A Classicus Quartet koncert-ciklusa – klasszikus alkotások és kortárs szerzők műveiből válogatva – a kromatikus skála lépcsőfokairól vet egy-egy pillantást a vonósnégyes-irodalomra. A sorozatot időről időre intermezzók szakítják meg, olyan művekkel, melyek nem kötődnek egy konkrét hangmagassághoz, illetve nem is vonósnégyesre készültek. A következő koncerten Dobszay László Vonósnégyes című műve és Bartók 3. vonósnégyese mellett igazi ritkaságként szólal meg a Kodály-tanítvány Seiber Mátyás 3. vonósnégyese (1951), mely nem sokkal a szerző korai halála után, az Amadeus Kvartett előadásában, 1961-ben hangzott el első, és talán utolsó ízben budapesti koncertteremben. A darab Seiber komplex, a népzene, a jazz, a második bécsi iskola és a bartóki hatást integráló stílusának különösen izgalmas megnyilatkozása, a szerzőt a korabeli kritika a nagy elődök méltó örökösének nevezte.