnak. „Ezt a muzsikát populáris zeneként, mindenki számára érthetően adjuk elő, visszatérve a jazz eredeti ethoszához.” nyilatkozta a zenekarról Marcin Masecki. A Jazz Band repertoárja jobbára mára már ismeretlen swing dalokból és egyedi tangóból áll. A program koncepciója Adam Aston, a kor legismertebb lengyel énekese és Henryk Wars, a húszas-harmincas évek legfontosabb, zsidó származású zongoraművésze, rendezője és zeneszerzője előtt tiszteleg, az ő munkásságukra épülve. A zenekar 2017-es, Noc w Wielkim Mieście (Éjszaka a nagyvárosban) című, a Lado ABC kiadónál megjelentetett lemezét Lengyelország egyik legfontosabb és legbefolyásosabb napilapja, a Gazeta Wyborcza a 2017-es Év Albumának választotta. A Polish Jazz 1918 – 2018 projektet a wrocławi Firlej Művészeti Központ hívta életre. Az improvizatív zene és a jazz számos olyan értéket hordoz magában, amiből a két világháború közti időszakban rengeteg mű születhetett. A Polish Jazz 1918-2018 projektbe az ifjú lengyel jazz-zenész generáció, és a visegrádi országok olyan ismert improvizációs zenészei kerültek be, akik újító módon nyúlnak a tradíciókhoz, és a jövőbe tekintve hagyják magukat elragadni képzelőerejük és kreativitásuk által.  A projekt az Adam Mickiewicz Intézet Kulturális Hidak támogatási programja keretében, a Lengyel Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériumának 2017-2021 közötti  NIEPODLEGŁA (Független) című hosszútávú programja részeként valósul meg.

„Zenéjében Dukay egyszerűségre törekszik, és ezt nagy szakértelemmel éri el. A múlttal való kapcsolatát – amely a mai „komolyzenei” szerzők fő problémája – megoldotta. Nincs a zenéjében „múlt”, minden jelen, és pontosan ez az, ami lehetővé teszi a számára, hogy a huszonegyedik században kapcsolatot tartson fenn a szakrálissal. Mert a nyugat-európai műzene eredeti feladata a szakrális kifejezése volt; annak a műzenének a feladata, mely a középkori kolostorokban élő és dolgozó szerzetesek egyszólamú egyházi énekeiből kinőtt pompás polifón művekben született meg. Ez a zene az imádság egy formája, aspektusa volt. Semmi nem indokolja, hogy ez a „szakrális” feladat ne érvényesüljön ma is.” A fenti idézet az angol zenetörténész Paul Merrick „Zene időn kívül” című, Dukay Barnabásról szóló tanulmányából származik. A ma esti műsorba Dukaynak az utóbbi tizenöt évben nekünk írt és többnyire nekünk is ajánlott, mintegy háromórányi zenéjéből válogattunk egy csokorra valót. Klukon Edit és Ránki Dezső Az „Ámen” szó négy különböző értelmet kaphat: - Ámen, legyen! A teremtés igéje.- Ámen, engedelmeskedem, elfogadom. Legyen meg a Te akaratod!- Ámen, az óhajtás, a vágy szava: bár lehetnél az enyém, s én a Tiéd!- Ámen, elvégeztetett, minden mindörökké helyére került, a Paradicsomban elhangzott ige. Mindezt kiegészítettem azoknak a teremtményeknek az életével, akik puszta létezésükkel mondanak áment, s így próbáltam a szó oly változatos gazdagságát hét zenei látomásban kifejezni. A „Visions de l’Amen”-t két zongorára képzeltem és írtam, úgy, hogy mindkét hangszertől a maximális erőkifejtést és nagyon különböző hangzásokat vártam el. Az első zongorának jutottak a ritmikai nehézségek, az akkordfürtök, mindaz, ami virtuóz, elbűvölő és a hangminőséghez kötődik. A második zongorára bíztam a legfontosabb melódiát, a tematikus elemeket, mindazt, ami az érzelemmel és erővel kapcsolatos. Olivier Messiaen (Jancsó Júlia fordítása) Olivier Messiaen nevéhez a 20. századi zenetörténet talán legkülönösebb életműve fűződik, amely a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt hatalmas. Elképesztő szakmai tudással megírt nagyszabású művei kivétel nélkül elementáris hatásúak. Messiaen zenei gondolkozásában egyszerre van jelen ráció és szenvedély, elmélyültség és banalitás, darabjai egyszerre kifinomultak és robusztusak, misztikusak és érzékiek. Gondolkodásmódja inkább értelmezhető a középkori, vallásos mesterember-zeneszerző, semmint a romantikus művész-ideál kontextusában. A természet tapintható jelenségvilágában a technikai tökéletességet keresve ugyanazokra a konkrétumokra kíváncsi, mint a vallásban. A halál utáni élet számára éppoly valóságos, mint a különböző általa kreált hangsorok, a prímszámok rejtélye vagy a madarak éneke, amit ornitológusként gyűjtött és rendszerezett. Elmélyült hite – melyet elmondása szerint soha nem kezdett ki a kétely – az egyházi tanításoknak csak bizonyos részében lelt otthonra. Nem a földi élet bűnössége és terhe, Krisztus passiója és keresztre feszítése foglalkoztatta elsősorban: teológiája a dicsőség teológiája, zenéje az örök fény, az örök város, a feltámadott lélek, az angyalok, a Szentháromság zenéje. Hitére éppoly természetességgel és magától talált rá, ahogyan a zenére: amikor kilenc éves korában első zongoratanárával találkozott, a zene már évek óta központi szerepet játszott az életében; angoltanár és Shakespeare-fordító apjától, illetve verseket író anyjától legfeljebb a művészi érzéket örökölhette, a zene iránti elhivatottságot nem. Az avignoni születésű fiú 1919-ben a családjával került Párizsba, s alig néhány évvel később már a Conservatoire növendékeként tűnik fel. Tanulmányait kimagasló eredménnyel végezte: orgonát Marcel Duprétől, a 20. század egyik legjelentősebb virtuózától tanult, a rendkívül elmélyült és híresen (ön)kritikus komponista, Paul Dukas osztályába járt zeneszerzésre, zenetörténet-tanára pediga görög zeneelmélet egyik legjelentősebb kutatója, Maurice Emmanuel volt. 1930-ban hagyta el alma materét, a következő évben kinevezték a párizsi La Trinité templom orgonistájává, s ezt a tisztséget a következő hatvan év során szünet nélkül töltötte be. Röviddel a 2. világháború kitörése után besorozták, 1940-ben fogságba esett. A sziléziai fogolytáborban komponálta leghíresebb darabját, a Quatuor pour la fin du temps (Kvartett az idők végezetéhez) című művét, amelynek ősbemutatójára még ott, többezer rab előtt került sor. Szabadulása után, 1941-ben lett a párizsi Conservatoire tanára: legendás óráit – kezdetben összhangzattant, később analízist tanított – nemcsak későbbi második felesége, Yvonne Loriod látogatta, de olyan növendékek is, akik nélkül a 20. század második felének zenetörténete aligha volna megírható: Pierre Boulez, Karlheinz Stockhausen, Iannis Xenakis, Tristan Murail, Jean Barraqué – vagy hogy két magyar szerzőt említsünk: Kurtág György és Vidovszky László. A korai orgonaművek, dalok és zenekari darabok után az 1940-es évek elején – szabadulása után – keveset komponált, de ekkor írta nagyszabású, több mint ezer oldalas elméleti munkáját saját zenei nyelvéről (Technique de mon langage musical, 1944). A teoretikus összefoglalás, amely a görög zeneelmélettől az indiai művészi zenéig, a klasszikus nyugat-európai hagyománytól a madarak énekéig Messiaen valamennyi fontos inspirációs forrását tárgyalja, olyan alapfogalmakat tisztáz, mint a nem-megfordítható ritmusok (amelyek palindrómaszerűen előre- és visszafelé olvasva is ugyanazt a képletet adják ki), a korlátozottan transzponálható móduszok (olyan hangsorok, amelyek a kromatikus oktávot szimmetrikusan tagolják), a ritmus-kánon (amelyben az egyes szólamok hangmagasságai nem, csak a ritmusértékek alkotnak kánont) vagy a ritmus-kromatika (amely a fokozatosan növekvő hosszúságú hangjegyértékekre vonatkozik). Az elméleti alapvetést követően születtek az első nagyszabású ciklusok, az Yvonne Loriod és önmaga számára komponált kétzongorás Visions de l’Amen (Ámen-látomások, 1943), a zongorairodalom talán legmonumentálisabb szólódarabja, az ugyancsak Loriod-nak írt Vingt regards sur l’enfant Jesus (Húsz pillantás a gyermek Jézusra, 1944), és a mamut-zenekart és két szólistát alkalmazó Turangalîla-symphonie (1946–1948). A sajátos Messiaen-stílus ezekben a művekben már teljes fegyverzetben jelen van, a későbbi darabok, mint a nagyszabású zongoradarab-gyűjtemény, a Catalogue d’oiseaux (Madarak katalógusa, 1956–1958), a gigantikus, tízszólamú énekkarra, hét szólistára és nagyzenekarra komponált La Transfiguration de Notre Seigneur Jésus-Christ (Urunk, Jézus Kirsztus színeváltozása, 1965–1969), vagy egyetlen operája, a több mint hat órás Saint François d’Assise (Assisi Szent Ferenc, 1975–1979) lényegi újdonságot már nem hoznak, de újabb és újabb színekkel gazdagítják az életművet – a színhallású szerző számára konkrétan is. Egyetlen kétzongorás műve, az Ámen-látomások számára az A-dúr alapszínét választotta, amely a nyugodt, naív örömöt és a kékséget jelentette Messiaen gondolkodásában és érzékelésében. A darabot a nácik által megszállt Párizsban, egyetlen lendülettel írta meg tanítványának és szerelmének, az ekkor tizenkilenc éves Yvonne Loriodnak. A két zongora funkciója alapvetően eltér egymástól, miként arra maga Messiaen hívja fel a figyelmet a kottába írott előszóban: a Loriod számára írott első zongora hordozza a ritmikai nehézségeket, a burjánzó akkordokat, mindazt, ami a sebességgel, a csábítással, a hangzás minőségével kapcsolatos. A saját maga számára komponált második zongora szólamában jelennek meg a dallami és tematikus elemek, mindaz, ami az érzelmekhez és az erőhöz kötődik.  Fazekas Gergely

A Kosztolánszki Group lendületes fiatal együttes, amely a késői ötvenes, korai hatvanas évek zenei világából építkezve játszik ‘közönségbarát’ modern jazzt. Bevallott céljuk, hogy ablakot nyissanak és betekintést engedjenek a fiatalabb korosztály számára zenei sokrétűségük révén, amely a jazz standerdek mellett mai előadók és zenészek szerzeményein és stílusjegyein keresztül teremt sodró atmoszférát, teret biztosítva a mai zenék kedvelői számára. A zenekar büszke arra, hogy – bár a fiatalok körében aligha a jazz műfaja számít a legnépszerűbbnek – egy biztos, befogadó és egyre bővülő közönséget sikerült megnyernie koncertjeikre. A mindössze 19 éves tenor szaxofonos-zenekarvezető Kosztolánszki Dominik mellett a zenekar metronómja, „Az év fiatal jazz-zenésze” díjjal kitüntetett Richter Ambrus és a további négy, hozzájuk hasonlóan fiatal és tehetséges zenész a Belgrádi Jazz Fesztivál és több hazai klubkoncert után első ízben lép az Opus Jazz Club színpadára.

A meglehetősen szokatlan – fagott, szaxofon/klarinét és hárfa – felállású trió formáció a francia női crossover-duó, a Dragon, és a kiemelkedő tehetségű fiatal szaxofonos-klarinétos Hugues Mayot találkozásával jött létre. A kompozíció és az improvizáció közötti kreatív interakció iránti közös szenvedélyükkel a három zenész komoly repertoárt állított össze hárfára, fagottra és szaxofonra/klarinétra írt kollektív kompozícióikból. A 20. század elejének francia zenéjében gyökerező darabjaik szabadon használják a Debussy, Ravel, Satie vagy Fauré műveiből vett témákat és elemeket, a jazz kifejezésmódjával kombinálva. A forrásul szolgáló zenei anyag gazdagsága széles játékteret kínál az ötletek, a hagyományokkal való kísérletezés és a ragyogó hangszeres technika révén megvalósuló új, erős francia identitású zenéjük megteremtéséhez. ikuidoki.fr facebook.com/ikuidoki jazzmigration.com/laureat/sophie-bernado-ikui-doki  A koncert az AJC által a fiatal jazz-együttesek szakmai fejlődésének érdekében létrehozott Jazz Migration sorozat keretében valósul meg.

A Novembre zenéjét egyaránt inspirálja a jazz-történelem és a kortárs kompozíciós formák, de a társművészetek is, így például a David Lynch-filmek vágási megoldásai, vagy éppen a közelmúlt képzőművészetének különféle kollázs-technikái, ahogy azt például Pablo Picasso és társai alkalmazták bizonyos műveikben. Melódiafoszlányok, kompozíciós töredékek szolgálnak általános alapanyagul zenéjük forgatókönyveihez, melyekben aztán hallgatóik agya kapkodva próbálja meg azonosítani a régóta elfelejtettnek és elveszettnek vélt témák darabkáit. ‘Zapping’, kollázsok, tükör-játékok, s egyfajta elliptikus idő-kezelés teremtik meg a Novembre líraiságának eszköztárát. jazzmigration.com/laureat/antonin-tri-hoang-novembre  A koncert az AJC által a fiatal jazz-együttesek szakmai fejlődésének érdekében létrehozott Jazz Migration sorozat keretében valósul meg.

Az idén 25. születésnapját ünneplő Óbudai Danubia Zenekar egy új formációval lepte meg magát és közönségét: ettől az évadtól kezdve a világhírű koncertmester, Major Tamás irányításával megalakuló Vonósműhely a zenekar vonósainak ad lehetőséget a még igényesebb művészi munkára, és a vonószenekari remekművek megszólaltatására. Egy hét intenzív felkészülés előzi meg a koncertet, melynek első felében a nézők bepillantást nyerhetnek a zenekari műhelymunka kulisszái mögé: Major Tamás koncertmester kalauzolásával a közönség is részese lehet egy aprólékos zenekari próbafolyamatnak, szünet után pedig megszólalnak Dvořák legszebb, vonósokra írt művei.

Az olasz gyökerekkel rendelkező fiatal magyar énekesnő, Pátkai Rozina számos nemzetközi verseny díjazottja: elismeréseinek sorát jazz és fringe fesztiválok színpadain gazdagította szerte a világban. Klasszikus bossa novát és saját szerzeményeket is játszó együttesével többször is fellépett az Opus Jazz Club színpadán. 2016 végén jelent meg az énekesnő második albuma, a kizárólag saját szerzeményekből álló Paraíso na Terra, amelynek dalait szintén a latin dallamok inspirálták, de már egy teljesen egyéni zenei világba vezetik el a hallgatót. Pátkai Rozina ezúttal triójával érkezik az Opusba. A programban az ismert bossa novák mellett elhangzó saját dalok az autentikus brazil dallamvilágból kiindulva szakítanak a zárt formákkal. Nagyobb teret kapnak az improvizációk, amelyek körülölelik az olykor gyermekien egyszerű, máskor kiszámíthatatlanul bolyongó dalokat. Mindez portugálul, spanyolul és angolul, Bán Zsófia, Szabó Ádám, Garcia Lorca és Jane Tyson Clement verseivel. rozinapatkai.com facebook.com/rozinapatkai 

Szakcsi Lakatos Béla a gypsy jazz nemzetközileg elismert, emblematikus figurája, a magyar jazz kevés Kossuth-díjasainak egyike. Különböző saját formációival, illetve más zenekarok tagjaként is rendszeres vendége az Opus Jazz Clubnak. Hetven felett is éppolyan energiákkal dolgozik, mint egész pályafutása során, s a komponálás mellett továbbra is folyamatosan koncertezik. Az Opus Jazz Club FAZIOLI Estek címmel két éve megkezdett szóló-zongora koncertjein a legkiemelkedőbb hazai és nemzetközi pianisták váltották már egymást a klub csodálatos FAZIOLI zongorájának billentyűinél. Kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy a sorozat egyik legfontosabb fellépője a magyar pianisták doyenje, Szakcsi Lakatos Béla lesz. Többszöri egyeztetést követően sikerült végre megtalálni az alkalmas időpontot, s így megvalósulhat a régen várt esemény, amikor Szakcsi végre szólóban játszik a klubban. A „valós idejű komponálás”, azaz az improvizáció egyik legkiemelkedőbb hazai és nemzetközi alakjaként, félreismerhetetlenül egyedi játékával a mester kétségkívül az őszi évad egyik meghatározó koncertjét adja az Opusban!

"A Játék Éve!!!Kivel is szeretsz játszani, és mivel szeretsz játszani??? Én a Gyerekekkel, a csillogó szempárokkal, a mosoly ívével, a nevetés ritmusával... a csönd csendjével, a duruzsolás dúrjával. Lesz Hangjáték, amikor a g játszik az á-val, a madárcsiripelés az oroszlán ordítással... És ritmusjáték, amikor a Tá játszik a Ti-ti-vel, a szamba a keringővel... a harmóniában a d-moll a C-dúrral, sőt a szójátékban a kevés a merésszel, a lábos a hámossal... Játék, ahol nincs vesztes, és lehet a nyeremény egy zacskó lebbencs... 12 előtt 12 kérdés, és ebéd előtt hazaértek, nem kérdés!!! Ennyi lesz a Játék Éve,Gyertek Ti is Máté, s Péter.... S Mindmegannyi, kinek lelke, szíve játékra képes!!!"(Lakatos György)Lakatos György új, hatrészes ismeretterjesztő sorozata a Budapest Music Center könyvtárában!

A kissé meghökkentő, First Gig Never Happened nevű osztrák trió a hangszereik (basszusklarinét, szopránszaxofon, dob és ütőhangszerek, Hammond orgona, Fender rhodes és zongora) nyújtotta számos kombináció sokszínűsége, illetve azok jellegzetesen egyéni megszólaltatása révén éri el egészen különleges hangzását. Charles Mingus és Thelonious Monk zenéjének szentelt debütáló albumuk a jazz időtlenségének kiemelkedő példázata. Saját zenei nyelvén a három fiatal zenész – energiáik, szenvedélyük és a játék öröme révén – a régi nagy mesterek formáit és ötleteit új zenei struktúrákká, már-már új kompozíciókká alakítja, kínosan ügyelve arra, hogy másolás helyett az akkor és most egyaránt, változatlanul érvényes értékek iránti folytonos nyitottsággal őrizzék azok igazi szellemét: Mingusra bőgő, Monkra pedig kalap nélkül összpontosítanak... firstgigneverhappened.com 

A BMC-ben második alkalommal megrendezésre kerülő Bach Bridges fesztivál a Budapesti Fesztiválzenekar és az az Amszterdami Concertgebouw Zenekar művészeinek, valamint a Festivallinks közös munkájának gyümölcse, Michael Gieler és Szabó Péter művészeti vezetésével. A Festivallinks célja, hogy újszerű művészi produkciókat mutasson be több európai zenei fesztivál részvételével. Az így megszülető műsor 2018 és 2020 között beutazza egész Európát. A fesztivál nyitókoncertjének első része Finnország északi csücskéről, a Hiljaisuus Festivaaliról érkezik Budapestre. Az előadás akrobatikával társítja a régizenét és kortárs zenét: a cirkuszművészek és zeneművészek közösen találnak új, költői kifejezésformákat. A koncert második részében is különleges találkozások tanúi lehetünk. Miroslav Petkov trombitás és Dimitar Bodurov zongoraművész számára Bach zenéje legalább annyira otthonos, mint a jazz és az avantgárd elektronikus zene, ám mindvégig hűek maradnak saját zenei gyökereikhez, a bolgár népzenéhez. Zenei utazásuk során a Budapesti Fesztiválzenekar és az Amszterdami Concertgebouw Zenekar tagjai csatlakoznak hozzájuk.  A Bach Bridges további programjai:  Október 4. 13:30 Bach Bridges Extra: Gloire - némafilm és koncert Október 4. 19:30 Bach Bridges II. - Ladies Night Október 5. 19:30 Bach Bridges III. - Concertante

Idén februárban, a Grencsó Spontaneous Music Ensemble tolmácsolásában, nagysikerű, a YouTube-on élőben is közvetített koncertet hallhattak az Opus Jazz Club látogatói, illetve az eseményt a neten követők. A formáció nevéhez hűen mind a csapat felállását, mind a koncerten elhangzott zenét a teljes spontaneitás jellemezte, természetesen számos előzménnyel. Spontaneitás – mert a csapat abban a felállásban még soha nem lépett színpadra, s mert a résztvevő zenészek mindegyike az improvizatív zene kiemelkedő képviselője, legyen az jazz, vagy kortárs zene; illetve sok-sok előzmény, hiszen a fellépők számos korábbi projekt révén sok-sok szálon kapcsolódtak egymáshoz. Nincs ez másképp a mostani, ezúttal Grencsó Spontaneous Chamber Ensemble néven fellépő csapat esetében sem. A fafúvósokon játszó Grencsó mellett a különböző rézfúvósokat megszólaltató Gőz László a februári koncerten is jelen volt, míg a másik két karakteres muzsikus, Kovács Tickmayer István és Pozsár Máté is állandó zenésztársai Grencsónak, más-más formációkban – így aligha szükséges az előzményeket részletesebben taglani. A spontaneitás pedig úgyszintén garantált, hiszen így együtt még sosem hallhattuk őket. A már önmagában sem túl gyakori – két fúvós, két billentyűs – felállás nyújtotta széles hangzásbeli palettát tovább színesíti a kompozíciók és az improvizáció terén megszerzett sokéves tapasztalataik révén kialakult négy markáns zenei egyéniség találkozása.

A Casablanca világhírű rendezője, Kertész Mihály ritkán látható műve az 1923-as Der Junge Medardus című némafilm, amely Bonaparte Napóleon történetét meséli el. A filmet öt évvel később a terjesztő kérésére jelentősen átdolgozva, Gloire címmel mutatták be Franciaországban. Így a Napóleon-ellenes film az eredeti szándékkal szemben a hadvezért dicsőítő eposszá alakulhatott át a francia közönség számára - Kertész rendezői zsenije azonban minden uólagos változtatás ellenére is beragyogja a vásznat. Ez a ragyogás ihlette meg Didier Benetti zeneszerzőt, aki új kísérőzenét komponált a némafilmhez, mely élő előadásban hangzik el a vetítésen. A Gloire a korzikai Sorru in Musica Fesztiválról érkezik a BMC Koncerttermébe. Bach Bridges további programjai:  10.03. - https://bmc.hu/programok/bach-bridges-i-crossing-borders 10.04. - https://bmc.hu/programok/bach-bridges-ii-ladies-night  10.05. - https://bmc.hu/programok/bach-bridges-iii-concertante  

A BMC-ben második alkalommal megrendezésre kerülő Bach Bridges fesztivál a Budapesti Fesztiválzenekar és az az Amszterdami Concertgebouw Zenekar művészeinek, valamint a Festivallinks közös munkájának gyümölcse, Michael Gieler és Szabó Péter művészeti vezetésével. A Festivallinks célja, hogy újszerű művészi produkciókat mutasson be több európai zenei fesztivál részvételével. Az így megszülető műsor 2018 és 2020 között beutazza egész Európát. A Bach Bridges második estéje, a Ladies Night a Dordrechti Bach Fesztivál és a Gran Canarián megrendezett Nemzetközi Bach Fesztivál közreműködésével jött létre a Festivallinks keretében. Lily Blijdorp gordonkaművész nemzetközi hírnevét kifinomult hangszerjátékának és eredeti repertoárjának köszönheti. Vasile Luca cimbalmossal közös zenei párbeszéde tökéletesen példázza, miért tekintik Hollandia egyik legeredetibb fiatal zenészének. A koncert második részében Bach örömteli IV. Brandenburgi versenye után a finn komponista, Lotta Wennäkoski művének ősbemutatóját hallhatjuk. Az est a nagyszerű spanyol énekesnő, Esther Alfonso da Costa előadása zárja Astor Piazzola csábító dallamaival. Bach Bridges további programjai:  10.03. - https://bmc.hu/programok/bach-bridges-i-crossing-borders  10.04. - https://bmc.hu/programok/bach-bridges-extra-gloire-nemafilm-es-koncert  10.05. -  https://bmc.hu/programok/bach-bridges-iii-concertante  

Közel hatvan év távlatából a jazz csillagórájának tűnik az 1959-es év, melyet a Modern Art Orchestra tagjai idéznek fel Ülkei Dávid és Ávéd János vezetésével az Opus Jazz Club színpadán. Nemcsak a minden idők legjobb jazzlemezének tartott Kind of Blue-t rögzítette Miles Davis együttese, hanem a The Cannonball Adderley Quintet In Chicago című album is ekkor jelent meg. A két lemez közös pontja maga a zenekar és a két szaxofonos: Julian "Cannonball" Adderley és John Coltrane. A hatvanas évek elején aztán Coltrane és Adderley pályája is sztratoszférikus magasságokba emelkedett, így nem csoda, hogy a kvintett említett lemezének 1964-es újrakiadása már kettejük nevén, Cannonball & Coltrane címmel jött ki. Bár a két művész külön utakon indult tovább, közös repertoárjuk a kései ötvenes évek hard bopjának egyik leginkább magával ragadó lenyomata.

A Rondo Quartet idén is egy 3 koncertből álló sorozatot mutat be a BMC Könyvtárban. Mindhárom hangversenyen elhangzik egy-egy darab az első vonósnégyes-szerző, Joseph Haydn utolsó teljes sorozatából, az Erdődy-kvartettekből, majd a műfaj történetének két izgalmas oldalágából: Janaček vonósnégyesei – kiegészülve egy zongora-ciklus átiratával – , melyek mind formai mind hangszerelési szempontból különlegesek, valamint egy-egy példa arra, hogy amerikai zeneszerzők (Ives, Copland, Cage) hogyan nyúltak az eredendően ízig-vérig európai kamarazenéhez.

A BMC-ben második alkalommal megrendezésre kerülő Bach Bridges fesztivál a Budapesti Fesztiválzenekar és az az Amszterdami Concertgebouw Zenekar művészeinek, valamint a Festivallinks közös munkájának gyümölcse, Michael Gieler és Szabó Péter művészeti vezetésével. A Festivallinks célja, hogy újszerű művészi produkciókat mutasson be több európai zenei fesztivál részvételével. Az így megszülető műsor 2018 és 2020 között beutazza egész Európát. A versenymű szó a concerto műfajának lényegére tapint rá. A Concertante című záróest programjában két zeneszerző-óriás, Bach és Vivaldi barátságos mérkőzésére kerül sor. A maga korában Vivaldi hírneve egy rocksztáréval vetekedett. Újszerű stílusa sok más komponistát ihletett meg, Bachot is beleértve. Bach darabjai kétségkívül remekművek, s ez alól a hegedűre írt kettősversenye sem jelent kivételt. De ugyanilyen örömmel mutatjuk be Vivaldi csodálatos g-moll kettősversenyét is Szabó Péterrel és Lidy Blijdorppal, az extravagáns Concerto Grosso Mogulról nem is beszélve, melyet a dél-koreai hegedűművész, Jae-won Lee tolmácsol. Bach Bridges további programjai:  10.03. - https://bmc.hu/programok/bach-bridges-i-crossing-borders  10.04. - https://bmc.hu/programok/bach-bridges-extra-gloire-nemafilm-es-koncert  10.04. - https://bmc.hu/programok/bach-bridges-ii-ladies-night

Szalóki Ági különleges műsorral tér vissza az Opus Jazz Club színpadára. A Liszt-díjas énekesnő koncertjének első részében magyar, amerikai és francia slágerek hangzanak el a '30-as, '40-es '50-es évekből. A műsor második részében Ági régi álmát valósítja meg: néhány olyan Joni Mitchell, Norah Jones és Doors dallal készül, amelyeket eddig soha, sehol nem énekelt. Egy korábbi interjúban így vallott előadói szerepéről: “Sem az eredetit imitálni, sem attól elrugaszkodni nem szeretnék, egyszerűen csak hitelesen szeretném elénekelni a dalokat. Mivel a népzene felől jövök, nekem az is örömet okoz, hogy rá tudok hangolódni egy-egy Piafhoz hasonló mester karakterére. Nem az újraértelmezésben gondolkodom, hanem az a célom, hogy alaposan átszűrjem magamon ezeket a dalokat, és megtaláljam a magvukat. Számomra nem az a fontos, hogy ki vagyok én a színpadon. Az a célom, hogy egy legyek a dalokkal.”

Szereplők:Imai Ayane - WendlaNajbauer Lóránt - Moritz / Moritz ApjaGulyás Bence - MelchiorMolnár Anna - Martha / Wendla AnyjaBernáth Éva - Ilse / Melchior AnyjaTarnai Dávid - Ernst / Pastor KalblauchBalázs Edgár - Haenschen Közreműködik:Kéry Tamás – zongoraHolló Miklós - ütőhangszerek díszlet: Zelenák Katalin grafika: Mátrai Péter Fiatal, de az opera műfajában gyakorlott énekesekkel, friss, dinamikus félig-szcenírozott operaelőadás készül Frank Wedekind (Alban Berg Lulu című operájának szövegkönyvét adó drámák szerzője) korai klasszikusából egy szokatlan térben, a Budapest Music Center Könyvtárában. A koncert-előadáson hét énekessel, zongorával és ütőhangszerekkel szólal meg a filmszerű, sűrített tempójú előadás. A tavasz ébredése címet viselő mű nem más, mint expresszionista mini-tragédia, afféle kamaszdráma, amely ezúttal a kortárs opera köntösében csendül fel. 13 jelenetben osztálytársak, barátok sorsát látjuk: Wendláét, Melchiorét és Moritzét. Fiatalok szexuális ébredése, kamaszkori próbálkozások, hirtelen elveszett gyermekkor, szembesülés a felnőttkor problémáival: vágyak kontra morál. Különleges élményt jelenthet az ősbemutató koncert-előadás, amely operai dramaturgiával, az eredeti színdarabnál lágyabban, líraiabban, és elsősorban női szemszögből ábrázolja Wedekind gyermektragédiájának rázós, őszinte és finom humorral átszőtt történetét. A téma tragikumát ellensúlyozandó, gyönyörű énekhangokon.

Eötvös Péter és Vajda Gergely vezetésével az Eötvös Péter Alapítvány nemzetközi mesterkurzust hirdetett fiatal karmestereknek és zeneszerzőknek, melynek témája ezúttal a fúvósötös műfaja, valamint Mozart Gran Partitája lesz. A világ minden tájáról érkező karmesterek közösen vezényelhetik Mozart klasszikusát, valamint megismerkedhetnek fiatal szerzők darabjaival. A hangszerek sajátosságairól, az adott hangszerre való komponálás kihívásairól a kurzus fúvósötösének szólistái tanítanak. Camilla Hoitenga és Cathy Milliken első alkalommal koncertezik Budapesten, illetve tart mesterkurzust. A koncert egyúttal az alapítvány által meghirdetett hároméves mentorprogram 2018-as eseményeit is lezárja.

Bacsó Kristóf szaxofonosként és zeneszerzőként is a hazai jazzélet egyik meghatározó alakja, elég csupán annyit említenünk, hogy az elmúlt években négy szerzői lemeze jelent meg, a trió formációtól a kvartett, kvintett felállásokon át egészen a big-bandre írt albumig bezárólag. Immár negyedik éve Bacsó legfontosabb saját zenekara a TRIAD, mely megalakulása óta jelentős pozícióra tett szert úgy a magyar jazz színtéren, mint külföldön, melyet hazai és számos európai országban adott nagy sikerű koncertjeik is bizonyítanak. Bacsó régi társa Tzumo Árpád, akinek elsődleges hangszere a zongora, azonban nagy erdeteiséggel nyúl a Fender zongorához és más elektronikus hangszínekhez is. A zenekar legfiatalabb tagja a dobos Juhász Márton, aki szinte minden stílusban otthon érzi magát. A TRIAD zenéje egyszerre merít a  jelenből és a közép-kelet európai zenei tradíciókból. A gondosan kimunkált részek mellett fontos szerepet kapnak a közös improvizációk, illetve a nem megszokott utak keresése. A trió első albuma Pannon Blue címmel jelent meg a BMC Records kiadásában, amelyen a világszerte ismert gitáros, Lionel Loueke volt a vendégük. A lemez 2017-ben elnyerte a Gramofon magazin „Az év magyar jazzlemeze” díját.  Jelenleg újabb repertoáron dolgoznak, amelyet ez év februárjában mutattak be a Müpa fesztiválszínházában a népszerű gitáros, Gilad Hekselman közreműködésével.

A Bécsi Filharmonikusok szólócsellistája, Varga Tamás immár több mint két évtizede él a császárvárosban, budapesti szólóestjének műsora azonban arról tanúskodik, hogy sem a magyar zenével, sem a mai magyar zeneszerzéssel nem szakadt meg a kapcsolata. Műsorát a csellóirodalom 20. századi alapműve, Kodály Zoltán Szólószonátája köré építette fel. Az 1915-ben írt és éppen 100 éve, 1918-ban bemutatott darab egyik jellegzetessége, hogy a hangszer két legmélyebb húrját a szokásos hangoláshoz képest mélyebbre kell állítani. A Varga Tamás számára írt négy új mű – melyek mindegyike ősbemutatóként hangzik majd el – ugyanerre a hangzásra tart igényt. Vajda Gergely új műve pedig nemcsak Kodály személyét, hanem egy 17. században élt zeneszerzőt és gambajátékost, a katonaként szolgáló Tobias Hume alakját is megidézi.

A vonósnégyes műfaji tradíciójának elevenen tartása érdekében a Diotima rendszeresen rendel új műveket, műsoron tartja az utóbbi évtizedek legjelentősebb kompozícióit, és újfajta megközelítéseket keres a 20. század mesterműveihez is. A budapesti koncerten Bella Máté ősbemutatóként felcsendülő darabja mellett az ünnepelt észt zeneszerzőnő, Helena Tulve kompozíciója szólal meg. A Quatuor Diotima a legrangosabb koncerttermek visszatérő vendége, koncertsorozatait komoly szakmai és közönségérdeklődés követi, jelenleg Peter Brook legendás párizsi színházában (Théâtre des Bouffes du Nord) és az Orléans-i Színházban van saját hangversenyszériája. A kvartett korábban lemezre vette Schubert, Onslow, Janáček, Schoenberg, Berg, Lachenmann, Nono, Crumb, Reich, Hosokawa és Posadas vonósnégyeseit, valamint dolgozik a második bécsi iskola kvartettösszkiadásán.

Hazánk egyik legeredetibb triója, a Lukács Miklós – Orbán György – Baló István alkotta Cimbiózis nem csupán idehaza igen keresett fellépője a kluboknak és fesztiváloknak, de gyakran szerepelnek külföldön is. Augusztusi német turnéjuk egyik kiemelkedő állomása volt fellépésük a brühli kastélyban megrendezett Haydn fesztiválon, ahol három Haydn mű feldolgozásával szerepeltek óriási sikerrel. A koncertajánló szerint egyértelműen a fesztivál legeredetibb zenei megközelítését nyújtották Haydn muzsikájához, amit maga a mester is nagyon élvezett volna...  Az Opusban idén januárban az akkor még megjelenés előtt álló, a Fonó Recordsnál tavasszal kiadott Lux et Umbra című harmadik lemezük anyagát mutatták be elsőként a közönségnek, két – alapvetően klasszikus-kortárs zenét játszó – fafúvóssal, Klenyán Csabával és Jankó Attilával kvintetté bővülve, trióként pedig a májusi eleji, ünnnepi BMC 20/5 | Hungaropus koncert egyik fellépői voltak. Mostani koncertjükön részben első két –  komoly szakmai és közönségsikert aratott – albumuk, a Cimbiózis és a Budapest Anzix anyagából válogatnak, de ígéretük szerint a különleges Haydn adaptációkat is bemutatják a hazai közöség előtt.

A nagy sikerre való tekintettel folytatjuk "Moziest" sorozatunkat! A szeptembertől induló új évadban is olyan, többnyire magyar filmeket vetítünk, amelyeknek zenéje és annak alkotója különösen kedves, fontos számunkra. Játék- és dokumentumfilmek egyaránt szerepelnek majd a kínálatban, a filmművészet hajnalának idejéből éppúgy, mint a közelmúltból. S hogy az élmény még teljesebb legyen, a kiválasztott filmek zeneszerzőjét (vagy azok közeli munkatársait, barátait) is meginvitáljuk majd egy beszélgetésre. Házigazdánk továbbra is Kolozsi László lesz, aki nemcsak film- és zenekritikus, de regény- és forgatókönyvíró is, ez utóbbit a MOMÉ-n is oktatja.Sorozatunk októberi állomásán Bereményi Géza első, nagy sikerű rendezését, A tanítványokat vetítjük. Vendégünk lesz a film zenéjének szerzője, Darvas Ferenc. A TANÍTVÁNYOKmagyar filmdráma, 1985, 100 percrendező-forgatókönyvíró: Bereményi Gézazene: Darvas Ferencoperatőr: Kardos Sándorvágó: Losonci Terilátvány: Pauer Gyulaszereplők: Eperjes Károly, Gelley Kornél, Básti Juli, id. Eperjes Károly, Rajhona Ádám, Cserhalmi György, Eszenyi EnikőFehér József, a tehetséges parasztgyerek a harmincas évek végén bekerül az egyetemre. A nagyhírű professzor, Magyary Zoltán diákja lesz, aki tanítványaival a közigazgatás reformján dolgozik, ezzel akarják elősegíteni a magyar társadalom fejlődését. Bár az akkori kormány, élén a szintén tudós Teleki Pállal, nem nézi jó szemmel a tanszék kutatásait és eredményeit, a tanítványok mégis egy életre elkötelezik magukat a professzor eszméi mellett. Ám mindez csak akkor válik egésszé, ha a munka folytatódik, és van, aki tovább viszi a dolgokat. De az ifjabb nemzedék - úgy tűnik - nem fogékony az elődök hite, a tradíciók iránt...A vetítés előtti és utáni beszélgetést Kolozsi László film- és zenekritikus moderálja.Vendég: Darvas Ferenc - zeneszerző

Pozsár Máté eddig főként Grencsó István, Mezei Szilárd és Baló György zenekarának tagjaként, valamint az  A.M.P. Trió zongoristájaként szerepelt a magyarországi kreatív free jazz és szabadzenei színtéren. A zeneelmélet rajongójaként és tanáraként régóta töpreng egy konceptuális kompozícós módszeren, mely a modális és polimodális összhangzattanban rejlő harmóniákon és hangszíneken nyugszik. Frissen alakult, izgalmas hangszerösszeállítású, dob nélküli sextetjébe közeli barátait invitálta, akikkel megpróbálja megszólaltatni lassan építkező, áttetsző, kötöttségekben és improvizációban egyaránt gazdag kamarazenei elképzelését.

Tóth Sándor szaxofonos 1996-ban diplomázott a Zeneakadémia jazz tanszakán. Három évig volt a Pege Aladár kvartett tagja, majd 2000-ben Sárik Péterrel létrehozták a Jazzpression zenekart. A csapatnak három lemeze jelent meg, s 2004-ben Az év jazz együttese kategóriában elnyerte az eMeRTon-díjat is. A szaxofonos 2010-ben önálló albumot adott ki Playing my Own Stuff címmel, Nagy János zongorista, Eichinger Tibor gitáros, Szappanos György basszugitáros és Mogyoró Kornél ütőhangszeres közreműködésével. Ezután évekig külföldön zenélt, s a világ szinte minden táján megfordult. Idén februártól játszik ismét idehaza, session zenészként olyanokkal működik együtt, mint az Ivan and the Parazol, Ripoff Raskolnikov, Braindogs, Little G, Török Ádám, vagy a Quimby.  Immár 27 éve, hogy Tóth Sándor együtt játszik Eichinger Tibor gitárossal különböző formációkban, egymás zenekaraiban, vagy éppen egymás lemezein, így szinte magától értetődő volt, hogy a szaxofonos hazatértét követően hamarosan új zenekart alapítottak. „Ebben a csapatban picit megállítottuk az időt. Feltérképeztük az együtt töltött éveket és elővettünk jó néhány olyan saját számot, melyeket mind mi, mind a közönség szívesen hallgatott. Az előadásmód más, hiszen mindketten változtunk, fejlődtünk az évek folyamán. A dalok közötti rövid történetek betekintést engednek életünkbe a 80-as, 90-es és a 2000-es évekből. A zenekar másik két tagja, Gavallér Csaba dobos és Herr Attila basszusgitáros, szintén régi barátok, akik szívesen játsszák ezeket számokat. Ez a formáció nem csak a zenéről szól, hanem a barátságról, a sorsról, az időről, egyszóval magáról az életről” mondta Tóth Sándor az új kvartettről.  

A flamand zongorista, Peter Vandenberghe és Bart Maris trombitás 25 éve játszanak együtt különböző nagyobb formációkban, mint például az X-Legged Sally vagy a Flat Earth Society (ez utóbbi a CAFe Budapest keretében a BMC Koncerttermében néhány nappal később, október 16-án ad koncertet. Határozottan ajánlott!). Nemrég létrejött duójuk esetében viszont a jóval közvetlenebb dialógusokra helyeződik át a hangsúly, úgy Bart szerzeményeinél mint a számos rögtönzött darab esetében. Rendkívül koncentrált előadásaikon a nagy dinamikus kontrasztok, a zenei anyag folyton változó sűrűsége, színei és textúrája éppolyan súllyal esnek latba, mint a tonalitás vagy a ritmus, így válhat koncertjeik egyik kulcselemévé a meglepetés, a nem várt megoldások sokasága. Getting Lost in Tiny Spaces címmel az El Negocito Records kiadásában tavaly megjelent debütáló albumuk anyagához a felvételek két nagy session során készültek: az első a Bijloke Ghent Kraakhuisban, egy rendkívüli akusztikájú koncertteremben zajlott, ahol a hangzás és a dinamika kaphatott nagyobb hangsúlyt, míg a második helyszín egy genti zongoraszalon, a Quatre Mains Salon Agust Debouck volt, ahol a helyiség kisebb méretei miatt a zenei artikuláció és a timing játszotta a döntő szerepet. Itt valamennyi kompozíciót ismét felvették, utána pedig jócskán szenteltek időt arra is, hogy improvizációk során minél teljesebben kiaknázzák a hely adta akusztikai lehetőségeket. A két session összesen több mint hét órányi felvételt eredményezett: különféle változatokat a komponált darabokból, és még többet spontán improvizációkból, köztük terjedelmes soundscape-ekkel, de jó néhány rövid, direkt darabbal is, melyeket ‘Tiny Spaces’ (‘aprócska terek’) elnevezéssel illettek. Az ebből a hatalmas anyagból lemezre került válogatás csupán rövid bepillantást nyújthat a duó fantáziavilágába, hiszen igazán csak az élő koncertek során tapasztalhatjuk meg hangzásaik és színeik teljes palettáját. bartmaris.be listen to Getting Lost in Tiny Spaces on bandcamp.com 

Johann Sebastian Bach nevezetes műsorozata, a Das Wohltemperierte Klavier egy, a maga idejében újszerű hangolási rendszer mellett érvelt, leginkább a minőség erejével. Az idő Bachot igazolta, ugyanakkor ma már mind világosabb, hogy a „jól hangolt zongorának” nemcsak előnyei, de bizony hátrányai is adódtak. Wolf Péter a nagy előd előtt tisztelgő, játékos című kompozíciójának néhány részletével már találkozhattunk a közelmúltban. A teljes művet, melyet Balog József hamarosan lemezre vesz, a közönség a fesztiválon megvalósuló lemezbemutató koncerten ismerheti meg.

Hajdu Klára a hazai jazz élet kiemelkedő alakja. A jazzma.hu, az egyetlen magyar jazz portál olvasói 2013-ban az év énekesnőjének választották. Énekelt már többek között New Yorkban, Ottawában, Torontóban, Oslóban, Párizsban, Londonban, Glasgowban, Rómában, Madridban, és hosszan folytathatnánk a sort. Saját csapata, a 10 éve alapított Hajdu Klára Quartet, 2015 óta játszik a jelenlegi felállásban. Eddig két lemezük jelent meg, melyeket mind a szakma, mind a közönség rajongó elismeréssel fogadott. Dalaikat a magyar jazz csatornák mellett már holland és német országos rádiók is műsorukra tűzték. 2013-ban jelent meg első albumuk Come with me címmel, rajta saját szerzemények mellett kortárs jazz darabok, örökzöldek és népdalok feldolgozásaival. 2015-ben mutatták be teltház előtt Plays Standards Dedicated to Chet Baker című lemezüket, amellyel a legendás jazztrombitás emlékének adóznak. A korongon Chet Baker kompozícióit, és az általa híressé lett jazz standardeket dolgozták fel saját stílusukban a nagyszerű hazai trombitás, Fekete-Kovács Kornél közreműködésével. A szakma "Az év hazai jazz albuma" kategóriában Fonogram-díjra jelölte az albumot 2017 elején. A kvartettel párhuzamosan, s attól elválaszthatatlanul alakult meg Klára és Oláh Krisztián duója. 2017 tavaszán jelent meg első lemezük, a Deep in a Dream, melyen saját kompozícióik mellett kedvenc dalaik kaptak helyet. A mostani ünnepi koncertre a zenekar, eddig megjelent legismertebb dalai mellett, újdonságokkal és meglepetésekkel is készül! facebook.com/hajduklaramusic 

A Dán Vonósnégyes 2002-ben mutatkozott be Koppenhágában. Az elmúlt másfél évtizedben a vezető kvartettek közé emelkedett, koncertjeit a New York Times két alkalommal is a legizgalmasabb hangversenyek közé választotta. A klasszikus és kortárs repertoáron belül rendszeresen szólaltatják meg 19–20. századi skandináv szerzők műveit. Klasszikus kompozíciók mellett a kvartett népzenét, illetve népzenei feldolgozásokat is játszik. 2014-ben Wood Works, 2017-ben Last Leaf címmel jelentettek meg nagy visszhangot kiváltó anyagot, utóbbit a legendás ECM gondozásában. A Last Leaf (Utolsó levél) koncepcióját egy különleges hangulatú, 18. századi dán vallásos himnusz ihlette, a lemezen a korszak tradicionális zenéje eredeti formájában és feldolgozásban is elhangzik. A klasszikus és a népi játékmód keveredés révén a hallgató egy álomszerű, egyszerre ismeretlen és időtlenül ismerős világban érezheti magát.

Világjáró zongoraművészünk a 20. századi magyar zene két világhírű alkotójának műveiből állítja össze szólóestjét. Bartók és Kurtág zenéje két önálló univerzum, melyek mégis ezer szálon kapcsolódnak össze, legyen szó népzenéről, a zongorához fűződő bensőséges kapcsolatról vagy a zenei gesztusokat éltető kíméletlen őszinteségről. Bartók műveiről vallja, hogy sajátos nyelvezetüket „senki mástól nem lehet olyan jól elsajátítani, mint magától Bartóktól. Hozzáteszem, hogy ezt a játékstílust nem lehet lemásolni, mert egészen egyedi, de aki hallgatja, az átitatódik ezzel a zenei gondolkodásmóddal. Sokszor azt tapasztalom, hogy az, aki nem hallotta Bartókot zongorázni, nagyon másként játssza a műveit.” Kurtág Györggyel egészen fiatalon találkozott, egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy számára már a találkozás előtt is „mitikus figura volt, tudtam, milyen óriási zeneszerző”.

Az 1998-ban alapított belga együttes felállása big bandet idéz, ugyanakkor szinte nincs olyan zenei stílus, melyből ne merítenének, legyen szó punkról, klasszikus modernről vagy épp experimentális avantgárdról. A Peter Vermeersch által alapított belga csapat kétségtelenül az európai avantgárd és jazz egyik legprominensebb képviselője. A zenekar számára komponáló szerzők – köztük Vermeersch – a kultúra minden szegletében megtalálják a legkívánatosabb elemeket. Mindenhonnan merítenek, Kurt Weilltől a régi TV-krimisorozatok háttérzenéin át Henry Cow legformálisabb számaiig. Az eredmény egy olyan hangzásvilág, amelyet a hallgatóság hangos nevetéssel fogad vagy éppen elbűvölten figyel. Egyszóval: jól szórakozik.

A hosszú ideje Finnországban élő zongorista, zeneszerző és peadgógus Süle László és az egyik legkiemelkedőbb fúvós hangszeres zenészünk Borbély Mihály több ízben is játszottak már együtt, az Opus színpadán is megfordultak már. Közelmúltban rögzítették Heartquake című első közös lemezüket, mely a Hunnia Records gondozásában jelenik meg. Megtiszteltetés számunkra, hogy a lemez élő bemutatójának helyszínéül az Opust válaszotta a kitűnő duó. Süle László 1955-ben született Budapesten. 7 éves korában kezdett zongorázni. 1981-ben végzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen és 1984-ben a Bartók Béla konzervatórium jazz-tanszakán. 1989-ben tanári állást kapott Helsinkiben, a Pop-Jazz Konzervatóriumban, azóta él Finnországban. Jelenleg a Helsinkiben működő Metropolia főiskolán dolgozik, itt jazz- és klasszikus zongorát, zenetörténetet, zeneszerzést és didaktikát tanít. A tanítás mellett zeneszerzéssel és koncertezéssel foglalkozik, rendszeresen szerepel különböző jazz- és kamarazene formációkkal. 13 CD-je jelent meg eddig, elsősorban saját szerzeményekkel. 2014-ben művészeti és pedagógiai érdemeiért megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. Borbély Mihály az egyik legsokoldalúbb multiinstrumentalistánk. A Vujicsics együttes alapító tagja, emellett a nép- és világzene, a jazz és a kortárs zene területén egyaránt tevékenykedik. Koncertezik és felvételeket készít az általa vezetett Balkán Jazz Project, Borbély Műhely, Borbély-Dresch Quartet, Quartet B zenekarokkal, valamint a zongorista Binder Károllyal duóban is. Az amerikai-magyar Eastern Boudary Quartettel három nagysikerű lemezük jelent meg. Süle Lászlóhoz hasonlóan a tanítás életének és zenefilozófiájának fontos eleme, a Lisz Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének tanára, s emellett olyan rangos helyeken tartott kurzusokat, mint például a Birmingham Conservatory, a londoni Royal Academy of Music, vagy a Conservatoire de Lyon. laszlosule.com facebook.com/mihalyborbelymusic

A ‘Jazz made in Germany’ kategóriában a Tingvall Trio az utóbbi másfél évtized páratlan sikertörténetét tudhatja magáénak. Az egykori nyers és vad zenekar Hamburg híres-hírhedt, hasonlóan nyers és vad St. Pauli negyedéből mára már műfajának egyik legkeresettebb német exportslágerévé vált. Minden bizonnyal nem véletlenül, hiszen ennek a csapatnak sikerült zenéjével a hallgatók különböző generációit egyesíteni, méghozzá olyannyira hogy még a mai, média-uralta fiatal közönséget is meg tudták nyerni maguknak. Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a világ telis-tele van jazz zongora triókkal: az elmúlt években a műfaj eme klasszikus alapfelállása komoly reneszánszát éli. Ha viszont e triók között olyanokat keresünk, melyek félreismerhetetlenül egyedi hangzásúak, egyúttal szélesebb közönség számára is befogadhatóak, nos, akkor ezek között a hamburgi Tingvall Trió nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő helyet foglal el. A több mint 30 országban koncertező, számtalan díjat és elismerést – ECHO JAZZ Év zenekara és Év koncertzenekara, jazz-listák első, pop listák rangos helyezései, aranyérem valamennyi stúdióalbumukra – begyűjtő trió népszerűsége pop zenekarokéval versenyez. Az ilyen mérvű siker – melyet persze néhány német bennfentes már-már megbélyegzőnek tart – egyenes utat nyitott számukra ahhoz, hogy a hallgatóság egyre táguló köreihez jusson el zenéjük. Így a közelmúltban például abban a hatalmas megtiszteltetésben részesültek, hogy a nyitás előtt álló hamburgi Elbphilharmonie koncerttermében az akusztika tesztelése céljából teltházas közönség előtt két „próbakoncertet” is adhattak. Három évvel sikeres ötödik stúdióalbumuk, a Beat megjelenését követően – melyet azon frissiben, még 2014 őszén az Opus közönsége is megismerhetett –, tavaly végre kijött a régóta várt következő, Cirklar címmel. „Az új darabok komponálásakor arra törekedtem, hogy azok a zenei kifejezés újabb formáihoz nyissanak meg lehetőségeket előttünk, de úgy, hogy a végén a kész számokat azonnal felismerhetően a Tingvall Trióhoz lehessen kapcsolni. Ezúttal egyértelműen a zene a főnök, nem a trió.” nyilatkozta Martin Tingvall. A Cirklar a csapat eleddig zeneileg legváltozatosabb albuma lett, anyagával a trió múlt nyáron fennállásának mindeddig leghosszabb turnéjára indult. Először német, francia és olasz fesztiválokon, majd német, osztrák, svájci, holland és luxemburgi klubokban és koncerthelyszíneken játszottak, idén pedig Kanadában, Japánban és Ausztráliában folytatták. A Cirklar közben a német jazz lista első helyére került, s a német pop listán is egészen a 29. helyig jutott fel. tingvall-trio.de facebook.com/tingvalltrio 

„Csodás zene! Ez az album csupa meglepetés, egy utazás, amely örömet okoz a hallgató fülének és lelkének egyaránt. Érdekes ritmikai átmenetek, hangképek és funky ritmusok bilincselik le a hallgatót végig, a lemez hallgatása során.” írta Németh Ferenc New York-i jazzdobos elragadtatottan Varga Bendegúz debütáló lemezéről. Az együttes játéka jól tükrözi tagjainak szerteágazó zenei képzettségét és sokszínű ízlését, amellett hogy közös nyelvük, a tradícionális akusztikus jazz, sosem maradhat kérdéses. Repertoárjukon a zenekarvezető mély kompozíciói mellett Czirják Csaba és Ávéd János energikus számai is szerepelnek. Hangzásuknak kezdettől fogva meghatározó eleme a két virtuóz gitáros, Czirják Csaba és Fenyvesi Márton olykor egymással versengő, máskor egymást kiegészítő játéka. 2017 szeptemberében vették fel Goldmund címmel a közelmúltban megjelent első albumukat, melyen Ávéd János mellett egy további tenorszaxofonos is közreműködött, Mester Dániel személyében. A két kiváló fúvósnak is köszönhető, hogy a zenekar a legintimebb hangzástól egészen a gigantikus megszólalásig képes eljutni. „Ahogy egy varázslatosan jó könyv, amit le sem tudunk tenni, ez a lemez egy magával ragadó történetet mesél el, jól jellemzett szereplőkkel. A fejezetek némelyike sodró és kalandos, némelyik pedig nyugodtabb és elgondolkodtató, helyenként kelet-európa népzenéjével és hangulatával fűszerezve” írja a lemez kísérőfüzetében Szabó Dániel, az Egyesült Államokban élő kitűnő zongorista. vargabendeguz.hu 

A Németországban élő kubai zeneszerző és zongoraművész, Marialy Pacheco elnyerte a 2012-es Montreux-i Zongoraverseny szólista kategóriájának első díját. A jazzverseny 15 éves történetében korábban soha nem diadalmaskodott nő. Leszek Możdżer, a zsűri elnöke így fogalmazott: „Nem volt könnyű a döntőbe jutott három muzsikus között választani, végül a zenélés örömének hiteles közvetítése hatott a döntésre.” Marialy Pacheco (1983) Havannában született, muzsikuscsaládban nőtt fel. 2002-ben megnyerte a kubai Jo-Jazz Havanna versenyt, a bírálóbizottság elnöke a Grammy-díjas Chucho Valdés volt. Két év múlva készítette első, Bendiciones című lemezét. 2013-ban Valentina Lisitsa és Maria Mazo mellett a patinás Bösendorfer exkluzív művésze lett. 2014-ben mutatkozott be klasszikus előadóként: Ausztráliában egy Bach-zongoraverseny szólistájaként lépett fel. marialypacheco.com 

Áttekintő ismeretek a zenei munkaképesség-gondozás lehetőségeiről a zeneoktatásban - Zenetanári továbbképzésTémák:- A modern zenész életforma - A kézmegerőltetések okai, elsősegély, rehabilitáció, megelőzés - A légzés jelentősége a zeneoktatásban- Fizikális felkészülés koncertre, vizsgára, felvételire- Frissítő mozgások zeneórára és otthoni gyakorláshozElőadók:Dr. Pásztor Zsuzsa, Négyesi AnnaA Kovács-módszer, vagy zenei munkaképesség-gondozás a huszadik század második felében Magyarországon kialakult pedagógiai ágazat, a zenepedagógia része, kiegészítője. Az egészséges zenész életmód programja, komplex edzésmódszer, természettudományos ismeretanyag és emberközpontú szemléletmód. Célja a zenével foglalkozó emberek szolgálata, helytállásuk segítése szakmai és életfeladataikban, a sikeres életpályához szükséges testi, lelki, szellemi alkalmasság fejlesztése és fenntartása, a foglalkozási ártalmak megelőzése.kovacsmethod.com Részvételi díj: 2000 FtIdőpont: 10:00-15:00Jelentkezés: drpasz@t-online.huA jelentkezés és befizetés határideje: 2018. október 18.A szervezők a részvételi díjat a 62900177-11590275 Kovács-Módszer Bt. számlaszámra kérik átutalni.A mozgások kipróbálásához kérjük, hozzanak könnyű öltözetet!A 277/1997 (XII. 22.) Kormányrendelet szerint elismerhető nem akkreditált pedagógus-továbbképzési program. A résztvevők a továbbképzés elvégzéséről igazolást kapnak. Az igazolt órák a 277/1997. (XII. 22.) Kormányrendelet 5§ (3) bekezdése értelmében az igazgató döntése alapján beszámíthatók a 120 órás kötelezően elvégzendő pedagógus továbbképzésbe.

Az 1975-ös születésű szlovén szaxofonos-zeneszerző, Igor Lumpert 19 éves korában kezdte felsőbb zenei tanulmányait Ausztriában, a linzi Bruckner Konzervatóriumban, ahol Doug Hammond és Harry Sokal tanítványa volt. Miután Linzben kitüntetéssel végzett, a világ egyik legjelentősebb bőgősétől, Reggie Workmantől meghívást kapott a New York-i New School University-re. 2000 őszétől itt tanult tovább ösztöndíjjal, a világ legkitűnőbb zenészei – George Garzone, Reggie Workman, Buster Williams, Chico Hamilton, Billy Harper és mások – keze alatt.  A progresszív tenorszaxofonos zenéje a jazz, a kelet-európai zene és a klasszikus zene egyedülálló ötvözetét alkotja. Az Innertextures, Lumpert 2004 óta folyamatosan aktív, változó felállással működő zenekara jól példázza Igor szenvedélyét az új és újabb merész zenei kalandozások iránt. A két szaxofonossal felálló – Igor tenorjához Greg Ward lenyűgöző altszaxofon játéka társul – és pazar ritmusszekciójú, rendkívül erőteljes és dinamikus megszólalású kvartett tavaly nyár eleji, Opus-beli fergeteges bemutatkozó koncertje mindezt fényesen bizonyította. Azóta elkészült, és idén márciusban meg is jelent a csapat negyedik albuma, Eleven címmel, a Clean Feed gondozásában – komoly szakmai és közönségsikert aratva az óceán mindkét oldalán. Igor Lumpert számtalan jazz fesztiválon fellépett már, s együttesével a New York-i klubok – Jazz Standard, Birdland, Cornelia Street Cafe, Supper Club, 55 Bar – mellett Bécs, München, Linz, Zágráb, Belgrád, Szarajevó, Újvidék, Athén, Kréta, Velence – és immár Budapest – jazz klubjaiban is otthon van. 

Részletek magyarul és jegyinformáció hamarosan! Balkumba Tribe’s journey started in 2014, being founded at the initiative of composer and artist of various woodwinds, ​​Lucian Nagy. Balkumba Tribe’s music has a fresh and original feeling built on a multifaceted spectrum of influences. A harmonious gathering and a multicoloured combination of styles where typical Balkan Middle East and Indo-African inflections are naturally fused together. In the frame of the project, Lucian Nagy is composing and exploring new music of his own, while offering as well the chance to all the other members to express themselves and to bring new ideas thru their own compositions too.  Balkumba Tribe’s international debut in 2014 was their Berlin concert, organised by the support of the Romanian Cultural Institute. Since then they are performing regularly in Romania, Hungary, Germany and Austria. Each of their perfoprmances carriy their musical message straight to the souls and minds of the audiences of festivals and venues like the American Music Festival Arad, Fete de la Musique Festival Timisoara, Bucharest Jazz Festival, Porgy & Bess Jazz Club Vienna, Budapest Jazz Club, to name a few.  balkumbatribe.com 

„Alex Simu klarinétjátékának sokoldalúsága és szépsége Bukarest és Amszterdam hangzásvilágát ötvözi. Kvintettjének teljesen egységes megszólalása a balkáni zenék melankolikus, magával ragadó harmóniákkal átitatott hangulatvilágát hozza felszínre. Amszterdam ma éjjel egy kis Bukarestté változott.” (Jan Jasper, Het Parool) „Sonny Rollins-t idéző tenor hangzás, a balkán varázslatos staccatóival megfűszerezve.” (Leidsch Dagblad) „Kétségkívül virtuóz játék olyan mély érzelmekkel, amiket eddig csak az Ivo Papasovhoz hasonló veteránoktól hallottam.” (De Volkskrant) A Romániában született, számos díjjal és nemzetközi elismeréssel rendelkező klarinét- és szaxofonjátékos, zeneszerző Alex Simu gyermekkora óta foglalkozik a zenével. 22 évesen, nemzetközi zenei karrier vágyától hajtva Hollandiába költözött, ahol a gröningeni Prins Claus Konzervatóriumban folytatta tanulmányait, majd továbblépve az Amszterdami Konzervatóriumban tette le mester diplomáját. 2007-ben elnyerte a HSP Huygens ösztöndíját, aminek révén a New York-i Manhattan School of Music intézményében bővíthette tudását. 2008-ban első helyezést ért el az utrechti Holland Casino Jazz Contesten, s még ugyanebben az évben ugyancsak első lett a North Sea Jazz Festival keretein belül Rotterdamban megrendezett holland jazz-versenyen is. 2009-ben elnyerte az EBU jazz ösztöndíját és az European Jazz Orchestra tagjai közé is bekerült. Tanulmányai befejeztével Alex társalapítója lett a holland Arifa kvartettnek. A Beyond Babylon című debütáló albumuk 2010-ben jelent meg, amit 2012-ben az Anatolian Alchemy követett. Mindkét album elnyerte a holland Best World Music Release díjat, s számos recenzióban is ötcsillagos értékelést kaptak. 2017-ben jelentette meg Alex az Echoes of Bucharest című lemezt, itt már zenekarvezetőként jegyezve kvintettjét. Az amszterdami Bimhuisban megrendezett bemutató koncertre a holland zenei sajtó igen pozitív visszhanggal reagált.   Az Echoes of Bucharest a gazdag multikulturális örökséggel rendelkező város jelenét tükrözi, miközben a múltból is merít és a jövőbe is bepillantást enged. A kompozíciók nincsenek szabályok és határok közé szorítva, annál inkább járja át őket a szeretet, az alkotás és ezek megosztásának vágya. A zene az innováció és az örökség két tartópillérére épülve varázsolja különleges közönségélménnyé a hangok játékát. A zene és a kompozíciók mögött húzódó koncepció Alex Simu szülővárosával kapcsolatos élményeit tükrözi, saját érzelmi és történelmi kötődéseinek lencséjén át nézve. A lemez minden hangját Bukarest történelme inspirálta, a város alapításától egészen a jelen és jövő időkig. alexsimu.nl 

Tavaly szeptemberben jelent meg a Váczi Eszter Quartet új nagylemeze, Egy perc címmel. A nyolc dalból álló korong nyolc történetet mesél el Váczi Eszter képzelőerejének segítségével.  „Melankolikus, szomorú, fátyolos, merengő. Súlyos jelzők! Mégis mindig ezt kapjuk, amikor jellemezni kívánnak bennünket. A zene legyen olyan, amilyen mi magunk vagyunk. Akkor biztosan megérinti a hallgatót.” – írja magáról honlapján az együttes, majd így folytatja:  „2002-ben alakult a zenekar, mégis az első lemez csak 2009-ben jelent meg. Ennyi kellett ahhoz, hogy az együttjáték során kiderüljön, milyen is a csapat saját hangja. A Vissza hozzád című album a Tom Tom Records gondozásában jelent meg, és 2010-re arany-, illetve platinalemez lett. Ez jazz zenekarokkal ritkán fordul elő. 2016-ig még két teljes lemezanyagot rögzítettünk. De erről egy kicsit többet: Mindannyiunk elkötelezett a magas minőség mellett. Ezért olyasvalakivel szerettünk volna együttdolgozni, aki ismeri a legnagyobbakat, aki olyan színt hoz közénk, ami Magyarországon még nem volt. Valami igazán újat szerettünk volna elérni. Sokat gondolkodtunk, hogy ki legyen az a vendégművész, aki a legtöbbet segíthet abban, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból. És akkor jutott eszünkbe, hogy nem zenészt hívunk, hanem egy olyan szakembert, aki a világszintű hangzásért felel. Így találtunk rá második és harmadik nagylemezünk zenei társproducerére Helik Hadar személyében. A négyszeres Grammy-díjas hangmérnök, producer Herbie Hancockkal, Norah Jonesszal, Pinkkel, Tina Turnerrel, Madeleine Peyroux-val dolgozott együtt - a teljesség igénye nélkül. Mr. Hadarral 2011-ben az Eszter kertje (Tom Tom Records), 2014-ben a Belső tenger (VEQ Records) című albumainkat jelentettük meg.” vaczieszterquartet.hu facebook.com/veqop 

Vajon két különböző korban élt zeneszerző életútja, életműve, valamint a szerep, melyet egyik is másik is a maga korában – bár egymástól több évszázados távolságban – betöltött azért hasonló, mert elsiklunk a különbségek felett, vagy azért, mert valóban van valami lényegi analógia e két alkotói megnyilvánulás között? Az is kérdés, hogy lehet-e bármilyen szempontból két kultúrtörténeti korszakot hasonlónak, vagy analogikusnak tekinteni? Lehetséges-e, hogy két olyan – a szellemi nívó igen magas fokára eljutott – személyiség, mint Du Fay és Bach egészen egyszerűen hasonló kérdésekre hasonló válaszokat talál? Ha ez lehetséges, akkor feltételezhetjük-e az emberi belátásnak azt a szintjét, ahol az egyéni különbségek elenyésznek? Szokás Bach zenéjét a középkori egyházi műzene felől és figyelembevételével értelmezni, de kettejük között minden tekintetbe vehető részletre kiterjedő párhuzam vonására talán még nem került sor. Erre teszünk kísérletet három előadás keretében. Az előadások tematikája nem kronológia szerint halad, hanem a két szerző legfontosabb alkotói döntéseit helyezi egymás mellé; olyan döntéseket, melyek válaszok a személyes életút, a liturgia, a szerelem és a halál közeledtének kérdéseire.További előadások:2018. november 10.Párhuzamus életutak - Du Fay és Bach | Sándor László előadása 3/2.2018. december 8.Párhuzamus életutak - Du Fay és Bach | Sándor László előadása 3/3.

A Common Ground ötlete akkor született meg, amikor Byron Wallen trombitás, a brit jazz egyik jelentős, s az afrikai zene iránt közismerten elkötelezett alakja összefogott a Berklee-n végzett, s az afrikai ritmusok iránt szintén rendkívül fogékony ragyogó magyar dobos, Juhász Márton együttesével. Elég volt számukra csupán egyetlen közös koncert egy budapesti klubközi fesztiválon, hogy azonnal felismerjék közös zenei irányultságukat. Innentől kezdve élénk levelezésbe fogtak egy jövőbeli együttműködés reményében, hamarosan bevonva ebbe más hasonló érdeklődésű zenészeket is – úgy Londonból, mint Budapestről. Márton zenekarából adott volt a multi-instrumentalista billentyűs, Tálas Áron és a basszusgitáron ifj. Tóth István személye, Byron részéről pedig az elképesztő gitáros, Rob Luft. Az első ‘külsős’, aki csatlakozott a projekthez, Mark Cherrie volt, a steel pan virtuóza, aki különleges hangszerével a karibi ízeket hozta magával, s őt szorosan követte a brit-nigériai származású, rendkívül sokoldalú afrikai ütős, Richard Olatunde Baker, az Eardrum alapítója. Ez a hét nagyszerű zenész a Common Ground szeptettben, annak nevéhez híven, megtalálta a közös alapot ahhoz, hogy együtt tegyenek felfedező utat az afrikai, karibi, brit és magyar zenei motívumok világában, nem is beszélve a mainstream jazzről. Vigyázat, hangrobbanás várható! byronwallen.co.uk martonjuhasz.com markcherriequartet.com robluft.co.uk arontalas.com richardolatundebaker.com 

A Dal fogytán című dalciklus szövegét hat Arany János vers alkotja. Ezek egyikét sem zenésítette meg végig a szerző, többet meghúzott vagy szétvágott. Fő célja az volt, hogy szemléltesse a költő viszonyát magával a költészettel. A Ritratto di Barnabás Lenner - El gigante című kompozíció egy öt tételes ciklus második darabjaként íródott meg klarinétra és zongorára azzal a koncepcióval, hogy a két hangszert egy játékos szólaltatja meg végig a darab folyamán. A ciklus összes darabja az előadó klarinétművész egy-egy „portréja” Alessandro Baricco „Mr. Gwyn” c. regényének koncepciójából kiindulva. A Lullaby című duó 2017 januárjában íródott, eredetileg angolkürtre és hárfára, a koncerten a második, szaxofon-hárfa verzió hangzik el. A koncert második felében az Ukihashi című opera első hét jelenete lesz hallható. Zarándy Ákos 2016 tavaszán egy japán témájú egyfelvonásos opera megírását kezdte el Villányi G. András költővel. A libretto Ono no Komacsi, IX. századi japán költőnő és Villányi G. András dialógusaiból áll, egyfajta élet-és sorpályá/ka/t rajzolva. Az opera teljes apparátusát a két énekes szólista mellett (koloratúrszoprán és basszus) egy három férfiből álló kórus és egyetlenegy hárfa képezi. A darab címe Ukihashi, ami afféle pontonhidat jelent, és mélyen vibráló szimbolikára utal a japán irodalom történetében (pl. Gendzsi regénye). Ám a Nyugat-Kelet, valamint múlt és jelen között ívelő hídra is, amely maga az opera. Zarándy Ákos 2004-ben nyert felvételt a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakára, főtárgy tanára Vajda János, majd 2007-től Jeney Zoltán lett. 2009-ben a Zeneakadémia Nagytermében, zeneszerzés diplomakoncertjének keretén belül hangzott el első „Las dos Fridas” című operájának keresztmetszete kiváló énekes és hangszeres szólisták, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának tolmácsolásában. 2010-ben fél évre Mexikóba utazott. 2011-ben „Nightmare Symphony” című darabja bejutott az Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőverseny nagyzenekari kategóriájának döntőjébe, ahol elnyerte a Fidelio különdíját. Ugyanebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap által meghirdetett egyfelvonásos operapályázat egyik nyertese lett. Zarándy Ákos több hazai és nemzetközi kortárszenei fesztiválnak és hangversenysorozatnak állandó résztvevője, néhány kompozícója elhangzott már Ausztriában, Csehországban, Finnországban, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, Romániában, Svédországban, Szerbiában, Törökországban, az Egyesült Államokban, valamint Mexikóban. Számos felvételét a Magyar Rádió archiválta, és több ízben le is játszotta.

A 2002 óta fennálló zenekar improvizatív kamarazenét játszik, kompozícióikat balkáni, távol-keleti és afrikai zenei kultúrák inspirálták, de a szigorúbban szerkesztett darabokban a középkori zene, az európai népzenék és a kortárs zene hatásai egyaránt fellelhetőek. Nevük egyben ars poeticáéjuk is, hiszen az Ek-tar indiai szó jelentése egy-húr: az öt muzsikus kifejezésben, melodikus variációkban, ritmikában igyekszik úgy összeolvadni, mintha valóban egy húron játszana. Eszköztárukban egyaránt szerepelnek hagyományos jazzhangszerek és egészen különleges, egzotikus instrumentumok – mint például a balkáni 14 húros vonóshangszer, a gadulka, vagy a 4 oktávos afrikai eredetű, 120 fémlapból álló metallofon hangszer, az array mbira – , melyek mind a kompozíciókban, mind szabad rögtönzéseikben együtt, egymással harmonikus kölcsönhatásban szólalnak meg.

A Simsa Fünf formációt 2017-ben alapította Sebastian Simsa osztrák dobos és zeneszerző. A kvintett zenei gyökerei a jazztől és egyéb rögtönzött zenéktől a klasszikus kamara- és filmzenéken át egészen a népzenéig terjednek. Eredeti, rendkívül izgalmas hangszereléseik, Simsa lenyűgöző kompozíciós stílusával ötvözve – ezek jelentik a zenekar hangzásának meghatározó elemeit. Az a tágas játéktér, amely az egyes tagok számára lehetővé teszi, hogy egyéni hangjukkal, zenei energiáikkal és ötleteikkel hozzájáruljanak a megszólaló darabokhoz, egészen egyedülálló minőséget képvisel. A The Time We Need című első albumuk olyan darabok gyűjteménye volt, melyekhez Simsa az elmúlt néhány év személyes élményeiből merítette az inspirációt. Dalai anekdotákat mesélnek, képeket villantanak fel – látjuk a hóborította berlini Brandenburgi kaput a hidegháború idején, egy hidat valahol Finnország legeldugottabb vidékén, egy La Bisbal nevű kis katalán falut, végigélünk egy hosszú, becsípett bécsi éjszakát, vagy éppen egy „tradicionális népdalt” hallunk, melyet egy álom ihletett. A megélt valóság észrevehetetlenül elegyedik a tudatalattiból feltoluló emlékekkel. E feltörekvő, ígéretes együttes alapvető jellemzője a kompozíciók sokszínűségének létrehozására, kiváltképpen pedig a különféle hangzáskombinációk megteremtésére fordított aprólékos figyelmük. Az Opus Jazz Club koncertjén a kvintett a Cracked Anegg Records kiadásában szeptemberben megjelenő második albumának anyagát mutatja be. sebastiansimsa.com 

Valószínűleg Händel maga azon csodálkozna, hogy miért csak most? Azon pedig végképp fennakadna, hogy Bach előbb került terítékre nálunk, mint ő. Pont egyidősek voltak, Händel csak néhány évvel élte túl szaktársát, és mindkettejük látását ugyanaz a kuruzsló tette végleg tönkre utolsó éveikben. Händel viszont világsztár és dúsgazdag ember volt, míg Bach csupán egy elismert kántor, szerény körülmények között. Händel megfordult Európa legfontosabb udvaraiban, Bach egész életében egy pár kilométeres körön belül mozgott csupán. Ma mégis: Bachról szinte mindent tudunk, Händel régi dicsősége pedig mintha megkopott volna kissé. Itt az ideje, hogy belássuk: egy évben akár két korszakos zseni is születhet. És 1685-ben éppen ez történt. Bár Händel művészete elsősorban az énekhang köré fókuszálódott, életét végigkísérik a különböző célokra komponált instrumentális művek, amelyek a kezdeti években kiváló lehetőséget adtak a fiatal zseninek előadói képességei megcsillantására. A legelső és legutolsó ismert kamaramű közé különböző típusú versenyműveket ékeltünk: a concerto grosso formájában inkább Corelli concerto típusát követi, míg az orgonaversenyek máig a szerző legközvetlenebb remekművei közé tartoznak, amelyekből csak úgy sugárzik a játék öröme, amely valószínűleg magát, a szerzőt is jellemezhette, amikor megszabadulván az operaigazgatás minden nyűgétől csak a tiszta zenélésnek adhatta át magát.

Kodály: Háry János c. dalműve alapján Ahogy az évek telnek-múlnak, az emberek fiatalkori hőstettei úgy szépülnek és terebélyesednek egyre komolyabbá. Háry János, az öreg, nyugdíjba vonult katona egy pohár bor mellet idézi fel a régi szép időket: hogyan állt katonának, hogyan győzte le a nagy Napóleont, és hogyan lelt boldog életre szerelme, Örzse oldalán. Kodály Zoltán gyönyörű zenéjével a magyar irodalom egyik legszebb és legszórakoztatóbb meséjét kelti életre a zenekar az Operaház két ifjú csillagával a főszerepben.

Vajon két különböző korban élt zeneszerző életútja, életműve, valamint a szerep, melyet egyik is másik is a maga korában – bár egymástól több évszázados távolságban – betöltött azért hasonló, mert elsiklunk a különbségek felett, vagy azért, mert valóban van valami lényegi analógia e két alkotói megnyilvánulás között? Az is kérdés, hogy lehet-e bármilyen szempontból két kultúrtörténeti korszakot hasonlónak, vagy analogikusnak tekinteni? Lehetséges-e, hogy két olyan – a szellemi nívó igen magas fokára eljutott – személyiség, mint Du Fay és Bach egészen egyszerűen hasonló kérdésekre hasonló válaszokat talál? Ha ez lehetséges, akkor feltételezhetjük-e az emberi belátásnak azt a szintjét, ahol az egyéni különbségek elenyésznek? Szokás Bach zenéjét a középkori egyházi műzene felől és figyelembevételével értelmezni, de kettejük között minden tekintetbe vehető részletre kiterjedő párhuzam vonására talán még nem került sor. Erre teszünk kísérletet három előadás keretében. Az előadások tematikája nem kronológia szerint halad, hanem a két szerző legfontosabb alkotói döntéseit helyezi egymás mellé; olyan döntéseket, melyek válaszok a személyes életút, a liturgia, a szerelem és a halál közeledtének kérdéseire.A sorozat záró előadása:2018. december 8.Párhuzamus életutak - Du Fay és Bach | Sándor László előadása 3/3.

Valószínűleg Händel maga azon csodálkozna, hogy miért csak most? Azon pedig végképp fennakadna, hogy Bach előbb került terítékre nálunk, mint ő. Pont egyidősek voltak, Händel csak néhány évvel élte túl szaktársát, és mindkettejük látását ugyanaz a kuruzsló tette végleg tönkre utolsó éveikben. Händel viszont világsztár és dúsgazdag ember volt, míg Bach csupán egy elismert kántor, szerény körülmények között. Händel megfordult Európa legfontosabb udvaraiban, Bach egész életében egy pár kilométeres körön belül mozgott csupán. Ma mégis: Bachról szinte mindent tudunk, Händel régi dicsősége pedig mintha megkopott volna kissé. Itt az ideje, hogy belássuk: egy évben akár két korszakos zseni is születhet. És 1685-ben éppen ez történt. Bár Händel művészete elsősorban az énekhang köré fókuszálódott, életét végigkísérik a különböző célokra komponált instrumentális művek, amelyek a kezdeti években kiváló lehetőséget adtak a fiatal zseninek előadói képességei megcsillantására. A legelső és legutolsó ismert kamaramű közé különböző típusú versenyműveket ékeltünk: a concerto grosso formájában inkább Corelli concerto típusát követi, míg az orgonaversenyek máig a szerző legközvetlenebb remekművei közé tartoznak, amelyekből csak úgy sugárzik a játék öröme, amely valószínűleg magát, a szerzőt is jellemezhette, amikor megszabadulván az operaigazgatás minden nyűgétől csak a tiszta zenélésnek adhatta át magát.

"A Játék Éve!!!Kivel is szeretsz játszani, és mivel szeretsz játszani??? Én a Gyerekekkel, a csillogó szempárokkal, a mosoly ívével, a nevetés ritmusával... a csönd csendjével, a duruzsolás dúrjával. Lesz Hangjáték, amikor a g játszik az á-val, a madárcsiripelés az oroszlán ordítással... És ritmusjáték, amikor a Tá játszik a Ti-ti-vel, a szamba a keringővel... a harmóniában a d-moll a C-dúrral, sőt a szójátékban a kevés a merésszel, a lábos a hámossal... Játék, ahol nincs vesztes, és lehet a nyeremény egy zacskó lebbencs... 12 előtt 12 kérdés, és ebéd előtt hazaértek, nem kérdés!!! Ennyi lesz a Játék Éve,Gyertek Ti is Máté, s Péter.... S Mindmegannyi, kinek lelke, szíve játékra képes!!!"(Lakatos György)Lakatos György új, hatrészes ismeretterjesztő sorozata a Budapest Music Center könyvtárában!

Még nincs 30 éves, és Christian Sands jelenleg a jazz egyik legfoglalkoztatottabb zongoristája. Az elmúlt években bejárta saját zenekarával az egész világot, a közelmúltban pedig Christian McBride és Gregory Porter lemezein volt közreműködő. Szeptember 21-én megjelenő Facing Dragons című lemeze anyagával érkezik Budapestre. Sands többek között olyan jazz nagyságokkal szerepelt együtt, mint Oscar Peterson, Wynton Marsalis, Diane Reeves, Gary Burton, Randy Brecker, Louis Hayes vagy Craig Handy, Carl Allen. Fiatal kora ellenére neve már ismerősen hangzik többek között a Newport Jazz Fesztiválon, a Monterey Jazz Fesztiválon, a Detroit Jazz Fesztiválon, Savannah Zenei Fesztiválon. Játékát olyan legendás jazz klubokban is élvezhette a közönség, mint pl. a Village Vanguard, a Jazz Standard, a Blue Note és a Dizzy’s Club Coca Cola. Sikeresen szerepelt Japánban, Németországban, Oroszországban, Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban, Dániában és Spanyolországban egyaránt.

„Ahogy Bartók Béla és Kodály Zoltán, a magyar zene ‘védőszentjei’ esetében, úgy az Ávéd János és a Balance által írt dalok is mind a népi bölcsesség és a kifinomult költői elképzelések elegyén alapulnak, melyek a természeti világot és annak újjáteremtő erőit annak természetes és természetfeletti jelenségeivel együttesen dicsőítik. Mindegyiküket figyelemreméltó módon szaxofon vagy fuvola vezeti be, mely aztán az ütősök hozzáadásával fokozatosan egyre erősebb érzelmi telítettséget nyer. Szembeszökő az a komolyság, amellyel a Balance közelít műveihez, a csapat erősségei pedig ideálisak: az egyes önálló hangok hatásos trióvá erősödve légies eredetiséget és erőteljes, telt hangzást kölcsönöznek zenéjüknek. Kétségkívül kihagyhatatlan lemez.” írta 2017 májusában Raul da Gama (JazzdaGama), a trió lemezéről. A 2010-ben Ávéd János kezdeményezésére megalakult trió három muzsikus szoros együttműködése, melyben szaxofon-gitár-dob felállásban képezik le a jelent, s e tekintetben a basszushangszer tudatos hiányát szabad formai és zenei eszközökkel hozzák egyensúlyba. Műsorukban előszeretettel használnak fel bármilyen zenei témát vagy stíluselemet a mainstream gyökereitől a klasszikus és kortárs zenén át akár a post-rockig. A zenei „becsontosodás” helyett képesek egymást és a közönséget is állandóan meglepni. A trió Balance című bemutatkozó albuma 2016 elején jelent meg a BMC Records gondozásában. „Leszögezhetjük, hogy a hazai jazz egyik kiemelkedő egyénisége a sokoldalú szaxofonos-zeneszerző Ávéd János. Két társa is otthonosan mozog minden stílusirányzatban, és egyenrangú partnerei nemcsak az interpretációban, de a komponálásban is. Nem csoda, hogy basszushangszer hiányában is tökéletes egyensúlyt hoznak létre eklektikus zenei világukban, amelyben szabadon közlekednek a népzenei elemektől a mainstream jazzig, a kortárs kamarazenétől az alternatív zenei vonulatokig. A 2010 óta működő rendhagyó formáció első albuma mérföldkő a hazai improvizatív zene történetében”, írta a lemezről Márton Attila a Gramofon magazinban közzreadott ötcsillagos kritikájában. A Balance időközben intenzíven dolgozik következő lemezének anyagán, így a koncerten már jócskán kapunk ízelítőt a friss számokból is. janosaved.com 

Szőke Nikoletta montreux-i versenygyőztes, Junior Prima díjas előadó, az ország egyik legnépszerűbb jazzénekesnője. A hazai koncerttermek és fesztiválok mellett lépett már fel nagy sikerrel New York-ban, Tokióban, Brüsszelben, Koppenhágában, Londonban és Berlinben is, énekelt többek között Michel Legrandnal, Bobby McFerrinnel és Kurt Ellinggel, Gregory Hutchinsonnal. Eddig hét szólólemeze jelent meg, a Moonglow címmel kiadott legutóbbinak a Grammy-díjas Helik Hadar volt a producere. 2017 tavaszán jelent meg első saját magyar nyelvű szerzeménye, Az út hadd vigyen címmel. A koncert során a magyar nyelvű saját dalok mellett a Moonglow dalait is hallhatja a közönség. Zenésztársai az ország legkiválóbb jazz zenészei közül kerültek ki, egytől-egyig mesterei hangszereiknek.

„A mindössze 27 éves, dobosként és basszusgitárosként is jeleskedő, több együttesben foglalkoztatott Tálas Áron akusztikus zongoratriójának Little Beggar című második opusa a (...) a Budapest Music Center koncerttermében készült, ami a természetes megszólalás iránti igényt mutatja a muzsikusok részéről. A cím kis huncutként vagy csibészként fordítható magyarra (...) mindenesetre nem kis merészség címadó darabként balladai hangvételű, több szakaszos, a magyar népzenei (és kodályi) kötődést jelző, szvinges improvizációba váltó pentaton szerzeménnyel indítani a lemezt. A feltehetően a modern jazz kiváló szaxofonosára, Joe Hendersonra utaló második, Hendersong című szerzemény aztán fergeteges lendülettel indítja útjára a triót, mindjárt teret adva a korszerű felfogásban doboló Gyárfás Attila viharos szólójának. Hogy az egyensúly megteremtődjön, a harmadik, Ke-Bop című darabban Barcza Horváth József kap lehetőséget hasonló, néha kettőzött tempójú bőgőszólóra. Külső szemmel nézve ő a „kakukktojás” az elméletileg nemzedéki alapon szerveződött trióban, de a 2014-ben alapított együttesnek vélhetően másfajta, szakmai és habitusbeli kötődés az alapja. A számokat szerző zongorista aligha jutna a triójáték ilyen magaslataira kompetens társai nélkül. Az alapvetően tonális szerzemények a zenei ötletek, elképzelések és megoldások burjánzó gazdagságával nyűgözik le a hallgatót. Felvillanyozó, hogy a jazz klasszikus formációjának tartott, a mainstream jazz kimerülésével kevés újdonsággal kecsegtető hangszeres felállás mennyi izgalmat és érdekfeszítő pillanatot képes hordozni. Ez tudatos hozzáállás kérdése, ami dramaturgiailag határozza meg a szerzemények jellegét; ugyanakkor belülről jövő, spontán természetességgel áradó zeneiség folyománya, amelynek csak eszköze a kiemelkedő hangszeres felkészültség.” Turi Gábor, Gramofon, 2018, tavasz

A Random Szerda Barabás Lőrinc trombitás vezetésével 2005 és 2010 között a budapesti hiphop-jazz színtér jeles képviselőiből alakult alkalmi formációkat vonultatta fel. A jammelés hagyományain alapuló sorozat gyorsan meghódította a város improvizatív zenére nyitott közönségét. 2008-ban Small Talk címmel koncertlemez is megjelent a projekt legsikeresebb felvételeiből. Az Opus Jazz Clubban ismét belekóstolhatunk a fúziós, instrumentális zene születésének megismételhetetlen pillanataiba – a Random Szerda keretei között Barabás Lőrinc a kortárs zenei paletta ismert alakjait invitálja izgalmas örömzenélésre.

Az elmúlt évek során a két Meyer-testvér – a gitáros Peter és a basszusgitáros Bernhard – összetéveszthetetlen saját hangzást alakított ki, mellyel felülírták a jazz-improvizáció, az alternatív rock, a modern klasszikus és az ambient zene valamennnyi eddigi koncepcióját, túllépve ezek bármely ismert szintézisén, avantgardizmusain vagy stílus-átfedésein. Olyan hangzást, amelynek köze sincs semmiféle crossoverhez, s amely úttörő az európai zenei színtéren. A két testvér, akik eddig elsősorban a Melt Trióval végzett munkásságuk révén voltak ismertek, mostanában mutatkozott be Other Animal nevű új zenekával, melyben kettejük mellett Wanja Slavin szaxofonon és Jim Black dobokon működik közre. Napjaink egyik legbefolyásosabb ütőse, Jim Black az elmúlt két évtized során mindvégig azon új generációs zenészek élvonalához tartozott, akik sikerrel munkálkodtak azon, hogy a jazz műfaját átvezessék a 21. századba. Határtalan technikájával, futurisztikus koncepcióival, kérlelhetetlen leleményességével és a túláradó öröm lehengerlő érzésével világszerte elbűvöli és inspirálja közönségét. Az Echo-díjjal kitüntetett szaxofonos, Wanja Slavin egyfajta ritkán hallható, nyers szépségű energiát hoz a zenekarba, mellyel John Coltrane vagy Ornette Coleman energiáira, kreativitására és a belőlük áradó szeretetre reflektál, míg virtuozitása a Neue Musik és az elektronikus zene hangzásainak eddig még soha nem hallott, teljesen új megközelítését teszi lehetővé. A négy zenész tavaly rögzítette első albumát, mely a Traumton Records gondozásában idén februárban jelent meg. meyer-music.de 

Részletek magyarul hamarosan! Marina & The Kats, described as The World’s Smallest Big Band, take their listeners on a dreamy journey into the times of Django Reinhart and Cab Calloway, the Divas and the Crooners, the Lindy Hops and the Collegiate Shags, and still land them softly in the here and now. Racy gypsy guitars, nimble melodies, airy snare drums and Marina’s uniquely charming voice conflate into a nostalgic cocktail – ready to be enjoyed not only at breakfast but also in the evenings at the dance café, bringing immediate smiles to everyone.  Small, their debut album was a big success in 2016; during the album release tour they enchanted the audience in the Opus Jazz Club as well. One year later, Marina & The Kats were back in the studio again, and this time the outcome was Wild, a vinyl double-album with no less than 16 new songs. They have been remaining faithful to their style and their slogan SWING SWING SWING. With the experience and know-how of over 100 live-concerts under their paws, they were diving even deeper into the driving sound of the Juke Joints and Ballrooms. Due to another year of intensive touring they built up an international reputation by playing in The United States, Germany, Switzerland, Spain, Romania, Hungary, Slovakia, France and Austria of course.  The band’s third birthday is coming up and they are working hard on their third album, to be released in the Autumn – and to be preseneted among others at the Opus again! marina-thekats.com 

A nevét a robogó, másnéven moped finn elnevezéséből nyert, energikus és virtuóz zenészekből álló finn Mopo trió már egy ideje felbukkant a jazz nemzetközi ízlésformálóinak radar-ernyőjén, köszönhetően a punk, a jazz és a finn természet által inspirált, senkihez sem hasonlítható zenéjüknek. Közel tíz éve nyűgözik le a közönséget Európa, Közép-Amerika és Afrika országaiban. 2016-ban Brémában, az európai jazz legnagyobb éves szakmai seregszemléjén adott koncertjük viharos sikert aratott, az Opus szervezői ekkor határozták el, hogy mihelyt lehetőségük nyílik rá, meghívják a triót a klubba. A Linda Fredriksson szaxofonos, Eero Tikkanen basszeros és Eeti Nieminen dobos alkotta csapat addigra már három albumot is kiadott, a Jee! 2012-ben, a Beibe 2014-ben, míg a a finn énekes-dalszerzővel, Ville Leinonennel közös Laivalla 2016-ban látott napvilágot. A Beibe a Legjobb Jazz Album kategóriában 2015-ben elnyerte a finn Grammyként aposztrofált Emma díjat. Linda Fredriksson már háromszor is felkerült a DownBeat Rising Star listájára, a Mopo pedig az All About Jazz „15 európai jazz csapat, amelyet feltétlenül ismerned kell” listáján szerepelt. Idén februárban megjelent legfrissebb albumuk, a Mopocalypse, ismét igen lelkes fogadtatásban részesült. „A műfaj alap-formátumát jelentő trió felállás  lehetővé teszi e három invenciózus zenész számára, hogy szinte végtelen számú hangzásvilágot fedezzen fel, s legyen képes pillanatok alatt eljutni az édes, táncos dallamoktól egészen a legvérengzőbb sikoltásokig. Magával ragadó és friss!” írta róluk az All About Jazz mopomopo.com facebook.com/MOPOMOPOMOPO instagram.com/mopoband 

Vajon két különböző korban élt zeneszerző életútja, életműve, valamint a szerep, melyet egyik is másik is a maga korában – bár egymástól több évszázados távolságban – betöltött azért hasonló, mert elsiklunk a különbségek felett, vagy azért, mert valóban van valami lényegi analógia e két alkotói megnyilvánulás között? Az is kérdés, hogy lehet-e bármilyen szempontból két kultúrtörténeti korszakot hasonlónak, vagy analogikusnak tekinteni? Lehetséges-e, hogy két olyan – a szellemi nívó igen magas fokára eljutott – személyiség, mint Du Fay és Bach egészen egyszerűen hasonló kérdésekre hasonló válaszokat talál? Ha ez lehetséges, akkor feltételezhetjük-e az emberi belátásnak azt a szintjét, ahol az egyéni különbségek elenyésznek? Szokás Bach zenéjét a középkori egyházi műzene felől és figyelembevételével értelmezni, de kettejük között minden tekintetbe vehető részletre kiterjedő párhuzam vonására talán még nem került sor. Erre teszünk kísérletet három előadás keretében. Az előadások tematikája nem kronológia szerint halad, hanem a két szerző legfontosabb alkotói döntéseit helyezi egymás mellé; olyan döntéseket, melyek válaszok a személyes életút, a liturgia, a szerelem és a halál közeledtének kérdéseire.

„... ezek a fickók aztán tudják, hogyan kell játszani. De mindenekelőtt tudnak valami olyant mondani, amit más nem. (...) A zene tiszta és gyönyörű, mint egy finn népdal, aztán egyszercsak a zenekar felrúg minden klisét. Egyszerre improvizálnak mind a négyen, s ugyanakkor valami mágikus módon képesek együtt tartani a zenét és az atmoszférát” Katri Kallionpää, Helsingin Sanomat Az OK:KO négyesfogat a finn dobos, Okko Saastamoinen által vezetett, a fiatalabb generáció legrangosabb finn jazz-zenészeiből álló kollektíva. Kompozícióiban Okko nagy hangsúlyt fektet arra, hogy azok tág teret biztosítsanak az improvizációknak, melyek révén a tagok kreativitásuk legjavát adva úgy viszik tovább a zenét újabb irányokba, hogy közben annak lényegéhez hűek maradnak. „Ez a párbeszéd üdévé, rendkívül vibrálóvá és több dimenzióssá teszi a zenénket” mondja Saastamoinen. „Megpróbáljuk a zenekar hangzását mindig frissen tartani, a törékeny hangszövetektől kezdve egészen az izzó hangulatokig.” Azok a zenei hatások, amelyeket a zenekar tagjai Okko szerzeményeihez hozzáadnak, a nyugati zenekultúra bármely szegmenséből érkezhetnek. A kölcsönös bizalom, a zenei játéktér egysége és az improvizáció számítanak kulcsszavaknak. Az OK:KO koncertjeit mindenki olyan intenzív élményként írja le, amely lelki képeket és elmélyült jelenlétet keltenek hallgatóiban. Az OK:KO bemutatkozó albuma, a Land E., tavaly jelent meg az AMP Music & Records kiadónál és igen jó visszhangott kapott.  facebook.com/OKKOband 

"A Játék Éve!!!Kivel is szeretsz játszani, és mivel szeretsz játszani??? Én a Gyerekekkel, a csillogó szempárokkal, a mosoly ívével, a nevetés ritmusával... a csönd csendjével, a duruzsolás dúrjával. Lesz Hangjáték, amikor a g játszik az á-val, a madárcsiripelés az oroszlán ordítással... És ritmusjáték, amikor a Tá játszik a Ti-ti-vel, a szamba a keringővel... a harmóniában a d-moll a C-dúrral, sőt a szójátékban a kevés a merésszel, a lábos a hámossal... Játék, ahol nincs vesztes, és lehet a nyeremény egy zacskó lebbencs... 12 előtt 12 kérdés, és ebéd előtt hazaértek, nem kérdés!!! Ennyi lesz a Játék Éve,Gyertek Ti is Máté, s Péter.... S Mindmegannyi, kinek lelke, szíve játékra képes!!!"(Lakatos György)Lakatos György új, hatrészes ismeretterjesztő sorozata a Budapest Music Center könyvtárában!

"A Játék Éve!!!Kivel is szeretsz játszani, és mivel szeretsz játszani??? Én a Gyerekekkel, a csillogó szempárokkal, a mosoly ívével, a nevetés ritmusával... a csönd csendjével, a duruzsolás dúrjával. Lesz Hangjáték, amikor a g játszik az á-val, a madárcsiripelés az oroszlán ordítással... És ritmusjáték, amikor a Tá játszik a Ti-ti-vel, a szamba a keringővel... a harmóniában a d-moll a C-dúrral, sőt a szójátékban a kevés a merésszel, a lábos a hámossal... Játék, ahol nincs vesztes, és lehet a nyeremény egy zacskó lebbencs... 12 előtt 12 kérdés, és ebéd előtt hazaértek, nem kérdés!!! Ennyi lesz a Játék Éve,Gyertek Ti is Máté, s Péter.... S Mindmegannyi, kinek lelke, szíve játékra képes!!!"(Lakatos György)Lakatos György új, hatrészes ismeretterjesztő sorozata a Budapest Music Center könyvtárában!

Valószínűleg Händel maga azon csodálkozna, hogy miért csak most? Azon pedig végképp fennakadna, hogy Bach előbb került terítékre nálunk, mint ő. Pont egyidősek voltak, Händel csak néhány évvel élte túl szaktársát, és mindkettejük látását ugyanaz a kuruzsló tette végleg tönkre utolsó éveikben. Händel viszont világsztár és dúsgazdag ember volt, míg Bach csupán egy elismert kántor, szerény körülmények között. Händel megfordult Európa legfontosabb udvaraiban, Bach egész életében egy pár kilométeres körön belül mozgott csupán. Ma mégis: Bachról szinte mindent tudunk, Händel régi dicsősége pedig mintha megkopott volna kissé. Itt az ideje, hogy belássuk: egy évben akár két korszakos zseni is születhet. És 1685-ben éppen ez történt. Händelt végül is az énekesek emelték arra a magaslatra, ahová őelőtte szerző még nem emelkedett, bár saját maga valószínűleg utálná ezt a felvetést. Hihetetlen operai sikerei hozták meg számára a világhírt, bár a köztudottan tüzes temperamentumú mester sokszor a tettlegességig fajult veszekedések árán tudta csak kordában tartani a kor szupersztárjait, az énekeseket – akikről egyébként sem volt túl nagy véleménnyel. Hogy mit gondolna Baráth Emőkéről, hazánk legelismertebb Händel énekeséről? Ezt önöknek kell eldönteniük ezen az estén, ahol végigszaladunk a hihetetlen életmű fontosabb sarokpontjain, egy igazán egyedülálló áriaest keretei között.

Valószínűleg Händel maga azon csodálkozna, hogy miért csak most? Azon pedig végképp fennakadna, hogy Bach előbb került terítékre nálunk, mint ő. Pont egyidősek voltak, Händel csak néhány évvel élte túl szaktársát, és mindkettejük látását ugyanaz a kuruzsló tette végleg tönkre utolsó éveikben. Händel viszont világsztár és dúsgazdag ember volt, míg Bach csupán egy elismert kántor, szerény körülmények között. Händel megfordult Európa legfontosabb udvaraiban, Bach egész életében egy pár kilométeres körön belül mozgott csupán. Ma mégis: Bachról szinte mindent tudunk, Händel régi dicsősége pedig mintha megkopott volna kissé. Itt az ideje, hogy belássuk: egy évben akár két korszakos zseni is születhet. És 1685-ben éppen ez történt. Händelt végül is az énekesek emelték arra a magaslatra, ahová őelőtte szerző még nem emelkedett, bár saját maga valószínűleg utálná ezt a felvetést. Hihetetlen operai sikerei hozták meg számára a világhírt, bár a köztudottan tüzes temperamentumú mester sokszor a tettlegességig fajult veszekedések árán tudta csak kordában tartani a kor szupersztárjait, az énekeseket – akikről egyébként sem volt túl nagy véleménnyel. Hogy mit gondolna Baráth Emőkéről, hazánk legelismertebb Händel énekeséről? Ezt önöknek kell eldönteniük ezen az estén, ahol végigszaladunk a hihetetlen életmű fontosabb sarokpontjain, egy igazán egyedülálló áriaest keretei között.

Mi hiszünk a magyar dalszerzőkben, és hisszük, hogy a dalszerzés sikeréhez nélkülözhetetlen, hogy a közép-európai régió tehetséges szerzőit összekössük egymással és a nagyvilággal. Ezért rendezzük meg 2019. február 18-19-én második alkalommal a Dalszerző Expót, ahol az alkotóknak lehetősége nyílik inspirálódni, új ismereteket szerezni és új kapcsolatokat teremteni. A 2018-as Expo sikere miatt ezúttal már kétnapos lesz a DEX. A látogatók így még több program közül választhatnak, külföldi és magyar dalszerzők, zenei szakemberek műhelytitkaiba pillanthatnak be – például előadások, workshopok vagy egyéni tanácsadások keretében. Az első Expo legnépszerűbb programjai mellett újabbakkal is jövünk, és rengeteg aktuális témával jelentkezünk.2019 februárjában két napra Budapest lesz a dalszerzés fővárosa. Szerintünk ott a helyed!

Mi hiszünk a magyar dalszerzőkben, és hisszük, hogy a dalszerzés sikeréhez nélkülözhetetlen, hogy a közép-európai régió tehetséges szerzőit összekössük egymással és a nagyvilággal. Ezért rendezzük meg 2019. február 18-19-én második alkalommal a Dalszerző Expót, ahol az alkotóknak lehetősége nyílik inspirálódni, új ismereteket szerezni és új kapcsolatokat teremteni. A 2018-as Expo sikere miatt ezúttal már kétnapos lesz a DEX. A látogatók így még több program közül választhatnak, külföldi és magyar dalszerzők, zenei szakemberek műhelytitkaiba pillanthatnak be – például előadások, workshopok vagy egyéni tanácsadások keretében. Az első Expo legnépszerűbb programjai mellett újabbakkal is jövünk, és rengeteg aktuális témával jelentkezünk.2019 februárjában két napra Budapest lesz a dalszerzés fővárosa. Szerintünk ott a helyed!