A Blue Note lemezcég jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. A híres, kék hangjegyes címkével ellátott albumok 1945 után a bebop úttörőit, majd a hard bop korszak meghatározó kiszenekari felvételeit rögzítették – ezek a jazz örök csúcspontjaivá váltak. A Modern Art Orchestra szólistái az első nagy korszak felvételeiből kiindulva idézik meg újra a kék-fehér címkés lemezeken rögzített pillanatokat.

A hórihorgas gitáros, Tal Farlow teljesen autodidakta volt: semmilyen mesterséget nem tanult a címerfestésen kívül, és volt idő, amikor ebből is élt. A háború után klubszinten játszott a keleti parton. ’49-ben Red Norvo, a híres vibrafonos szerződtette zenekarába, ahol nagy feltűnést keltett játéka. Az első saját, ’54-ben megjelent zenekari lemezfelvételére Don Arnone ritmusgitárost hívta kísérőnek. Farlow hüvelykujjal pengette a két alsó húrt, és a felső négyen játszott akkordot és melódiát, nagy, sodró tempókban és kígyózó dallamvonalakban. Bár két gitárost hallunk, a zene nem bravúros akar lenni, az interpretáció mindig a szám hangulatának és az adott dal elbeszélésének van alárendelve.