A műsor inspirációs forrása az antik görög kultúra, melynek szellemisége a koncerten megszólaló darabok mindegyikében megjelenik valamilyen módon.
A reneszánsz óta újabb és újabb alkotó generációk fantáziáját ragadja meg ez a múlt ködébe vesző, mégis annyira ismerős világ, mely elvetette a magjait a későbbi európai és egyetemes kultúrának. Az emberi lét legalapvetőbb érzelmei és gondolatai jelennek meg az antik költeményekben és eposzokban, a lét különösségével szembenálló egyén gondolatai a filozófiában, a lélek-test harmóniája a szobrokon és az épületeken. Csak a zene az, melyről szinte semmit nem tudunk, hiszen töredékeken kívül nem maradt fent írásos emlék. A számunkra ismerős kottaírás nem létezett, rögzíteni nem tudták, így amint megszólalt, már el is tűnt. Ez egyfelől óriási veszteség az egyetemes emberi kultúrának, másfelől egy örökké fennálló talány is, hiszen a rengeteg homály számtalan zeneszerző fantáziáját mozgatta meg, sarkallta annak a kérdésnek a feltevésére: Vajon milyen is lehetett az antik zene?
A koncerten megszólaló darabok nem történeti rekonstrukciós próbálkozások, melyek az autentikus antik zenét hivatottak megszólaltatni. A szerzők sokkal inkább kiindulópontként kezelik ezt az amúgy is bizonytalan területet, hogy ezen a homályos szűrőn eresszék át saját zeneszerzői gondolkodásukat, így kapva egy olyan különös zenei anyagot, melyben a múlt és a jelen, egyetemes és egyéni egymással kontrasztban és egymást kiegészítve jelenik meg. A műsor különös figyelmet fordít arra, hogy a klasszikus és kortárs kompozíciók között is legyen reflexiós kapcsolat, így a program egy újabb réteggel bővül.