Szalóki Ági, Ávéd János és Tóth István együttműködését a tradíció tisztelete és a szabadság szeretete hatja át. Elhangzanak egyházi népénekek, adventi és karácsonyi dalok kortárs feldolgozásai, Tinódi Lantos Sebestyén, Balassi Bálint, Maurice Duruflé, XIII–XVIII. századi angliai, itáliai, magyarországi ismeretlen szerzők művei, és a dalokhoz szervesen kapcsolódó, ünnepre hangoló gondolatok, bibliai szövegrészletek, versek.

A darabok kortárs megfogalmazásának sarokkövét Szalóki Ági több tradíciót is anyanyelvi szinten beszélő éneke adja. Tóth István és Ávéd János kollektív improvizációi a szebbnél szebb dallamokból kihajtva borulnak virágba és kerülnek a hagyomány korhű ábrázolásától elrugaszkodottabb, kortárs jazz-zenei kontextusba. Távolodás és visszatérés látszólag két ellentétes irányú folyamat, de a zenészlét szükségszerű alapélménye, úgy is mondhatjuk, hogy az út.