Nem sok izgalmasabb figurája van a 18. századnak, mint a szerencsejátékos, alkimista, memoáríró, diplomata, lottó-feltaláló, hegedűművész, szerencselovag stb. stb. Giacomo Casanova. Saját életéről szóló műve pont olyan szórakoztató, mintha Rejtő Jenő írta volna, és valószínűleg éppen annyira vehető komolyan. Az mindenesetre tény, hogy így vagy úgy kora legjelentősebb művészeivel és patrónusaival is kapcsolatba került vadregényes élete során, sokak szerint pedig Don Giovanni figurájának egyik legfőbb ihletője is a velencei szökevény volt.

Király Martina a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékének ének szakán végzett. Pályáját az Equinox Jazz Quartetben kezdte, majd a 13 tagú, urbánus popzenét játszó Anselmo Crew énekesnőjeként folytatta. Szerzőként illetve előadóként dolgozott a Hobo Blues Banddel, Zoohackerrel, Palya Beával és Novák Péterrel. Első lemeze 2011-ben jelent meg, Ready for You címmel. Martina dalszerzői tehetségét a Magyar Zeneszerzők Szövetsége 2013-ben az év könnyűzenei szerzőjét illető Orszáczky Jackie-díjjal honorálta. A 2016-ban megjelent, Higher.Deeper című szerzői albumát tavaly a saját dalokat és feldolgozásokat egyaránt felvonultató The Female Role követte. A lemez hűen tükrözi Martina énekesi és zeneszerzői sokoldalúságát, hiszen a zenei anyag a jazztől a pop-funk-on és a progresszív metálon át a világzenéig számos stílust felvonultat. A vadonatúj saját dalok mellett helyet kapott az albumon egy-egy Neville Brothers, Jimi Hendrix és Bill Frisell feldolgozás, valamint újragondolt formában néhány korábbi saját szerzemény is. Király Martina élő koncertjeinek repertoárját alapvetően saját soul-blues szerzeményei alkotják, folk és rap ihletésű kompozíciók valamint a könnyűzene gyöngyszemeiből készített feldolgozások társaságában. 

A zeneirodalom megismerése egyszersmind kimagasló személyiségek megismerését is jelenti, olyan alkotókét, akik sokszor egymással is személyes, családi, baráti, munkatársi kapcsolatban álltak-állnak. Hangversenyünkön a Zeneakadémia tanárai és diákjai játszanak fuvolán és pikolón. Műsorválasztásunk kiindulópontja, hogy az egyetemi tanulmányok szervesen illeszkednek az elmúlt pár száz év zenei repertoárját magába foglaló kortárs-klasszikus zenei hangversenykultúra elvárásaihoz. Ez az a zenei örökség, aminek ismerete mai tudásunk szerint nélkülözhetetlen a megalapozott művészi koncepció kialakításához, mesterségbeli jártasság megszerzéséhez. Ezek fontos céljai a professzionális művészetoktatásnak, mégis, mindezek mellett a személyiség és ezen keresztül a személyesség kérdései előtérbe kerülhetnek. A zenész családok jó példák erre, nem csak a régmúltban, hanem manapság is (pl. Steve Kujala művét édesapja, a neves pikolós számára írta.) Ugyanakkor a személyes kapcsolatok, barátságok is lehetőséget teremtenek új művek megszületésére, így ma este két ősbemutatót is hallhatunk, Sári József és Kovács Zoltán kompozícióit, amelyek Szűcs-Ittzés Zsuzsanna számára íródtak. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a felnövekvő nemzedék is minél több alkalommal megtapasztalhassa az emberi kapcsolatok, a közös munka, a közös zenélés egymást gazdagító erejét.

Gwilym Simcock az európai színtér egyik legtehetségesebb zongoraművésze és fantáziadús zeneszerzője. Könnyedén mozog a jazz és a klasszikus zene között. Gwilym zenéjére befolyással voltak többek között olyan kiváló jazz legendák, mint Keith Jarrett, Jaco Pastorius, Chick Corea és Pat Metheny, valamint olyan klasszikus zeneszerzők, mint Ravel és Bartók is. Bár elsősorban jazz zenész, Gwilym számos művet szerzett klasszikus zenekarok részére is, melyekben a komponált elemeket az improvizációval ötvözi, és ezzel olyan hangzást teremt, ami egyedi és nagyon az övé. A jazzvilág krémjével turnézott, így játszott Bobby McFerrin, Dave Holland, Kenny Wheeler, Lee Konitz, Bob Mintzer és Nigel Kennedy zenekarában is. Jelenleg Pat Methenyvel turnézik. Az elmúlt években szólistaként is egyre elismertebbé vált, a 2011-ben megjelent Good Days at Schloss Elmau című albumát nem csak a kritikusok méltatták, az év albumának választották Nagy-Britanniában, valamint megkapta érte az egyik legrangosabb brit zenei díjat, a Barclaycard Mercury Prize-t is. Azóta is sorban kapja a legrangosabb zenei díjakat. Gwilym a Royal Academy of Music jazz zongora tanszakának professzora.

Szabó Tibor a magyar zeneoktatás modernkori Buddhája volt. A Bartók Konzi diákjainak több nemzedékét vezette a legnagyobb zeneszerzők legnagyobb műveinek előadásához. Tanárként, karnagyként és igazgatóként is ugyanazt az értéket közvetítette, ami önmaga volt: derű, alázat, merészség, tágasság, és könnyed komolyság. Volt tanítványai, kollégái, hangversenyeinek közreműködői emlékeznek rá ezen a koncerten, úgy, ahogy ő kérte: nem szomorúan sopánkodva, hanem örömteli zenéléssel. Az emlékkoncerten többek között azokból a művekből hangoznak el részletek, amiket vele játszhattak és énekelhettek konzis diákként azok az előadók, akik ezekkel az élményekkel a batyujukban indultak professzionális zenész útjukra. Emlékezzünk együtt az ismerős hangokon át!

A francia jazz eredetisége, vitalitása, nyitottsága a különböző műfajok, új irányzatok és technikák felé – anélkül, hogy szakítanának zenei gyökereikkel – vitathatatlanul a műfaj európai színterének egyik legizgalmasabb szereplőjévé teszi őket évtizedek óta. Az Opus Jazz Club a Festival de la Francophonie eseményeibe ágyazva ötnapos koncertsorozattal kíván a klub közönségének ízelítőt nyújtani ebből a sokszínűségből. A francia szaxofonos Emile Parisien pályája és művészete alighanem egymaga is példázhatná a fentebb írtakat, hiszen a számtalan saját formációval rendelkező, és a legkülönbözőb zenei projektekben akítv részt vállaló, harmincas éveinek közepén járó muzsikus személyes zenei térképén a vonatkoztatási pontok valóban igen széles területet ölelnek fel. Hazájának népzenei hagyományait, a kortárs klasszikus zene szigorú kompozíciós szerkesztésmódját, vagy a free jazz absztrakcióját egyaránt képes inspirációjául felhasználni, vagy éppen a legnagyobb természetességgel és hitelességgel ötvözni swinget provokatív, vagy anarchikus futamokkal. A testestül-lelkestül a jazzben élő, minden lélegzetvételével, minden egyes hangjával hitelességet és őszinteséget sugárzó – s az Opust is már több ízben megjárt – szaxofonos kvartettjének idén január végén jelenik meg legújabb lemeze az ACT kiadónál, Double Screening címmel; a koncert gerincét ennek anyaga adja. 

“A Hermia, Ceccaldi és Darrifourq hármas hihetetlen zenei élményt közvetít. Leckét adnak arról, hogyan lehet ötvözni a nyers és hangos kitöréseket az apró nüanszokkal, a meglepetést okozó váltásokat a gyönyörű lírai passzázsokkal… Minden, amit itt hallunk, frissítően hat.” (Thierry Quénum, Jazzman)“Európa egyik legizgalmasabb együttese.” (Tony Dudley-Evans, London Jazz News)“A nyilvánvaló szenvedélyen túl (ahogy játszanak / ahogy élnek / ahogy meglepnek bennünket), ez a trió egy igazán különleges kortárs zenekari együttes hangzásával is rendelkezik.” (Albert Laroux, Jazz news)“Zenéjük maga a pillanatban rejlő spontaneitás, energia és lelkesedés” (Nicolas Dourlhès, Citizenjazz.com) A színpadon csupán három hangszer: egy szaxofon, egy cselló és egy dob. A francia trió zenéje mégis viharként ragad magával, ahol zabolátlan hangörvények váltják egymást látszólag kaotikus, de valójában természetes módon, csakúgy ahogy egy mennydörgéssel kísért nyári szélvihar száguld át a békés tájon. Felkavaró és frissítő, kiszámíthatatlanságából fakadóan tiszteletet parancsoló zenei örvény, amihez elengedhetetlen a hang textúráinak tökéletes harmóniája és a váratlan dinamikai váltások egyensúlya. Valentin Ceccaldi rendhagyó csellójátéka lassan fogalommá válik Európában. Nyers vonós technikája és lágy pizzicatói különleges fényt visznek a zenébe, akár kísérleti jazzről, akár komolyzenéről van szó. Ez a stílus érezhetően erős összhangban áll Sylvain Darrifourq zenéjével, aki számos sikeres együttműködés után (Émile Parisien 4tet, Joëlle Léandre, Tony Malaby, Akosh S, Marc Ducret) saját projektjein keresztül (In Love With, MILESDAVISQUINTET!) találta meg egyedi hangzását. Kettejük együttese tökéletes alapot biztosít Manuel Hermia kalandos és minden ízében szabad szaxofonjátékának. Mindhárman a határok nélküli zene hívei, ahol a különböző stílusok ötvözése az újdonságok alapvető forrása. A ma jazz zenéje egyszerre kell, hogy ötletes legyen és szabad, ahol az aprólékosan kidolgozott kompozíciók és a spontán játék határok nélkül váltakozhatnak. Sajnálatos módon a trió belga szaxofonosa, Manu Hermia orvosi javaslatra kénytelen volt lemondani valamennyi március-április-májusi szereplését, így őt a trió tavaszi nemzetközi turnéján a nem kevésébé kitűnő francia fúvós, Quentin Biardeau helyettesíti. manuel-hermia.com/index.php/en/projects/hermia-ceccaldi-darrifourcq-trio 

A francia Orchestre Nationale de Jazz szaxofonosa, Hugues Mayot lenyűgöző könnyedséggel kalandozik a legkülönfélébb zenei kontextusok között (Radiation 10, André Minvielle, Marc Ducret, Magma...) Új formációjához a klasszikus kvintett bensőségességét idéző kamarazenei hangzást álmodott meg, és olyan kiemelkedő tehetségű, nyitott zenészegyéniségekkel vette körül magát, akik a legmerészebb kísérletektől sem riadnak vissza. Új hangszíneket kutató, minimalista, repetitív kompozícióival Mayot egészen sajátos ritmikai dimenziót ad miniatűr zenekarának, s eközben őszinte örömmel osztozik a rögtönzés játékterén négy társával, Sophie Bernadóval, Joachim Florenttel, valamint az Opusban már jó ismerősként köszöntött testvérpárral, Théo és Valentin Ceccaldival. A kvintett bemutatkozó lemeze a BMC Records kiadásában jelenik meg, s a koncerten lesz először kapható.

A sokoldalú zenei érdeklődésű énekesnő a koncerten legújabb partnerével, az oroszországi születésű, Junior Prima díjas hárfaművész Razvaljajeva Anasztáziával lép színpadra.A hárfa-ének duó a 2018-ban éppen száz éve elhunyt Claude Debussy legszebb dalait öltözteti új köntösbe. A formákkal folyton merészen kísérletező Debussy-nek Paul Verlaine és más költők verseire írt műveit a zeneszerzőhöz méltó bátorsággal és újító szándékkal hangszerelte át a két fiatal zenész. A hárfa légiessége és a sotto voce, vagyis a klasszikusnál beszédközelibb énektechnika új oldalát mutatja meg a jól ismert daloknak. A koncertet vetítés egészíti ki, melyen a megzenésített versek magyar fordításai láthatók.

A francia zongorista, Enzo Carniel és Marc-Antonio Perrio gitáros 2012-ben a House of Echo alapításakor azon vágyuk megvalósításához keresett kifejezési formát, hogy szellős, improvizált zenéjük révén sikerüljön újra meglelni az „igazi hallgatás” élményét, s ezzel újfajta „megbékélést” teremteni magával az idővel. Megragadó szerzeményeik erőteljes és gyakran álomszerű hangképek sorozatát festik meg, melyekhez a dallamos absztrakció, csalóka groove-ok, csillogó textúrák vagy éppen egymásnak ütköztetett hangok – általuk „echoïdok”-nak nevezett – színei kínálják a palettát. website  A négy nantes-i zenész alkotta No Tongues a Les voies du monde (A világ hangjai) című lenyűgöző albumán ősöreg, időtlen énekek kristálytiszta óceánjába merül alá. Lemezükkel az emberiség zenei kreativitásának bölcsőjéhez jutottak el, egy olyan világra tárva ki a kaput, amelyben gyermekdalnak is beillő gyászénekek szólnak, ökreit a mezőre kivezető vendée-i paraszt dalolása, vagy két inuit nő önfeledt kacagása hallik, miközben torokhangú dalaikat éneklik. A No Tongues a múlt e drágaköveihez társítja korunk legmodernebb hangjait és zenei eszközeit, hogy egy olyan fantasztikus útra vigyen, amely talán egy kicsit jelenünkre is felnyithatja szemünket.  website facebook A koncert az AJC által a fiatal jazz-együttesek szakmai fejlődésének érdekében létrehozott Jazz Migration sorozat keretében valósul meg.

A muzsikus kortársak egészen biztosan irigykedtek Haydnra, amiért egy olyan nagyigényű, művelt és választékos zenei ízlésű herceg közelében dolgozhatott, mint Esterházy „Fényes” Miklós, aki virágzó, operajátszást is magába foglaló zenei életet teremtett kismartoni és fertődi kastélyában. Haydn számára a hercegi szolgálat időszakában minden feltétel adott volt ahhoz, hogy korának legünnepeltebb zeneszerzőinek sorába emelkedjen. Manapság viszont inkább a hercegre szoktunk irigykedni, mert egy olyan zenei géniusz közelében élhetett évtizedeken keresztül, mint Joseph Haydn. A Budapesti Vonósok három koncertből álló hangversenysorozata a korai daraboktól indulva, két évtized szimfóniatermésének izgalmas keresztmetszetét mutatja be, mely egyben betekintést is enged egy műfaj születésébe és felvirágzásába. Az első koncerten azokkal az 1761 nyarán bemutatott szimfóniákkal találkozhatunk, melyek portrészerűen mutatják meg Haydn válogatott muzsikusokból álló együttesét. Ezek az egészen különleges, a barokk concerto és szvit jegyeit is magukon viselő darabokban Haydn minden egyes kollégájának adott valamilyen érdekes, feltűnő vagy csak egyszerűen hálás feladatot. A második koncert műsorán a kísérletező Haydn két egészen különleges szimfóniája szólal meg, a harmadikon pedig olyan kibővített apparátusra hangszerelt kompozíciók, melyek a párizsi és a londoni sorozatok lehengerlő stílusát jósolják. A művekről ismertetőt tart és vezényel: Vashegyi György, a Purcell Kórus és Orfeo Zenekar alapítója és művészeti vezetője.

Mendelssohn Oktettje a zeneirodalom egyik ikonikus remekműve. A Con Spirito Oktett ezt most még irodalommal is fűszerezi: Rubin Eszter április végén, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra megjelenő Árnyékkert című regényének részleteivel. Mendelssohn 16 évesen komponálta a művet, inspirációs forrásul Goethe Faustjának Walpurgis-éji jelenete szolgált. A boszorkányszombatokban már nem hiszünk, de vajon ugyanezek a démoni erők nem működnek a mi világunkban is? Rubin Eszter harmadik könyve, az Árnyékkert fordulatos, nagyívű regény, a képzelet és a realitás határán lebegő rejtélyes történet. Mondhatjuk, hogy egy modern Walpurgis-éji álom, ahol a szereplők, férfiak és nők, szélsőséges érzelmek martalékává válnak, ösztönök és érdekek vezérelte sötét titkokat rejtegetnek, szerelembe esnek, megcsalnak és megcsalatnak. Az Árnyékkert mitológiai szimbólumokban gazdag, átütő erejű szövegével a kortárs próza magával ragadó darabja, Rubin Eszter első kötetének egyik ágából sarjadzik, és válik önálló, mágikus hajtásokat növesztő, szerteágazó családregénnyé.

Vincent Courtois csellista a személyiségek és energiák egyensúlyára, a kontrasztok erejére, a hangok, képek, bizonytalanságok és csend kölcsönhatásaira épít a zenei alkotói folyamat során. Azzal, hogy teret enged a kollektív alkotásnak, és valamennyi zenésztársának a bizalom és a kölcsönösség szellemében biztosítja az autonóm részvételt, olyan zenei formát teremt, amely a szabadságot paradox módon a legszigorúbban és a legnagyobb figyelemmel kezeli. Courtois 2017 tavaszán kilenc zenésszel, egy komikussal, egy fotóssal és egy sound designerrel új és nagyszabású interdiszciplináris projektbe kezdett. A Les Demons de Tosca a démonok eszméjéhez a művészi ihletettség szemszögéből közelít. A projektet alkotó koncertek, előadások minden alkalommal az együttest alkotó tagok más-más kombinációjában járják körül a témát, a Puccini-opera librettójának felhasználásával. A projekt egyik első bemutatkozására 2017 májusában az Opusban került sor, Courtois oldalán a szaxofonos Robin Finckerrel és a fiatal francia dobos generáció egyik legjobbjával, Seb Brunnel. A Tosca librettóját vezérfonalaként követő, akusztikus és elektronikus elemeket egyaránt használó, s a melodikusságot mindvégig szem előtt tartó előadás egyszerre volt nagyon szabad és szigorúan kontrollált, igényes és nagyvonalú, mély és kristálytiszta – összességében igen különleges, ösztönös, ősi, teljesen intim élményt kínálva a klub közönségének, csakúgy mint maguknak az előadóknak. Így történt aztán, hogy a koncert felvételét visszahallgatva Courtois és két zenésztársa úgy gondolták, jó lenne a Tosca démonai projekt első önálló fejezeteként Opus-beli koncertjük szerkesztett anyagát lemezen is közreadni. A BMC Records örömmel támogatta az ötletet, amint azt a legelőször a mostani koncert alkalmával kapható Les Demons de Tosca - Opus I. album kézzelfoghatóan is bizonyítja.

„Az egész világ egyetlen kék örvény” – mondja egy ismeretlen, régi hindu költő, s vele új kompozícióm szólistája. Alessio Elia új művének ihletője az ekpirózis, a kozmosz ciklikus megsemmisülése – majd újjászületése –, Ivan Fedele művét az ókori Levante – a mai Közel-Kelet – inspirálta, Luca Francesconi darabjának címe pedig azt sugallja, mindig minden kezdődik előlről: „Da Capo”. Talán ma, amikor a szűntelen napi gondok centiméterekre szűkítik gondolkodásunk perspektíváját, különösen fontos megidézni a művészi látásmód fényéves távlatait. Ahogyan az is, hogy néhány példával bemutassuk, hogyan szólnak hozzánk annak az országnak zeneszerzői, amely hosszú ideig formálta Európa történelmét, és amelynek neve sokáig egyet jelentett a művészetekkel, így a zenével is. Tihanyi László

“Egy big band, ami olyan dinamikával és érzéssel rendelkezik mint egy kisegyüttes, s közben akkorát szól, mint egy nagyzenekar.” - AJ Dehany, London Jazz News “A rohamosan az angol jazz színtér egyik alapkövévé váló Beats & Pieces zenéje vidám, ritmusos és igazán manchesteri… ezzel hűen folytatva az Egyesült Királyság big bandjeinek hagyományát.” - Jez Nelson, BBC Jazz on 3 A manchesteri Beats & Pieces Big Band a hagyományos big band hangzást eddig nem hallott zenei dimenziókba emeli a precíz dinamika és az átütő energiák kifinomult ötvözésével, megkapó ritmusokkal és nagyívű kompozíciókkal, amikben a kollektív összhang és a zenészek szabad játéka egyidejűleg van jelen. A zenekar úgy képes beemelni modern zenei textúrákat és technikákat, hogy közben tudatosan megőrzi a big band zene örökségét is. Az eredeti zenei megoldások mellett híresek arról is, hogy koncertjeiken a közönséget is aktívan bevonják, olyan közös élménnyé formálva az eseményt, ahol az elgondolkodtató, táncra hívó, vidám és olykor megríkató kompozíciók mindenki által emlékezetes egészet alkotnak. A 14 tagot számláló zenekar vezetője a dalszerző és karmester Ben Cottrell. A zenekar különleges hangzásában fontos szerepet játszik a tagok karakteres játéka és különböző zenei háttere, közülük sokan maguk is zenekarvezetők másik projektekben. A tagok amellett, hogy együtt zenélnek, egyúttal jó barátok is, így aztán kotta nélkül, egymásban teljesen megbízva játszanak, olyan könnyedén váltogatva a rendkívül feszes együttes játékot a szabadabb szólókkal, mintha csak egy trióról vagy kvartettről lenne szó. A lüktető manchesteri zenei szcéna egyik zászlóshajójaként és az ebben a zenei stílusban teljesen egyedi felállásával a zenekar töretlenül gyűjti új rajongóit Európa-szerte, és azon túl is. Magyarországon ezen a koncerten mutatkoznak be első ízben. beatsnpieces.net music.beatsnpieces.net 

A palermói születésű Francesco Guaiana jazz és klasszikus gitárművészeti tanulmányokkal kezdte, majd egy ösztöndíjnak köszönhetően a 90-es évek végén felvételt nyert a bostoni Berklee College of Music hallgatói közé. 2001-től  már az intézmény alkalmazottja, Bob Stoloff és Bill Pearce közvetlen mukatársaként. Európába visszatérve több saját lemezt is megjelentetett, koncertezett Olaszországban, Ausztriában, Franciaországban, Szlovákiában, Csehországban, Németországban, Hollandiában, Spanyolországban, Svájcban, Lengyelországban, Lettországban és természetesen az USA-ban is. Számos jazz workshopot tartott Angliában, Spanyolországban, Portugáliában, Lettországban, Lengyelországban, Olaszországban. Jelenleg, előadói tevékenysége mellett, jazz-gitárt oktat az A. Sontontino Zenei Konzervatóriumban, a szicíliai Trapaniban. Francesco Guaiana és Bacsó Kristóf ismeretsége az ezredforduló tájékán, a Berklee-n kezdődött, később pedig egy nagy sikerű calabriai turnén folytatódott 2007-ben, míg Sárvári Kovács Zsolt – aki Bacsóval együtt kezdte a pályáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz-dob szakán – Olaszországban töltött évei alatt ismerkedett meg Francescoval, s számos  projektet vittek sikerre a római jazz színtér élvonalbeli zenészeivel. Ebből a hármas ismeretségből formálódott aztán az ötlet, hogy az elmúlt évek tapasztalatait egy új, közös zenei hangzásban formálják meg. A megvalósításhoz negyedik társnak Ajtai Péter nagybőgőst kérték fel, akivel Kristóf és Zsolt egyaránt számos közös produkcióban vett már részt. A csapat az Opus színpadán mutatkozik be a közönség előtt, zenéjük a kortárs jazz és a szabadzene elemeit ötvözi a muzsikusokra oly jellemző intellektuális érzékenységgel.

Johann Sebastian Bach a központi figurája a koncertnek, még akkor is, ha neki csak egy szonátája hangzik el a hangversenyen. Középpontba került, mert oda is való, de most az őt körülvevő kor tükrében mutatkozik be. Mindkét zeneszerzőnek volt kapcsolata a nagy mesterrel. Telemannal jó barátságot ápolt, Abelt apja Bach után küldte Köthenből Lipcsébe tanulni, így bachi alapokon indult el új korszakot keresve. Telemann igazi érett barokk zeneszerzőként megszámlálhatatlan zenei stílusban komponált. Utazásai során számos zenei irányzat megérintette, a lengyel népzenétől az itáliai barokkon keresztül a francia udvarban divatos stílusig, s e hatások könnyen felfedezhetők műveiben. Hatalmas hírnévre tett szert könnyen érthető zenei nyelvezetének és kiadói tevékenységének köszönhetően. Ő volt a nagy Telemann, aki nem vállalta el a lipcsei zeneigazgatói állást, és ezért a város akkori vezetősége kénytelen volt "beérni" Bachhal. Kortársuk, Carl Friedrich Abel, a már Bach által beteljesített barokk után keresett új utakat, klasszika felé kacsintgató gáláns stílusban írta műveit. A koncerten is elhangzó d-moll szonátájában már-már klasszikus elemeket is fölfedezhetünk, formájában tisztán hallható a klasszikától szokásossá vált szonátaforma, annak téma-rendszere. Műveinek korszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a gyermek Mozart 1764-es angliai utazása alkalmával Abel szimfóniáját másolta.

Frissítően újító zenéjével a Kuhn Fu jól példázza, hogy önkényesen meghúzott határoknak nincs helye a zenealkotásban. A német gitáros-szerző Christian Kühn a hollandiai Gröningenben alapította igazán nemzetközi összeállítású kvartettjét, melyben rajta kívül izraeli, angol és török zenészek játszanak. Saját bevallásuk szerint zenéjük poszt-romantikus jazz/rock kavalkád, néhol viszkózus, akár egy lávafolyam, máskor viszont vad és intenzív zenei energiákat ütköztet egymással. A Kuhn Fu hangzásvilágának hajtóerejét a torzított gitárhangzások adják, Ziv Taubenfeld basszusklarinétja mellett, ami ebben a felállásban az improvizáció egyik kulcseleme is. Koncertjeiken a közönség igencsak érzelemdús zenei utazáson vesz részt, a darabokban a korai rockzene jellegzetes lüktetése mellett egészen abszurd dallamok is felcsendülnek. Chain the Snake című harmadik lemezük március 22-én jelenik meg a Berthold Records gondozásában. kuhnfumusic.com  facebook.com/kuhnfumusic  KUHNSPIRACY by KUHN FU  

Guillaume de Machaut (c1300–1377) a nyugati zene történetének egyik legjelentősebb alakja. Korának összes fontos műfajában senkihez sem hasonlítható színvonalon alkotott; újításai futótűzként terjedtek. Az ő művészetéből jött létre a reneszánsz zenéje, és azon keresztül meghatározó jelentőségű lett minden későbbi stílusra nézve. Öntudatos zeneszerzői és költői habitusa fél évezreddel előzte meg korát: mintha ő lenne az első avantgárd művész. Négy előadásunkban és a hozzájuk tartozó koncertekkel e nagy komponista zenei hallását igyekszünk megérteni: annak eredünk a nyomába, hogy a kor legerősebb szellemi áramlatai miként jelentek meg zenei elemekként Machaut gondolkozásában. A sorozat záró előadása: 2019. május 11. 15:30Les chansons15:30 Bali János előadásaFaktúra és tonalitás17:00 KoncertKözreműködik: Gavodi Zoltán, Patay Péter, Kéringer László – ének, Bali János – furulya, Varga Ferenc – brácsa, Szurgyi Gergely – gitár

A zene történetében gyakran nem a radikális újítók, hanem az őrzők játsszák a főszerepet. Olyan komponisták, akik tudatosan mentenek át valamit a távoli vagy közelmúlt értékeiből. Egy Palestrina, egy Schütz, egy Bach, egy Mozart, egy Brahms vagy egy Kodály – de a sort a végtelenségig lehetne folytatni. S persze nem ritkán még a legmerészebbekről is kiderülhet, hogy valójában a tradíciót éltették tovább. Amikor a moderneket a klasszikusok tükre elé állítjuk, nem a szembesítés a cél: sokkal fontosabb, hogy azt éljük át, azt tapasztaljuk meg, hogy a visszatükröződés a zene alaptermészetéhez tartozik. A Budapesti Vonósok tehát ismét párbeszédre invitálják a közönséget, s olyan csemegéket kínálnak, mint Schönberg fiatalkori keringőfüzére, a Bach fiúk zenekari muzsikája, a modern magyar zene nagy klasszikusainak darabjai, vagy az új generáció képviselői közül Varga Judit, Balogh Máté és Brandenburg Ádám kompozíciói.

A Rebellion(s) két kiemelkedő fúvós – a francia Sylvain Rifflet, és az amerikai Jon Irabagon – vadonatúj projektje. Programjukat országaik demokráciához vezető útját kikövező zendülések, lázadások, forradalmak és szabadságharcok inspirálták – zenei szempontból. Míg Franciaországban a lázadással kapcsolatban a zene elsősorban tiltakozó dalok vagy himnuszok formáját öltötte, az Egyesült Államokban a jazz-zenészek alkotóművészetükkel kezdettől tevékeny részesei voltak a polgárjogi küzdelmek társadalmi forrongásainak, elég csak John Coltrane Alabamáját, vagy Archie Shepp, Sun Ra, Pharoah Sanders és a többiek munkásságát említenünk...  Sylvain és Jon megannyi lázadás, vagy forradalom során írt, illetve azok által inspirált zenét tanulmányozva arra a meggyőződésre jutott, hogy – új formákkal, új nézőpontokból –kompozíció és improvizáció továbbra is a lázadás ideális kifejezési formái lehetnek. A korábbi alkotók illetve saját vadonatúj témáiból összeállított alapanyagon ezután már a francia és az amerikai jazz két további kulcsszereplőjével, Jim Black dobossal és Sébastien Boisseau bőgőssel dolgoztak tovább közösen. Az eredmény a jazz, a free- jazz, a repetitív és a minimal-music komplex elegye, melyet folyton áradó improvizáció sző egységes szövetté.  A French-American Jazz Exchange 2018 által támogatott projekt bemutatójára április 3-án, három nappal a csapat Opus-beli fellépése előtt, a legendás Banlieues Bleues Fesztiválon kerül sor. jmp.fr  sylvainrifflet.com  jonirabagon.com  facebook.com/jimblackdrums  sebastienboisseau.com 

"A Játék Éve!Kivel is szeretsz játszani, és mivel szeretsz játszani? Én a Gyerekekkel, a csillogó szempárokkal, a mosoly ívével, a nevetés ritmusával... A csönd csendjével, a duruzsolás dúrjával. Lesz Hangjáték, amikor a g játszik az á-val, a madárcsiripelés az oroszlán ordítással... És ritmusjáték, amikor a Tá játszik a Ti-ti-vel, a szamba a keringővel... A harmóniában a d-moll a C-dúrral, sőt a szójátékban a kevés a merésszel, a lábos a hámossal... Játék, ahol nincs vesztes, és lehet a nyeremény egy zacskó lebbencs... 12 előtt 12 kérdés, és ebéd előtt hazaértek, nem kérdés! Ennyi lesz a Játék Éve,Gyertek Ti is Máté, s Péter.... S Mindmegannyi, kinek lelke, szíve játékra képes!"(Lakatos György)Lakatos György új, hatrészes ismeretterjesztő sorozata a Budapest Music Center könyvtárában.

Liszt Ferencet egész életében foglalkoztatta a dal műfaja. Más szerzők darabjaiból átiratokat készített, ő maga pedig a 19. század szinte valamennyi vokális stílusában kipróbálta magát, s többek között német, francia, olasz és magyar nyelvű versszövegeket zenésített meg. Több mint hetven dalt írt, hosszú zeneszerzői pályája során némelyiket több ízben is átdolgozta. A legjobbak Alan Walker szerint a „hiányzó láncszemet alkotják Schumann és Hugo Wolf között”. E művek – technikai és értelmezési szempontból is – kivételes feladatot jelentenek mind az énekesek, mind a zongoristák számára. Kolonits Klára széles spektrumú előadóművész, dalénekesként pedig évek óta keresi, kutatja és előadja a műfaj történetének kevésbé ismert, ám annál izgalmasabb darabjait. A zongoraművész Zsoldos Bálint az USA-ban töltött évei alatt kezdett el élénkebben érdeklődni az énekelt zene iránt, a közelmúltban Kolonits Klárával együtt Rachmaninov dalaiból állítottak össze koncertműsort.

Beszélgetés és mini-koncert Kaija Saariaho nemzetközileg elismert finn zeneszerző, operaszerző, aki első alkalommal jár Magyarországon, és tanít majd az alapítvány által szervezett karmester mesterkurzuson Eötvös Péterrel. Kaija Saariaho jelenleg az egyik legjátszottabb kortárs szerző, nemrégiben elnyerte a BBVA Foundation Frontiers of Knowledge Award elnevezésű rangos zenei díját, melyet korábban Kurtág György is megkapott. Saariaho volt az első női operaszerző, akinek Távoli szerelem című darabját a New York-i Metropolitan Opera műsorra tűzte 2016-ban. A közönségtalálkozó különlegessége lesz, hogy Camilla Hoitenga, Saariaho állandó fuvolistája is közreműködik. Házigazda: Fazekas Gergely, zenetörténészA beszélgetés angol nyelven zajlik! Támogató: Nemzeti Kulturális Alap Partner: Finnagora www.eotvosmusicfoundation.orgwww.facebook.com/petereotvosfoundation

A Rafael Mário Trió első lemeze, rajta saját szerzeményeikkel, 2017 telén jelent meg My Hope címmel. Második lemezükre készülve a Junior Prima díjas zongorista-frontember úgy döntött, hogy - ezúttal már R4F4EL néven - egy DJ és egy énekes személyében öt tagúvá bővíti formációját, lehetővé téve ezzel, hogy a darabok a korábbinál jóval több zenei réteget is ötvözzenek. Természetesen az alkotás folyamatában a kísérletezés és az improvizáció továbbra elsődleges fontosságú volt, de a jazz mellett számos mai könnyűzenei stílusjegy is megjelenik az új számokban, illetve kitüntetett szerephez jut bennük az elektronika használata.

A belga jazz egyik figyelemremértó erősségének számító, 2011 óta működő Too Noisy Fish üdítő kreativitással és kirobbanó spontaneitással valósítja meg amúgy koncepcionális hozzáállással építkező zenéjét. Nyilván nem játszik mellékes szerepet ebben az a tény, hogy a három zenész – a zongorista Peter Vandenberghe, a bőgős Kristof Roseeuw és a dobos Teun Verbruggen – 1999 óta (!) képviseli a ritmusszekciót Belgium egyik legkreatívabb nagyzenekari formációjában, a BMC Koncerttermében éppen tavaly ősszel koncertező, Flat Earth Society-ben. Közel két évtizeden át volt hát alkalmuk folyamatosan csiszolni és tökélyre vinni az interakció, a kölcsönös egymásra figyelés művészetét. Avatott kezeik közt a zene képlékeny, csodásan formálható agyaggá válik, amelyet tetszésük szerint alakítva keresik meg gondolataik minél plasztikusabb kifejezési formáját.  A trió kezdettől fogva szívesen játszik néhány ötlettel és ellentmondással, ezek magját általában az erős kontrasztok és a viharos dinamika alkotják. Vandenberghe kompozíciói gyakran tartalmaznak diametrális, azaz egymással homlokegyenest ellenkező elképzeléseket, így a zene egyaránt lehet közvetlen és bonyolultan rétegezett, gyengéden kifinomult s egyszersmind hiperkinetikus és erőteljes. Mindez igen szoros egymásutánban történik, gyakran egészséges humorral és egy adag nonszensszel körítve, mely azonban mindig túlmutat bármilyen öncélú, posztmodern irónián. Olyan, mintha az életet tükrözné, minden kiszámíthatatlanságában és színpompájában. Örömöt és frusztrációt egyaránt, de azzal a képességgel, hogy mindezt a megfelelő perspektívába helyezze. 2011-es Fast Easy Sick című debütáló lemezüket hallva sokan felkapták fejüket, hiszen a zenekarnak már azon sikerült a rock & roll intenzitását avantgárd arcátlansággal kombinálnia, a jazz-történet roppant mélységeibe ereszkedve egyúttal az ihlet új határai felé fordulnia. A soron következő – a többek között Tom Waits és John Cale felvételeit is jegyző Oz Fritz hangmérnökkel rögzített – 2013-as Eat Sleep a trió erősségének hatásos bizonyítéka volt. Eltökélten vad szívvel, örök kíváncsiságtól hajtva, a zenekar továbbra is épített és rombolt, a műfaj iránti óriási szeretettel s ugyanakkor annak mindent a feje tetejére állító vakmerő elhagyásával. Pimasz expresszionizmus, kísérteties filmminták, könyörtelen energia – 11 tételben. A Furious Empathic Silence címmel január végén megjelent legújabb albumukat ismét Oz Fritz közreműködésével készítették. Inspirációt pedig megint számtalan forrásból merítettek hozzá: 20. századi zeneszerzők (Ives, Ravel, Messiaen), jazz-ikonok (Miles, Monk, Cecil Taylor), hiphop és más zenei hatások eredményeképpen a trió ezúttal is olyan zenét alkotott, amely feltétlenül kérdéseket tesz fel és alkalmasint válaszokat is kínál. Vagy éppen nem. Mindenesetre az utazás ismét színes, merész és meglepetésekkel teli. toonoisyfish.be 

Bacsó Kristóf áprilisban két – egymástól személyi összetételében és zeneileg is jócskán eltérő – formációval is fellép az Opus Jazz Club színpadán. Míg a jelen koncertet megelőző héten egy, a kortárs jazz és a szabadzene elemeit ötvöző zenét játszó kvartettel debütál a klubban, úgy a mostani alkalommal az immár évek óta legfontosabb saját zenekarának számító TRIAD-dal érkezik. A megszokottól eltérő utakat kereső trióban Bacsó régi társa Tzumo Árpád, akinek elsődleges hangszere a zongora, azonban nagy eredetiséggel nyúl a Fender zongorához és más elektronikus hangszínekhez is, míg az együttes másik tagja a számtalan stílusban otthonosan mozgó dobos, Juhász Márton. A TRIAD gondosan kimunkált zenéje egyszerre merít a jelenből és a közép-kelet európai zenei tradíciókból, ugyanakkor a darabok előadása során fontos szerepet kapnak a közös improvizációk is. Első albumuk Pannon Blue címmel a BMC Records kiadásában jelent meg, s 2017-ben elnyerte a Gramofon magazin „Az év magyar jazzlemeze” díját. 

Az Inflitratorsben a litván jazz három legjelentősebb és legtehetségesebb improvizatőre találkozik. A csapat zenéjének jellegzetes zamatot ad az akusztikus hangszerek és az élő elektronika egyedi használata, és az a leírhatatlan és megjósolhatatlan kreativitás, amiben a bölcsesség, a spiritualitás és az energia egyaránt felbukkan. Jóllehet a trió mindhárom zenésze nagy szakmai múlttal büszkélkedhet, az Infiltrators célja saját bevallásuk szerint az, hogy a zene univerzális nyelvére koncentráljanak, túllépjenek a hagyományos zenélés keretein, és egyfajta szellemi kapcsolatot hozzanak létre a művész és hallgató között. A trió Litvánia, Lettország, Észtország, Lengyelország és Ukrajna után végre az Opus Jazz Club színpadán is bemutatkozik. A koncert a Vilnius Jazz Festival támogatásával valósul meg. allaboutjazz.com/infiltrators  Infiltrators by Trio Infiltrators

A világhírű finn zeneszerző, Kaija Saariaho első alkalommal jár Magyarországon: Eötvös Péter meghívására nemzetközi mesterkurzuson tanít fiatal karmestereket, zeneszerzőket és közreműködik Trans című művének betanításában, a fiatal karmesterek közvetlenül a zeneszerzővel együtt dolgozva készülhetnek a kurzust záró koncertre. A Trans középpontjában a hárfa áll, a zeneszerző a hangszer különleges képességeivel kísérletezik, háttérben a nagyzenekarral és a kiemelt ütős szekcióval. Saariaho neve a nagyközönség számára is ismert lehet, hiszen ő az első női zeneszerző, akinek operája bekerült a new yorki Metropolitan Opera műsorába, valamint akkor is sokat írtak róla, amikor nemrégiben egymillió eurót ajánlott fel a Helsinki Zenei Központnak, hogy vásároljanak egy hangverseny-orgonát. A koncert programjában egy klasszikus Sibelius-szimfónia is szerepel, valamint az Eötvös Péter Alapítvány mentorált zeneszerzőinek friss kompozíciói, melyeket a Saariaho-mű ütőhangszereire írnak, így Saariaho darabja és a friss művek azonnal párbeszédbe is kerülnek egymással. Az érdeklődők a koncertet live streamen is követhetik a BMC-ből az Eötvös Péter Alapítvány Youtube-csatornáján.

A Seven Steps to Heavent 1963-ban jelentette meg az akkoriban igencsak átmeneti időszakát élő Miles Davis. Bár ha egészen őszinték akarunk lenni, egyetlen dolog volt igazán állandó Miles munkásságában, és ez éppen az átmenetiség. Ez az album igazi zenei metamorfózis. Találkozhatunk rajta introspektív, romantikus balladával, sűrű textúrájú, izgalmas tempójú és dinamikájú játékkal, ami olykor akár könnyed afro-kubai ritmussá kerekedik, mint a So Near, So Far esetében, s mindemellett azzal a jellegzetes, négy-negyedre írt pulzálással, ami aztán az itt megszülető Miles Davis zenekar védjegyévé vált. Ha a szerző nevét hallva eddig leginkább a Kind of Bluera asszociáltunk volna, úgy itt a remek alkalom megtenni a következő lépést, ha pedig nem, akkor is egyszerűen csodálatos estének ígérkezik ez a koncert. Forrás: allaboutjazz.com, allmusic.com

A Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen 15 ország 35 kórusát, több, mint ezer énekest hallgathat meg a közönség, akik különböző kategóriákban, a egyházzenétől a jazzig mérik össze tudásukat. A programban hangsúlyos szerepet kapnak a konzultációk, a minősítő hangversenyek, a személyes szakmai tanácsadás, illetve a barátság koncertek, melyek legfőbb célja, hogy az énekesek, kórusok megismerjék egymást és egymás kultúráját. A Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen az énekkarok bírálatát a hazai és nemzetközi zenei élet kiválóságait felvonultató zsűri végzi.

A Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen 15 ország 35 kórusát, több, mint ezer énekest hallgathat meg a közönség, akik különböző kategóriákban, a egyházzenétől a jazzig mérik össze tudásukat. A programban hangsúlyos szerepet kapnak a konzultációk, a minősítő hangversenyek, a személyes szakmai tanácsadás, illetve a barátság koncertek, melyek legfőbb célja, hogy az énekesek, kórusok megismerjék egymást és egymás kultúráját. A Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen az énekkarok bírálatát a hazai és nemzetközi zenei élet kiválóságait felvonultató zsűri végzi.

A formáció 2011-ben alakult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóiból. Repertoárjuk saját szerzeményekből, illetve egyedi felfogásban játszott örökzöldekből áll. Mindhárman részt vesznek zeneszerzőként is a munkában, amely igazán változatossá teszi koncertjeiket, az egyes tagok különböző zenei világa miatt. Céljuk a kísérletezés, a harmónia hangszer nélküli felállás lehetőségeinek feszegetése, olykor a hagyományos vagy fúziós jazz, olykor a szabad zene eszközeivel. A 2013-as Talentométer tehetségkutató jazz kategóriájának győzteseiként felléphettek az Újbuda Jazz Fesztiválon. 2014-ben Borbély Mihállyal szerepeltek az Opus Jazz Clubban, Tóth Viktorral pedig az A38 Hajón. 2015 áprilisában a Magyar Jazz Szövetség Combo Versenyén II. helyezettek lettek: Ördög Krisztián Flyin' with My Dragon című darabja lett a legjobb kompozíció. Májusban pedig megkapták a Most Promising Band díjat a VII. Nemzetközi Ifjúsági Jazzversenyen, Marosvásárhelyen. A trió tavaly rögzítette első albumának anyagát, mely a közeljövőben jelenik meg.

„Dukay és Grencsó első találkozásuk óta egy közös spirituális térből küldik zenei üzeneteiket. Az anyagok közös jellemzője, hogy az első hangtól az utolsóig szabad improvizációk hangzanak el, továbbá nincs a hagyományos, jazz-es értelemben vett ritmusszekció. Grencsó az elmúlt években túllépett az avangárd / free jazz mégoly laza keretein is és Dukay Barnabással szoros intellektuális és spirituális összefonódásban stiláris és műfaji értelemben is új, alapvetően járatlan területre lépett. Megnevezhetetlen még a műfaj, amibe illeszkedik ez az egységes szövetű, sajátos, mással össze nem téveszthető hangzás, leginkább talán szabad kamarazenének hívhatjuk, ami kétségtelenül táplálkozik a jazz formabontó törekvéseiből csakúgy, mint kortárs zenei forrásokból.” Németh Zsolt (részlet a 2018-ban megjelent Esszék című tripla albumhoz írt ajánlószövegből)

Az észt származású zongorista, Kristjan Randalu generációjának egyik legsokoldalúbb, legizgalmasabb művészegyénisége, szólistaként, zeneszerzőként, átiratok készítőjeként egyaránt jelentős alkotó. A Jazz Times így jellemezte muzsikáját: „mintha egy felfedezetlen, egzotikus világba csöppennénk.” Muszorgszkij számos feldolgozásban népszerű zongorasorozatát, az Egy kiállítás képeit szaxofon-zongora kettősre írta át, oly módon fogalmazva újra a darabot, hogy az bőséges teret kínáljon egyéni zenei gondolatok megfogalmazására. Ezen az estén partnere a szaxofonos David Liebman lesz, akinek pályája az 1970-es évek elején indult: játszott Elvin Jones és Miles Davis zenekaraiban. Több mint 500 lemezen működött közre, számos nyelvre lefordított pedagógiai munkái pedig a jazztanítás alapművei közé tartoznak.

A frenetikus ritmusok és isteni dallamok hazájából, Kubából származó tüzes, féktelen energiájú énekesnő, Elsa Valle a közönség nagy kedvence. Az afro-jazzt a vérében hordozó művésznő Afrocando névre keresztelt új zenekara az afro-jazz és a bebop jegyeit ötvöző, összetett ritmusvilágú, s egyben dallam-orientált muzsikát játszik. A csapatot a hazai jazz-élet jól ismert szereplői alkotják, élükön az énekesnő férjével, Winand Gáborral, Európa egyik legegyedibb jazz énekesével, aki ezúttal a szaxofon mellett még billentyűs hangszeren is játszik. A dalok sűrű zenei szövetéről a virtuóz zongorista, Tzumó Árpád és a remek ritmusszekció gondoskodik. facebook.com/Elsa-Valle-Official 

„Ez az, amikor az eklektikus, posztmodern kamara-jazz találkozik a rockzenével. Részletgazdagság és bájos kompozíciós kidolgozottság jellemzi; hallgatójaként sóvárogjuk a váratlant, a meglepetésszerűt.” Andreas Felber, OE1 / WDR 3 Jazznacht A bécsi post-jazz csapat, a Sketchbook Quartet fiatal zenészei a modern kreatív improvizált hangzást állították érdeklődésük fókuszába. Megpróbálják áttörni a műfaji határokat, a prog-rockot és a kamara-jazzt erőteljes ritmuskészlettel ötvözve. Az szokatlan hangszerelést s a kimunkált kompozíciókat erőteljes szenvedélyükkel társítva garantálják a fiatal, friss, vibráló hangot, melyet tavaly áprilisban megjelent, When Was The Last Time Vol. I című albumuk sikere is bizonyít. sketchbookquartet.com facebook.com/sketchbookquartet  When Was The Last Time Vol. I by Sketchbook Quartet

A nagy sikerre való tekintettel folytatjuk "Moziest" sorozatunkat! A szeptembertől induló új évadban is olyan, többnyire magyar filmeket vetítünk, amelyeknek zenéje és annak alkotója különösen kedves, fontos számunkra. Játék- és dokumentumfilmek egyaránt szerepelnek majd a kínálatban, a filmművészet hajnalának idejéből éppúgy, mint a közelmúltból. S hogy az élmény még teljesebb legyen, a kiválasztott filmek zeneszerzőjét (vagy azok közeli munkatársait, barátait) is meginvitáljuk majd egy beszélgetésre. Házigazdánk továbbra is Kolozsi László lesz, aki nemcsak film- és zenekritikus, de regény- és forgatókönyvíró is, ez utóbbit a MOMÉ-n is oktatja.Sorozatunk áprilisi állomásán Bollók Csaba rövidfilmjeit vetítjük. I. KLIPEK KORTÁRS ZENESZERZŐK MŰVEIREII. CALIBANArchaikus technikával készült kisjátékfilm Shakespeare Vihar című művére, a Jü (Halmos András, Hock Ernő, Mészáros Ádám) zenéjére. Bollók Csaba független filmesként, super8-as, 16mm-es filmek készítésével kezdte pályáját a ’80-as évek végén. A Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és tévérendező szakát 1994-ben végezte el, a Balázs Béla Stúdióban készített rövidfilmjei és első játékfilmje, az Észak, Észak számos nemzetközi filmfesztiválon szerepeltek. 2000-ben Balázs Béla-díjat kapott. Iszka utazása című filmje 2007-ben a Filmszemle Fődíját, a Diákzsűri Fődíját, a Kritikusok Legjobb Film Díját nyerte el, valamint számos nemzetközi díjat, köztük az „Év Európai Felfedezettje” elismerést. 2009-ben Magyarországot képviselte a Legjobb Idegennyelvű Film „Academy Awards” versenyében. Az április 24-i BMC bemutatón Bollók Csaba az utóbbi években - a világ különböző pontjain, az Egyesült Államoktól Jordániáig - analóg technikával készített, saját gyártású, független filmjei láthatók, amelyeknek nemcsak rendezője, de operatőre is volt. Ezen filmek szoros kapcsolatot tartanak a kortárs és "free" zenei áramlatokkal. A vetítés előtti és utáni beszélgetést Kolozsi László film- és zenekritikus moderálja.Vendég: Bollók Csaba - rendező, operatőr

A rendhagyó – két akusztikus gitár, ütőhangszerek – felállású Dés András Trió cizellált, ízléses, műfaji határokkal mit sem törődő kamarazenéje folyamatosan keresi az újat, de az ismerős zenei elemek használata révén jóleső akusztikai otthonosságot is teremt hallgatói számára. Oldott, ugyanakkor rendkívül fegyelmezett előadásaikból sugárzik a kompozíciókkal való közös játék, a koncentrált egymásra figyelés és az improvizálás öröme. Inspirációjukat a hagyományos és a nem hagyományos források sokféleségéből merítik. Aki úgymond jazzt akar, ne itt keresse, de aki engedi hogy átjárja a sokszínű hangzások ereje, az élvezni fogja az egymásba fonódó hangok, ritmusok és zenei horizontok gazdag szövetét. „A zenészek kreativitása oly erős, hogy nem látjuk, lehetne-e még bármit is hozzátenni ehhez a trióhoz. A finoman kidolgozott gitárhangok Dés András számtalan ütőhangszerének zsongásával keverednek, s bár lehet, hogy fiai Andrást a világ legrosszabb énekesének tartják, de kiderül róla, hogy a jelenleg egyik leginvenciózusabb ütőhangszeres művésszel van dolgunk, és nem csak Magyarországon. Egész játéka dallamközpontú, szinte ürügy csupán, hogy hangsúlyozza a gitárok hangjait. A trió a klasszikus zene autokráciája és a szabad jazz anarchiája között teremti meg szimfóniáját, valahol ott, ahol egy háttérben meghúzódó zenei váz –  egyfajta vízjel csupán, mely sugalmaz, de nem korlátoz – biztosítja a teret a kölcsönösség, az odafigyeléss és az önkifejezés számára. Ebben a teljesen szabad és nyitott megközelítésben a zene evidencia, s a harmónia a szerző számára oly fontos tolerancia manifesztálódása.” Raphaël Benoit, Citizenjazz

Az etno-jazzt és kortárs kamarazenét játszó, különleges hangszer-összeállítású Trió Squelini zenészei különböző felállásban (Tin Tin Q, Ektar Szőke Quartet stb.) évek óta muzsikálnak együtt s számtalan lemezen szerepeltek már közösen. Az eleinte alkalmilag fellépő Trio Squelini formációjukkal 2014-ben Campiello/Terecske címmel lemezt készítettek, s ennek megjelenése óta rendszeresen koncertező csapattá váltak. 2016-ban jelent meg Furioso című lemezük, melyen a kitűnő csellista, Rohmann Ditta működött közre.  A trió szívesen hív egy-egy koncertjére vendéget is, így műsoruk minden alkalommal más-más árnyalatokban tárul elénk, változnak a hangsúlyok, színek és arányok, akár Monet híres sorozatán a roueni katedráliséi. Ezúttal a kitűnő gitáros, Csókás Zsolt az, aki karakteres gitárjátékával gondoskodik a trió mindig megújuló koloritjáról. facebook.com/triosquelini  

Linda May Han Oh-t fiatal kora ellenére már a világ legjobb bőgősei között tartják számon, amit mi sem igazol jobban amellett, hogy a Downbeat Magazin kritikusai már 2010-ben a világ legjobb „Rising Star” bőgősének választották, hogy évek óta Pat Metheny állandó társa a színpadon. Linda Malajziában született, Ausztráliában nőtt fel, ahol először zongorázni tanult, majd 15 éves korában egy iskolai zenekar miatt basszusgitárra váltott és főleg Red Hot Chili Peppers számokat játszottak. Zenei tanulmányait Manhattanben fejezte be, ahol többek között Dave Liebman, Rodney Jones és John Riley voltak a tanárai. Jelenleg világszerte vannak mester szakos tanítványai, akiknek a sok turnézás miatt főleg online ad leckéket. Az oktatás mellett az egyik szakmai tanácsadója és fejlesztője a BassGuru oktató applikációnak. Az elmúlt években a kortárs jazz legnagyobbjaival zenélt együtt, olyanokkal mint Joe Lovano, Vijay Iyer, Dave Douglas, Kenny Barron, Geri Allen és Terri Lyne Carrington. Budapestre vadonatúj zenekarával érkezik. Műsoruk a legutóbbi, 2017-ben megjelent Walk Against Wind című album dalaiból és új szerzeményekből áll.

Ha a pikolóra mint a fuvola kistestvérére gondolunk, a legtöbbször együttesek, szimfonikus zenekarok éles, markáns, olykor madárkát utánzó csicsergő hangszíne jut eszünkbe. A 18. században katonazenekaroktól átvett hangszert egyre többen használják, de önállóan, a szimfonikus hangzásvilágból szólóhangszerként kiragadva csak az elmúlt évtizedekben vált népszerűvé. Ezen az esten négy kiváló magyar zeneszerző új és izgalmas alkotása szólal meg. Két külföldi szerző egy-egy opusza is színesíti a műsort, melyeket Magyarországon még nem hallhatott a közönség. Kanyó Dávid fuvolaművész tizenhat éve pikolózik a Budafoki Dohnányi Zenekarban, ahol eljátszotta már a szimfonikus repertoár zömét. Célul tűzte ki a pikoló népszerűsítését, új művek bemutatását.

Lakatos Ágnes legismertebb hazai jazz-énekesnőink egyike, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-ének tanára, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-tanszakának vezetője, jazz-ének tanára. Számos lemezen szerepel vendégként, saját kvartettjével 2000-ben, Covered by frost címmel jelent meg első önálló lemeze. Az East Side Jazz Company énekeseként két lemezen – Bora (2003) és Fata Morgana (2006) – hallható. Csuhaj-Barna Tibor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-bőgő tanára, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Jazz-tanszakán basszusgitárt, nagybőgőt és zenekari gyakorlatot oktat, a Tóth Aladár Zeneiskola jazz-tanszakának bőgő és basszusgitár tanára. Számos élvonalbeli zenekar tagja. Több mint 30 lemezen működött közre nagybőgősként, közülük hatnak zeneszerzője, hangszerelője is. Az énekesnő és a nagybőgős Voice and Bass duója két lemezt jelentetett meg eddig, Voice and Bass (2008) és Into the Groove (2013) címmel, melyek igazi ritkaságok a jazz világában. Az ének-bőgő duó játék nagy kihívás a zenészeknek, mivel rendkívűli összeszokottságot, technikai tudást igényel, lévén hogy két intonálós hangszer – a zene spektrumának két széléről – alkotja a muzsikát. Világviszonylatban is csak néhány páros vállalkozott egy teljes lemezanyag rögzítésére ebben a felállásban. Az albumok anyagát jórészt saját kompozíciók, valamint feldolgozások, szabad improvizácók alkotják. A Voice and Bass duó vendége ezúttal a kiváló zongorista, Pozsár Máté, akit az Opus közönsége is jól ismerhet. A Grencsó István, Mezei Szilárd és Baló György vezette zenekarok, valamint az A.M.P. Trió tagjaként a magyarországi kreatív jazz és szabadzenei színtér egyik kiemelkedő alakja. Saját szextetjében a polimodális hangzásokat kutatja. A koncertezés mellett a Bartók Konzervatórium tanára. A tanítás számára legalább annyira fontos, mint a koncertezés. 2016 -ban jelent meg Jazzelmélet c. tankönyve

A Modern Art Orchestra megalakulása óta figyelmet fordít arra, hogy teret kínáljon fiatal, kiemelkedő tehetségű hangszeres zeneszerzők számára a közös műhelymunkára és a kreatív kibontakozásra. Ezen a koncerten a zenekar zongoristája, Cseke Gábor mutatja be szerzeményeit. Cseke Gábor 2002 óta Fekete-Kovács Kornél meghívására előbb a Budapest Jazz Orchestra, majd a Modern Art Orchestra zongoristája, de eddigi pályafutára során szinte a teljes magyar jazz-élet művészeivel játszott már közösen. A MAO-ban volt alkalma a műfaj nemzetközi sztárjaival is egy színpadon muzsikálni, így többek között Peter Erskinnel, Dave Liebmannal, Bob Mintzerrel, Wallace Rooneyval vagy Johnny Grifinnel játszott már közösen.Cseke Gábor számára a nagyzenekari hangszerelés izgalmas szerepjáték, amelyben egyszerre lehet előadó és kritikus hallgató. Játék az idővel, amikor néha vissza lehet menni a múltba, máskor akár egyszerűen ki lehet lépni belőle, és kívülről szemlélve a pillanat hangzását, újra és újra finomítani, javítani rajta."Ezek a dalok az én belső monológjaim, gyötrődéseim, vágyaim, félelmeim és boldogságaim… Amit csak én hallok a lelkem mélyén, amiről néha még magamnak sem merek beszélni…"

A marokkói Said Tichiti volt az első, aki a gnawa zenét Chalaban nevű zenekara révén Magyarországon bemutatta és zenei körökben ismertté tette. A gnawa, szülőhelyén, Marokkóban a rabszolgák és leszármazottaik kultúrájának a része, és szorosan kapcsolódik a gyógyító transz-szertartásokhoz. Ezt az ősi szakrális transz-zenei formát nevezte William Burroughs „a világ legrégebbi, 4000 éves rock’n’roll-jának”. A Gnawa olyan varázslatos ritmusképleteken alapul, melyek egyszerre változatlanok és folyamatosan változók. Bár az alap ritmus változatlan, a folyamatosan változó hangsúlyok mindig új lüktetést adnak az improvizációk alatt lassan, de folyamatosan gyorsuló, fokozódó zenének. Ennek az egyedülálló és gazdag ritmikának köszönhetően a gnawa olyan jelentős rock és jazz zenészekre volt hatással világszerte, mint a Rolling Stones, Led Zeppelin, Jimi Hendrix, Santana, Ornette Coleman, Pharoah Sanders, vagy Archie Shepp. Said Tichiti, aki 20 éve van jelen a hazai világzenei életben, a jazz és a magyar népzene zene jól ismert és kiemelkedően kreatív zenészeivel dolgozik együtt, rendszeres fellépője world music fesztiváloknak világszerte. Az együttes ritmusszekciója a gnawa zene avatott tolmácsolója: míg Said Tichiti szülőföldjéről hozta magával e tudást, Halmos András Hamid Drake amerikai jazz dobos tanácsára és rendszeres útmutatása alapján tanulmányozta a műfajt éveken át. A zenekar – élve a zene szabadságával – saját módján formálja koncertről koncertre a zenei anyagot, és sikeresen teremti meg a hagyományosan gyógyító és ünnepi szertartásokon előadott gnawa zenére jellemző erős érzelmi hatást. tariqa.bandcamp.com 

2019. április 27-én és 28-án kerül megrendezésre Dömötör Johanna és Simon Dávid fuvola mesterkurzusa. A két fiatal művész amellett, hogy generációjuk kiemelkedő fuvolajátékosa, oktatóként is komoly tapasztalatokra tett szert: Johanna a linzi Anton Bruckner Egyetem professzoraként, Dávid pedig  a dél-koreai Kangnam University tanáraként segíti a fiatalok fejlődését. A zárókoncerten Dömötör Johanna és Simon Dávid mellett a kurzus aktív hallgatói is fellépnek, előadásukban az elmúlt két nap során elsajátított előadási darabok szólalnak meg. A kurzusra egyaránt várják aktív és passzív hallgatók jelentkezését, a részvételi díj 10.000 és 5.000 Ft. Az eljátszandó anyag - versenyművek, előadási darabok, próbajáték állások - szabadon választható, a szervezők zongorakísérőt biztosítanak. Jelentkezni a rosenberg-music@eclipso.eu email címen lehet, 2019. április 13-ig. További információ: info.bmc.hu Dömötör Johanna 2012 óta a linzi Anton Bruckner Egyetem professzora. Tanulmányait 2002-2003-ban Csetényi Gyula tanítványaként a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, 2003-2006-ban Jean-Claude Gérard növendékeként Stuttgartban, 2006-2009-ben Andrea Lieberknecht irányí- tásával Hannoverben, 2009-2012-ben Davide Formisano szólista osztályában ismét Stuttgartban végezte..2009-ben a Temesváron megrendezett nemzetközi fuvolaversenyen a döntőbe jutott és ott különdíjat kapott, 2012-ben a szingapúri nemzetközi fuvolaversenyenen elnyerte az első díjat. Szintén első helyezést ért el az olaszországi Ro- veretóban megrendezett Mozart versenyen.Szólistaként fellépett - többek között - a Japán Filharmonikus Zenekarral, a Stuttgarti Kamarazenekarral, a Festival Strings Lucerne együttessel, a Budapesti Fesztiválzenekarral és a Helsinki Filharmonikus Zenekarral. Vendégjátékosként koncertezett a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával, a WDR-rel, az SWR-rel és a milánói Scala Zenekarával. 2010-től 2012-ig a Bázeli Szimfonikus Zenekaer szólófuvolistája volt. Pályafutása során olyan kiváló karmesterekkel dolgozott mint Zubin Mehta, Daniele Gatti, Esa-Pekka Salonen, Daniel Harding, Kurt Masur, Lorin Maazel, Kristian Järvi és Daniel Barenboim.2009 óta művészeti vezetője a "Dömötör Johanna és barátai" elnevezésű koncertsorozatnak, melyet a festői szépségű Boden-tó környékén évente rendeznek meg, világszerte elismert művészek közreműködésével. Simon Dávid 1984-ben született Gyöngyösön. Tanulmányait a budapesti Bartók Béla Konzervatórium, majd a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem után a müncheni Hochschule für Musik und Theater mesterképzőjén végezte, a Bajor Állam ösztöndíjasaként. A müncheni Főiskolán Michael Schmidt-Casdorff osztályában egy évig barokk fuvolázni is tanult. 1996 óta több országos és nemzetközi verseny díjazottja. 2011 nyarán a viggiano-i (Olaszország) nemzetközi "De Lorenzo" fuvolaverseny második helyezettje. A zeneszerzőként is tevékeny művész első darabjával elnyerte a 2002-es Bartók Béla Zeneszerzés Verseny különdíját. 2007-ben megkapta a "Gyöngyösi fiatalok a művészetekért" kitüntetést. 2008-tól a Yehudi Menuhin Live Music Now támogatottja. 2014-ben elnyerte az Állami Fischer Annie Ösztöndíjat. 2009-től 2012-ig az augsburgi Egyetem Zenepedagógiai Tanszékének fuvolatanára. 2010-ben a Müncheni Szimfonikusok és a Müncheni Rádiózenekar akadémistája, 2011-ben a Passaui Opera fuvolistája lett. 2013-óta a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának fuvolaművésze. 2018 márciusa óta a dél-koreai Kangnam University fuvola professzora. Támogató: YAMAHA Music Branch Europe, Ausztria

Antonio Vivaldit 25 éves korában szentelték fel pappá, de törékeny egészsége miatt (valószínűleg asztmától szenvedett) két év múlva felhagyott a misézéssel, egy évvel később pedig kilépett az egyházi szolgálatból. Ettől függetlenül élete végéig prete rossónak, vörös papnak nevezték, vélhetőleg hajszíne miatt. Vivaldi azonban nem is Isten szolgálatát érezte élete legfontosabb ügyének, hanem a zeneszerzést. 1706-ban a Pio Ospedale della Pieta leány-árvaház hegedűtanára lett, és az intézménnyel egész életében kapcsolatban maradt. Az árvák egyre elismertebb zenekara számára komponálta első műveit, majd később concertói, kantátái és egyházzenei munkái java részét.Az árvaháztól 1709-ben elbocsátották, de két év múlva ismét alkalmazták, sőt 1713-tól minden zenei tevékenységért ő felelt. 1718-tól egyre többet utazott, de a Pieta továbbra is fizette, cserébe havonta két concertót szállított és velencei tartózkodása idején legalább négyszer próbálnia kellett a zenekarral. A hivatalos feljegyzések szerint 1723 és 1729 között 140 concertót komponált. Műveinek első kiadása 1705-ben jelent meg, ezt később még számos követte; 1725-1729 között öt új versenymű-gyűjteménye jelent meg, köztük a leghíresebb, A négy évszak.Lakatos György és a Concerto Armonico előadásában a korábbi nagysikerű koncertek után ötödik alkalommal, április 28-án hallhatunk válogatást az olasz barokk zene kiemelkedő mesterének árvaházi műveiből a Koncertteremben.

„Bonyolultan kacskaringózó, ám mindvégig követhető motívumoktól a szabadság vibráló szikrái által teliszórt, elszántan követett új csapásokig – ez nem más, mint egyszerűen jazz: a máé és a holnapé!” Xavier Prévost, Jazz Magazine, 2017. január A Spring Roll kvartett 2014-es megalakítása révén a lenyűgözően sokoldalú fuvolás, Sylvaine Hélary olyan kompozíciók megalkotásába kezdhetett, amelyek saját kortárs zenei tanulmányaiból, találkozásaiból a New York-i szcéna zenészeivel (Tim Berne, Kris Davis, Tony Malaby, Ralph Alessi), sőt abból a nehezen kategorizálható popzenéből is sokat merítenek, amelyet fiatal, zabolátlan éveinek zenekaraiban (Martine à la plage, Fantazio) játszott. A Spring Roll hangszer-összeállítása szokatlan. Fuvolák, hozzá egy szaxofon vagy klarinét, zongora, bőgő, időnként harangok. Mindezek mellé analóg szintetizátor és ringmodulátor társulhat, így a négyes megszólalása a legszikárabb minimalizmustól egy nagyzenekar örvénylő hangzásáig igencsak széles skálán mozog. Soha nem hallott hang-kombinációk megteremtése – ez az, ami a csapat zenészeit leginkább foglalkoztatja. Zenéjük rokonítható azokkal az új zenei törekvésekkel is, melyek az improvizáció és kompozíció kölcsönös viszonyának lehetőségeit szélesítik. Sylvaine Hélary „olyan zenei területeken kalandozik, ahol az improvizáció, a kortárs zene, a hangköltészet, a zenei színház, a szokatlan pop-zene és az ultra-modern poszt-dzsessz ötvözik egymással identitásukat. Zenekara ideális a fuvolista számára ahhoz, hogy olyan hibrid kompozíciókkal kísérletezhessen, amelyek hidat vernek Morton Feldman repetitív, hipnotikus univerzuma és a fiatal New York-i generáció progresszív, újszerű zenei témái között [...] Ez az érzéki zene elbűvöl bennünket intelligenciájával, kifinomultságával, frissességével és rendkívüli érettségével.” Stéphane Ollivier, Jazz Magazine sylvainehelary.com 

Fékezhetetlen zenei energiák szabadulnak fel, amikor olyan szólisták érkeznek egy kamarazenekar élére, akik meghatványozzák az együttes erejét. Az Anima³ sorozat három estéjének gyújtópontjai Gustav Rivinius csellóművész, Alexander Sitkovetsky és David Grimal hegedűművészek lesznek, akik mindhárman a világ zenei élvonalába tartozó vonós művészek. A Nemzeti Ifjúsági Zenekar 2018-2020 címet birtokló Anima Musicae Kamarazenekar vendégeként első ízben lépnek fel. Gustav Rivinius nemzetközi karrierje az egyik legrangosabbnak számító moszkvai Csajkovszkij Verseny győzelmével indult 1990-ben. Illusztris pályája során a világ vezető zenekaraival játszott szólistaként (Gewandhaus Orchester Leipzig, Bavarian Radio Symphony Orchestra Lorin Maazel vezényletében, Cseh Filharmonikus Zenekar Vaclav Neumann vezényletében, London Philharmonia Heinrich Schiff vezényletében, Pittsburgh Symphony Orchestra Marek Janowski vezényletében). Elkötelezett kamaramuzsikus, olyan művészek állandó partnere, mint Lars Vogt, Christian Tetzlaff, Isabelle Faust, Ana Chumachenko, Gérard Caussé. Több kamaraegyüttes alapítója, mint a Gasparo da Saló Trio, az Arkas Trio, a Bartholdy String Quintet, vagy a Tammuz Piano Quartet. Rivinius a saarbrückeni Zeneművészeti Egyetem professzora, valamint a maastrichti Conservatorium tanára.  

Áttekintő ismeretek a zenei munkaképesség-gondozás lehetőségeiről a zeneoktatásban - Zenetanári továbbképzésTémák:1. A rejtélyes fokális disztónia2. Tehetséggondozás és táplálkozás3. A mindennapok stratégiája a foglalkozási ártalmak ellen4. A sikeres tanulás kulcsa a vegetatív stabilitás5. Sajátos nevelési igényű növendékek tanításaElőadók:Dr. Pásztor Zsuzsa, Négyesi AnnaA Kovács-módszer, vagy zenei munkaképesség-gondozás a huszadik század második felében Magyarországon kialakult pedagógiai ágazat, a zenepedagógia része, kiegészítője. Az egészséges zenész életmód programja, komplex edzésmódszer, természettudományos ismeretanyag és emberközpontú szemléletmód. Célja a zenével foglalkozó emberek szolgálata, helytállásuk segítése szakmai és életfeladataikban, a sikeres életpályához szükséges testi, lelki, szellemi alkalmasság fejlesztése és fenntartása, a foglalkozási ártalmak megelőzése.kovacsmethod.com Részvételi díj: 2000 FtIdőpont: 10:00-15:00Jelentkezés: drpasz@t-online.huA jelentkezés és befizetés határideje: 2019. május 2.A szervezők a részvételi díjat a 62900177-11590275 Kovács-Módszer Bt. számlaszámra kérik átutalni.A mozgások kipróbálásához kérjük, hozzanak könnyű öltözetet!A 277/1997 (XII. 22.) Kormányrendelet szerint elismerhető nem akkreditált pedagógus-továbbképzési program. A résztvevők a továbbképzés elvégzéséről igazolást kapnak. Az igazolt órák a 277/1997. (XII. 22.) Kormányrendelet 5§ (3) bekezdése értelmében az igazgató döntése alapján beszámíthatók a 120 órás kötelezően elvégzendő pedagógus továbbképzésbe.

A zene történetében gyakran nem a radikális újítók, hanem az őrzők játsszák a főszerepet. Olyan komponisták, akik tudatosan mentenek át valamit a távoli vagy közelmúlt értékeiből. Egy Palestrina, egy Schütz, egy Bach, egy Mozart, egy Brahms vagy egy Kodály – de a sort a végtelenségig lehetne folytatni. S persze nem ritkán még a legmerészebbekről is kiderülhet, hogy valójában a tradíciót éltették tovább. Amikor a moderneket a klasszikusok tükre elé állítjuk, nem a szembesítés a cél: sokkal fontosabb, hogy azt éljük át, azt tapasztaljuk meg, hogy a visszatükröződés a zene alaptermészetéhez tartozik. A Budapesti Vonósok tehát ismét párbeszédre invitálják a közönséget, s olyan csemegéket kínálnak, mint Schönberg fiatalkori keringőfüzére, a Bach fiúk zenekari muzsikája, a modern magyar zene nagy klasszikusainak darabjai, vagy az új generáció képviselői közül Varga Judit, Balogh Máté és Brandenburg Ádám kompozíciói.

Mezei Szilárd a vajdasági Zentán született és a mai napig ott élő, kivételes képességű brácsás, hegedűs, nagybőgős és zeneszerző. Lemezeit világszerte a jazz és az improvizatív zenék legnevesebb kiadói jegyzik; és sokak szerint ő a következő zeneszerző a magyar zenetörténetben, aki – egyfajta kontinuitást biztosítva, Bartók Bélát és Szabados Györgyöt követve – kivételes módon bánik a népzenével. Tavaly szeptettjével játszott az Opusban, ezúttal 11 tagú, Túl a Tiszán Innen Ensemble névre hallgató formációjával érkezik. A zenekar 2014-ben alakult, s a rákövetkező évben adta ki Vajdasági magyar népdalok címmel első dupla lemezét, melyet 2017-ben a szintén dupla Nem füstöl a zentaji gyár kéménye című követett, mely az angol Slam kiadónál jelent meg. „Mezei Szilárd délvidéki, zentai származású akadémistaként, illetve Szabados György free jazz zongorista és zeneszerző tanítványaként sajátította el a kortárs kísérletező muzsikusok által továbbgondolt bartóki felfogást. Saját, archaikus alapokon nyugvó komponálási technikáját azonban – Szabados szellemében – úgy egészíti ki a tíztagú zenekar, ahogyan az Bartók népdalfeldolgozásaiban valószínűleg sohasem fordulhatott volna elő. Bartók Béla ugyanis sem komponálás, sem előadás közben nem használta ki a kottán túli improvizációs lehetőségeket. A Túl a Tiszán Innen Ensemble ezzel szemben az alapdallamok mögötti atmoszférát éppen a rögtönzött szólamok segítségével igyekszik érzékeltetni, természetesen a meghatározó ‘metaforma’ túljátszása nélkül.” (Papp Máté lemezkritikájából)

Az fiatal ostravai jazz-zongorista és zeneszerző, Jan Kavka tavaly szerezte meg a mesterfokozatot a katowicei Szolanowski Zeneakadémián. Kavka, aki jó néhány zenekarban működik közre tagként, két zenésztársával –  több jazz-verseny (Powiew Młodego Jazzu, Jazz Fruit vagy a Közép-európai Jazz Verseny) nyerteseivel – alakította meg saját akusztikus projektjét, a Jan Kavka Triót (JKT). A trió 2013-ban az ostravai Modrá Myš koktélbár által szervezett jazz estek apropóján alakult, de 2016-tól már számos koncertet adtak Csehországban és Lengyelországban is. A főként jazz-sztenderdekből álló kezdeti repertoárjukat hamarosan jó néhány saját kompozícióval és egyéni hangvétellel előadott pop-számmal is bővítették. 2018 áprilisában jelent meg a JKT Past Stories címet viselő debütáló albuma, mely a cseh Radio Jazz által szervezett „Česká Jazzová Sklizeň” (= Cseh Jazz Szüret) közvélemény-kutatás második helyezettje lett. „Jellegzetes, dallamos témáival, példás dinamikájával, a zenei folyamatok változatossságával, az olykor lenyűgöző fokozásokkal és kiváló szólókkal a lemez valamennyi darabja igen karakteres. Ez egy par excellence debütalbum a javából!” Jan Hocek - Jazzport.cz „A Jan Kavka Trio Past Stories címet viselő bemutatkozó lemezét azért is fontos meghallgatnunk, mert a címben jelzett ‘múlt’ hamarosan jövőnk nélkülözhetetlen része lesz. Biztos, hogy nem fogjuk megbánni.” Milan Bátor - Ostravan.cz jankavka.cz 

Az eltérő zenei-kulturális hátterű, rendkívüli virtuózokból álló nemzetközi kvartett, kollektív identitását keresve, az egyre táguló zenei horizontokra veti pillantását. A Bécsben élő török hegedűművész Efe Turumtay által nemrégen alapított csapatban a cseh bőgős, Tomáš Liška káprázatos basszusfutamai és Dés András megkapó ritmusképletei mellé a fretless gitár nemzetközi hírű török virtuóza, Cenk Erdoğan csatlakozik melankolikus dallamaival. A csupa előadóművész-zeneszerző alkotta kvartett jó úton van ahhoz, hogy a kortárs ethno-jazz színtér egyik meghatározó szereplőjévé váljon. Turumtay, Liška, Dés és Erdoğan szerzeményei egymástól látszólag eltérő világok között elegánsan átívelő utat jelölnek ki, hangsúlyosan emlékeztetve hallgatóikat a jól ismert tényre, hogy a nagyszerű zene nem ismer határokat.

A 17. századi Anglia fénykorát I. Erzsébet uralkodásának idején érte el. A királynő, aki amellett, hogy erős kézzel irányított egy birodalomat, rajongott a művészetek és különösen a zene iránt. Több beszámoló szól arról, hogy a királynő a csembaló igazi virtuóza volt. A londoni Victoria & Albert Múzeumban őrzik az uralkodó egy saját, Velencében készült hangszerét. Ez is mutatja, hogy amellett, hogy az olasz szerzők jelentős hatással bírtak a kor angol komponistáira, a billentyűs hangszerek jelentős része is Itáliából érkezett a szigetországba.A művek Hyeronimus Bononiensis 1521-es római hangszerének kópiáján szólalnak meg (az eredeti jelenleg a londoni Victoria & Albert Múzeumban található).

Élő közvetítés a Fidelio.hu Facebook-oldalán Cherchez la femme! Minden nagy férfi mögött áll egy (vagy több) különleges nő. És időről időre feltűnnek olyan csillogó kisugárzású „bestiák”, akik egész művész-generációk életében játszanak központi szerepet. Ilyen volt Alma Mahler a maga tucatnyi zseni-szeretőjével/férjével, vagy a férfiruhás különc, George Sand, aki Chopinnel folytatott heves kapcsolata mellett egész Párizs szellemi életének egyik központja tudott lenni. Számtalan klasszikus Chopin és Liszt sláger első hallgatója és kritikusa volt, így ennek a csodálatos nőnek a hatását a mai napig hirdetik legszebb dallamaik. A szalonba a vendégeket Eckhardt Gábor várja.

Vígopera magyar nyelven gyerekeknek Némelyek nem akarják elkapkodni életük nagy döntését: a házasságot. Így van ezzel Sempronio is, a bolondos patikus, aki már jócskán a nagypapa-kor küszöbén túllépve határozza el, hogy megállapodik végre, és nyugdíjas éveit a patika fiatal házi angyalának, Grillettának tett házassági ajánlattal kívánja megkoronázni. A zsémbes öregúr persze nem is sejti, hogy az ínycsiklandó hölgy kegyeit rajta kívül még legalább két és fél (!) udvarló iparkodik elnyerni… Ármány és szerelem, álruhák és tévedések, sok humor, és persze Haydn csodálatos zenéje teszi feledhetetlenné a negyvenöt perces előadást.

Guillaume de Machaut (c1300–1377) a nyugati zene történetének egyik legjelentősebb alakja. Korának összes fontos műfajában senkihez sem hasonlítható színvonalon alkotott; újításai futótűzként terjedtek. Az ő művészetéből jött létre a reneszánsz zenéje, és azon keresztül meghatározó jelentőségű lett minden későbbi stílusra nézve. Öntudatos zeneszerzői és költői habitusa fél évezreddel előzte meg korát: mintha ő lenne az első avantgárd művész. Négy előadásunkban és a hozzájuk tartozó koncertekkel e nagy komponista zenei hallását igyekszünk megérteni: annak eredünk a nyomába, hogy a kor legerősebb szellemi áramlatai miként jelentek meg zenei elemekként Machaut gondolkozásában.

Cherchez la femme! Minden nagy férfi mögött áll egy (vagy több) különleges nő. És időről időre feltűnnek olyan csillogó kisugárzású „bestiák”, akik egész művész-generációk életében játszanak központi szerepet. Ilyen volt Alma Mahler a maga tucatnyi zseni-szeretőjével/férjével, vagy a férfiruhás különc, George Sand, aki Chopinnel folytatott heves kapcsolata mellett egész Párizs szellemi életének egyik központja tudott lenni. Számtalan klasszikus Chopin és Liszt sláger első hallgatója és kritikusa volt, így ennek a csodálatos nőnek a hatását a mai napig hirdetik legszebb dallamaik. A szalonba a vendégeket Eckhardt Gábor várja.

Sorozatomba ezúttal beszélgetőtársul vontam be Fazekas Gergelyt is. Nem is annyira szokványos műsorismertetéseket várva tőle, mint inkább új típúsú műsorok kialakítását remélve kettősünktől. A művek eljátszása közben helye lehet dialógusoknak a zenetörténész és az előadó között - ebbe akár a közönséget is bevonhatjuk. Bizonyos darabok vagy tételek esetében fontosnak tűnő részletekbe mélyedhetünk, ezek kapcsán kérdéseket tehetünk föl egymásnak vagy netán a közönségnek. Szó eshet Debussy és a francia barokk zenék kapcsolódási pontjairól, a „három B”: Bach, Beethoven és Bartók ritkán játszott remekműveiről, a korálok továbbéléséről a Bach utáni zenékben, és végül Schubert legnagyobb zongorára írt remekművéről, utolsó B-dúr szonátájáról. (Csalog Gábor)

Pozsár Máté eddig főként Grencsó István, Mezei Szilárd és Baló György zenekarának tagjaként, valamint az  A.M.P. Trió zongoristájaként szerepelt a magyarországi kreatív free jazz és szabadzenei színtéren. A zeneelmélet rajongójaként és tanáraként régóta töpreng egy konceptuális kompozíciós módszeren, mely a modális és polimodális összhangzattanban rejlő harmóniákon és hangszíneken nyugszik. Tavaly alakult, izgalmas hangszerösszeállítású, dob nélküli sextetjébe közeli barátait invitálta, akikkel megpróbálja megszólaltatni lassan építkező, áttetsző, kötöttségekben és improvizációban egyaránt gazdag kamarazenei elképzeléseit.

„Kalnein a fülbemászó kadenciák mestere, aki a KAHIBA élén garantáltan vegytiszta izgalmat és kristálytiszta hangszereléseket kínál ahhoz, hogy megmerítkezzünk a hangzás kozmoszában”, írta korábban lelkesülten az osztrák Concerto magazin a trió egyik lemezéről, amire Michael Scheiner egyik koncertbeszámolójában emígyen duplázott rá: zenéjük az „ötletek, intenzív hangulatváltások és izgalmas improvizációk tűzijátéka.” A KAHIBA-projekt első számú agytrösztje az Ausztriában élő német szaxofonos és fuvolás Heinrich von Kalnein, aki a 2009-ben alapított csapatban 2016 óta Anı Bilgen török zongoristával és Gregor Hilbe svájci dobossal és elektronikai mérnökkel együtt műveli azt a kifinomult zenei ötletekbe ágyazott művészi ragyogást, amivel a KAHIBA zenéjét jellemezhetjük. A trió három különböző hátterű és generációjú, önálló, tapasztalt, határozott elképzelésekkel rendelkező és csodálatos technikai felkészültségű zenész találkozása. Zenéjük a jazz, a musica brasileira, a szabad improvizáció, az elektronika és a „folklore imaginaire” virtuóz és egyedi keveréke, melyre a három művész közösen, stiláris korlátoktól mentesen és szemellenző nélkül, szinte játszi könnyedséggel talál rá. A KAHIBA ötödik albuma, The Neuroscience of Music címmel, 2018 márciusában jelent meg Kalnein saját, Natango Music kiadójánál. kahibamusic.com heinrichvonkalnein.com gregorhilbe.com 

The Bell Garden című 2014-es debütáló lemezével az izraeli SHALOSH trió azonnal elnyerte a nemzetközi sajtó tetszését. Az albumon erős groove-ok, jazz és rock formák kapcsolódnak egymáshoz lírai átvezetésekkel, gyakran orientális zenei motívumokkal fűszerezve. Rules of Oppression című második lemezükön, melynek produceri munkáit immár saját kezükbe vették, még tovább mennek: egymástól időben és stílusban is igencsak különböző zenék - köztük a Nirvana, Brahms vagy a The Bad Plus - előtt hajtanak főt, a bensőséges kamarazenei hangzástól egészen a himnikus emelkedettségig jutva el. Saját szerzeményeik mellett a három tel-avivi zenész szereti feldolgozásokkal is meglepni közönségét, így kerülhetett a lemezre Lana del Rey Video Games című dalának sajátos változata is. A beskatulyázás híveinek bosszúságára sem a jazz, sem a rock műfaja alá nem sorolhatjuk be őket - ők maguk egyszerűen így fogalmazzák meg stílusukat: akusztikus progresszív zene. A trió Onwards and Upwards című, májusban megjelenő lemezének anyagával érkezik Budapestre, melyet a híres német kiadó, az ACT Music neve fémjelez. shalosh.net 

Tom Waits gitárosa, Marc Ribot 2019-ben szóló projektjével érkezik Budapestre! Ribot az elmúlt évtizedekben olyanokkal zenélt együtt, mint Jack McDuff, Wilson Pickett, Chuck Berry, Robert Plant, Elvis Costello, John Mellencamp, Diana Krall, Marianne Faithful, Laurie Anderson, McCoy Tyner, a Medeski, Martin & Wood, James Carter, Allen Ginsburg, Madeleine Peyroux vagy az utóbbi időkben Norah Jones, Jeff Bridges és Elton John.

A Magyar Rádió Gyermekkórusának „Palánták kórusa” (kiegészülve a legkisebbekkel) idén is pünkösdi játékkal készült. A koncerten fellépnek továbbá a Magyar Rádió Gyermekkórusának legtehetségesebb hangszeres növendékei, valamint az újonnan alakult Ifjúsági Vegyeskar. Vezényel: Dinyés Soma és Vargáné Körber Katalin

Fékezhetetlen zenei energiák szabadulnak fel, amikor olyan szólisták érkeznek egy kamarazenekar élére, akik meghatványozzák az együttes erejét. Az Anima³ sorozat három estéjének gyújtópontjai Gustav Rivinius csellóművész, Alexander Sitkovetsky és David Grimal hegedűművészek lesznek, akik mindhárman a világ zenei élvonalába tartozó vonós művészek. A Nemzeti Ifjúsági Zenekar 2018-2020 címet birtokló Anima Musicae Kamarazenekar vendégeként első ízben lépnek fel. Alexander Sitkovetsky brit hegedűművész Moszkvában született nagyhírű zenei családból. Első zenekari szólóestjét nyolc évesen adta, ugyanebben az évben bekerült a londoni Yehudi Menuhin Iskolába. A legendás hegedűművésszel több alkalommal is fellépett közösen Bach kettősverseny és Bartók hegedűduók előadásában, valamint Mendelssohn hegedűversenyét játszotta Menuhin vezényletében. A világ vezető zenekarainak – többek között a londoni Royal Philharmonic, a London Mozart Players, a berlini Konzerthaus Orchestra, a Moszkvai Kamarazenekar, a BBC Concert Orchestra – állandó vendége. Elkötelezett kamarazenészként a Sitkovetsky Piano Trio alapítója, amellyel többek között a londoni Wigmore Hallban, az amszterdami Concertgebouwban és a new yorki Carnegie Hallban is felléptek már. 2011 óta a Julia Fischer által alapított vonósnégyes tagja.

Az elefántcsontparti Aly Keïta a balafon, azaz a nyugat-afrikai xilofon egyik nagy mestere, akinek játékát öt évvel ezelőtt, a Hans Lüdemann Trio Ivoire tagjaként a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében adott koncertjükön egy ízben már megcsodálhatta az Opus közönsége. Keïta kiemelkedő képességeit, előadásmódját mi sem bizonyítja jobban, mint hogy olyan művészeket ihletett együttműködésre, mint Joe Zawinul, Omar Sosa vagy Jan Garbarek. Keïta két svájci zenésszel, Jan Galega Brönnimann klarinétossal és Lucas Niggli dobos-ütőhangszeressel (ő pedig alig egy éve nyűgözte le az Opus látogatóit a Schaerer - Biondini - Kalima - Niggli kvartett tagjaként) megalakított triója rendkívüli elevenséggel és érzékkel, vagy ahogy ők mondják, ‘vibe és groove testvériséggel’ ötvözi a tradicionális afrikai repertoárt a nyugati jazz, az improvizáció és afrikai ritmusok elemeivel. Mégis, a kiindulópont e trió történetében, s 2016-ban megjelent albumuk, – a bambara nyelven a holdfényt jelentő – Kalo-Yele zenéjében sok ezer kilométerrel távolabbra és jó néhány évtizeddel korábbra nyúlik vissza, mint amikor a trió tagjai beléptek a svájci stúdió ajtaján, hogy albumra rögzítsék azt. Lucas Niggli és Jan Galega Brönnimann ugyanis mindketten Kamerunban születtek, egyéves koruk óta barátok, s közös fiatalságukat a nyugat-afrikai zene hangjai és ritmusai között töltötték! Thierry Quénum írja a CD kísérőszövegében: „Ha bárki, bármikor megpróbálná besorolni valamilyen kategóriába e három zenész repertoárját és egymás közti interakcióját, nos, csak szerencsét kívánhatok neki! Mindhárman egyaránt mesterei a melódiának és a ritmusnak, s éppoly könnyedén vitorláznak a jazz tengerpartja mentén, mint az úgynevezett ‘világzene’ zátonyai és homokpadjai közt.”

„Az együttes játéka rendkívül visszafogott és összehangolt. A négy művész előadásmódja egyformán kiváló, a megszülető muzsika pedig megigézi a hallgatót.” Lukas Hagen (Hagen Quartet) A 2007-ben alakult, németországi székhelyű Novus String Quartet Korea egyik vezető kamarazenei együttese. A nemzetközi szakma figyelmét akkor vonták magukra, amikor a Nemzetközi Mozart Versenyen első, az ARD Nemzetközi Kamarazenei Versenyen második helyezést értek el. Nagysikerű koncerteket adtak többek között a londoni Wigmore Hall, a bécsi Konzerthaus, a berlini Musikfest és a kölni Philharmonie meghívására is. A zenekar tagjai a Koreai Nemzeti Művészeti Egyetemen végezték zeneművészeti tanulmányaikat, majd később olyan mesterektől tanultak kamarazenét, mint Christoph Poppen és Hariolf Schlichtig, a müncheni Hochschule für Musik und Theater professzorai és Heime Mueller, a lübecki Hochschule für Musik tanára, az Artemis Kvartett egykori tagja. 2015 óta a Belcea Quartet mentorálja őket. A francia Aparté Kiadó gondozásában két albumuk jelent meg. Első lemezükön Beethoven, Weber és Isang Yun darabok, második lemezükön Csajkovszkij első vonósnégyese és a Firenzei emlék vonósszextett csendül fel. 2019-ra tervezik következő albumuk megjelenését, melyen Berg Lírikus szvitjét és Schubert A halál és a lányka című művét hallhatjuk majd. A program a Magyarország és Koreai Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatfelvétel 30. évfordulójára rendezett hivatalos ünnepségsorozat része.

Kaja Draksler, Petter Eldh és Christian Lillinger az elmúlt évtized Európában felbukkanó legizgalmasabb, legelmélyültebb és legsokoldalúbb jazz-figurái közé tartoznak. Triójuk zenéje pedig nem kevesebb, mint e három eltérő személyiség olyan hibridje, amelyet aligha tudnánk elképzelni, ha ettől a felállástól függetlenül, külön-külön vizsgálnánk a résztvevők munkásságát. Ők viszont tüstént tudták, hogy együtt valami különleges történik majd velük. Lillinger és Eldh az elmúlt évtized során sokat dolgoztak együtt, a vad és agilis Amok Amor kvartettben elszakíthatatlan köteléket alkotva Peter Evans trombitással és Wanja Slavin szaxofonossal. „Tényleg megtaláltuk a formák és groove-ok nyújtásának-gyúrásának új módját, s érzem, hogy van köztünk egy nagyon erős, lényegi közösség” - mondja a dobos. „Kaja pedig képes ezt egyszerre kikerülni, és élni is vele, ami azt jelenti, hogy saját módján tudja alakítani vagy színezni a dolgokat.” „Néhány darab összetett és nagy pontosságot igényel, másrészt viszont egyikünk sem túl finnyás e tekintetben,” magyarázza Draksler. „Azaz van az egészben egy inherens szabadság… a zene és az energia sokkal fontosabb, mint a hibátlan hangjegyek, s végül is azt akarjuk, hogy az egész legyen rendben. És persze ott a bizalom.” (Peter Margasak - a trió 2018. novemberében megjelent albumához írt kísérőszövegből)

„A mély benyomást keltő kompozíció, valamint a három előadó bátorsággal teli játéka eszünkbe juttatja, hogy a jazz nem pusztán letűnt hagyományok szép öröksége, hanem élő zenei nyelv, ami múltról és jelenről egyaránt mesél.” Space GongGam, az EBS Broadcasting zenei műsora Az elismert koreai zeneszerző-zongorista, Daeuk Heo vezette, francia székhelyű HEO Trio 2013-as alapítása óta bűvöli el keleti és nyugati zenei hagyományokat izgalmasan vegyítő zenéjével közönségét és a kritikusokat egyaránt.  Daeuk Heo eredetileg klasszikus zeneszerzést tanult, ma Dél-Korea egyik legkiemelkedőbb jazz tehetségeként ismert. Védjegye a saját lírai és tiszta hangzásvilágára épülő szabad improvizáció. Franciaországbeli tanulmányai során alapította meg a HEO Triót, két brilliáns francia jazz zenész, Alexis Coutureau nagybőgős és Kevin Lucchetti dobos részvételével. Az elmúlt öt évben kitartóan tanulmányozták a különféle zenei nyelveket, kipróbálták a szóló és trió előadás mellett a vonószenekarral bővített felállás adta lehetőségeket is, elegánsan ötvözve a három zenész egyedi zenei karakterét és ötleteit. Mindez végül arra ösztönözte őket, hogy a hagyományos jazz trió keretein túllépve valami igazán egyedit hozzanak létre. Zenéjükben gyönyörű harmóniában fér meg egymás mellett a keleti és nyugati kultúra, csakúgy, mint a kamarazenében rejlő egység és az egyes hangszerek egyedisége. A kultúrák fúziójának egyik nagyszerű példája lehet, amikor Kevin Lucchetti bőgős egy tradicionális koreai, vonós hangszeres zene elemeiből építi fel szóló improvizációját.  A trió Sherpa című legújabb albuma 2019-ben jelenik meg a jónevű francia Cristal Records gondozásában. A program a Magyarország és a Koreai Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatfelvétel 30. évfordulójára rendezett hivatalos ünnepségsorozat része. 

A Pastell Contemporro zenekart Weisz János zongorista és Borkó Attila szaxofonos alapította. A zenekar zömében saját szerzeményeket játszik, amelyekben megtalálhatók a kortárs-, ill. népzenére épülő bartóki hangzásvilág elemei, illetve az amerikai mainstream és fúziós jazzre jellemző motívumok is. Zenéjüket a dallamos témák és lendületes ritmusok mellett energikus és változatos hangszeres szólók tarkítják. facebook.com/pastell.contemporro 

Az 1976-os születésű Kalmár Zoltán eleinte elsősorban blues, rock, pop és funky zenekarokban dobolt szülővárosában, Debrecenben. Igazán azonban a kezdetektől a swing dobolás vonzotta, meghallva az Oscar Peterson Trio dobosa, Ed Thigpen játékát. 2001-ben játszott először jazzt debreceni zenész barátaival, majd 2008-ban a fővárosba költözött és megalakította saját mainstream jazzt játszó trióját, melyhez gyakran hívott vendégeket is. A hazai jazz jól ismert előadóiból álló kvartettje e folyamat organikus következménye. A Kalmár Zoltán Quartet zenéje olyan legendás hard bop előadók örökségén nyugszik, mint Joe Henderson, Cannonball Adderley vagy John Coltrane. Repertoárjukon elsősorban izgalmas, egyéni köntösbe öltöztetett jazz sztenderdek szerepelnek.

Fékezhetetlen zenei energiák szabadulnak fel, amikor olyan szólisták érkeznek egy kamarazenekar élére, akik meghatványozzák az együttes erejét. Az Anima³ sorozat három estéjének gyújtópontjai Gustav Rivinius csellóművész, Alexander Sitkovetsky és David Grimal hegedűművészek lesznek, akik mindhárman a világ zenei élvonalába tartozó vonós művészek. A Nemzeti Ifjúsági Zenekar 2018–2020 címet birtokló Anima Musicae Kamarazenekar vendégeként első ízben lépnek fel. David Grimal francia hegedűművész tanulmányait a párizsi Conservatoire növendékeként kezdte, majd olyan mestereknél mélyítette zenei tudását, mint Shlomo Mintz, Isaac Stern és Philippe Hirschhorn. Szólistaként a legnevesebb zenekarok –  Orchestre de Paris, Orchestre Philharmonique de Radio France, Russian National Orchestra, Chamber Orchestra of Europe, Berliner Symphoniker – vendége, emellett elkötelezett kamarazenész. Georges Pludermacher zongorista partnereként világszerte fellépett, az általuk lemezre vett Ravel, Debussy, Bartok, Franck, Strauss, Enescu, Szymanowski és Janáček művek több zenei díjat is elnyertek. 2004-ben megalapította a Les Dissonances együttest, amely új modellt tűzött az európai zenei élet térképére. A karmester nélküli szimfonikus zenekar művészeti vezetőjeként a kvartettektől a szimfonikus művekig pusztán kamarazenélésre építve adnak elő a mainstream repertoárból.

Az Amadinda Ütőegyüttes 2019 tavaszán lesz 35 éves, amit sok más mellett egy Fesztiválzenekarral közös kamarakoncerttel ünnepel: a BMC-ben két versenymű hangzik el egy egzotikus­ francia nyitódarab és egy magyarországi Steve Reich-bemutató között. Mintha egy ritka madár izgatott énekét hallgatnánk az őserdő kellős közepén, annak minden furcsa zajával – a hangverseny a francia André Jolivet 1965-ben keletkezett koncertszvitjével indul, amelynek főszereplője a virtuóz fuvola. Nem véletlenül érezzük egy távoli világ hangulatát: a szerző a Montmartre-on nőtt fel, vonzotta a kubista festészet, az ezoterikus filozófia, a tradicionális afrikai zene, és egész életében rengeteget utazott, Indiától Mexikóig. Az Amadinda repertoárjában a kezdetektől fogva fontos szerepet játszottak az amerikai kompozíciók. Lou Harrisonnal és Steve Reichhel már a 90-es években szoros kapcsolatba kerültek, utóbbi darabot is írt nekik. Harrisont lenyűgözte az amerikai indiánok zenéje; sokat komponált gamelánegyütteseknek, aminek nyoma most elhangzó, 1959-ben írt hegedűversenyében is fellelhető. A lírai, ezer színben pompázó hegedű a hol metsző és ritmikus, hol lágy hangzású ütőkkel beszélget, amelyek virágcserepeket, bádogdobozokat, vízvezetékeket szólaltatnak meg. Rövid, ám annál többet játszott, sűrű szövetű 1939-es fuvolaversenyében Harrison a hangszer minden adottságát kihasználja: gyakran kapnak szerepet a fuvola legmagasabb hangjai. A koncert második felében a magyar közönség először hallhatja a minimálzene első mestere, Steve Reich 2005-ös kompozícióját. A szerzőre jellemző repetitív darabban a négy vibrafon ezüstös hangja három vonósnégyessel kapaszkodik össze, csillogásukat bőgőszerűen ellenpontozza a háttérből a két zongora.