„Az improvizált zene azért ragadja meg az embert, mert a meg nem ragadott lehetőségek ezreinek élénk jelenléte sugárzik át rajta". (Tim HODGKINSON: Migraines of a Caustic Ear. In: Resonance, 6. évf., 2. sz. 1998, LMC)

A formáció a görög nyelvből kölcsönözte nevét, ahol a Ξενοι vagy Xenoi annyit tesz, ’kívülállók, idegenek’. A szó olyan egyéneket jelöl, akik nem olvadtak be egy adott közösségbe, csak hosszabb-ideig élvezték annak vendégszeretetét. Ugyanakkor a szabadságukat vesztett idegenek (rabszolgák, háborús foglyok) nem lehettek tagjai a xenoi közösségnek, ennélfogva tehát a fogalom másodlagos jelentése, konnotációja a szabadság.

Az est fellépői is valahogyan így érzik magukat a zenei műfajok között: sokféle zenei területen megfordultak, de otthonra leginkább a szabad improvizációs zenében találtak – ez a kacsolódási pont is közöttük. Különböző formációkból régóta ismerik egymást és több ízben játszottak már együtt. Diana Miron, Márkos Albert és Laurențiu Coțac a HYPERION nevű, spektrális zenével (a hang mikroelemeit és azok belső mozgását feltáró és megszólaltató irányzattal – a szerk.) foglalkozó zenekar tagjai, amivel bejárták a világot. A zeneszerző és elektronikus zenész, Bolcsó Bálint és Márkos Albert, aki megannyi formációt gazdagít csellójátékával, duóként hosszú ideje és rendszeresen együttműködnek. Bálint 2018-ban találkozott Dianával és Laurențiuval a bukaresti Săptămîna Sunetului fesztiválon. Porteleki Áron amellett, hogy brácsásként alapos ismerője és tolmácsa a magyar autentikus népzenének, dobosként és ütőhangszeres művészként a budapesti improvizatív zenei szcéna egyik legjelentősebb figurája, ezért szintén sokat játszott Bálinttal és Alberttel. George Staicu, aki gyűjtőként is behatóan tanulmányozta a szabad improvizációra épülő zenei kiadványokat, az est harmadik részében dj-ként lép színpadra. Az előadók a szabad improvizáció fogalmát szó szerint értelmezik: megkötések nélkül kalandoznak az általuk ismert és kultivált műfajok között (tradicionális folklór, free jazz, régi korok egyházi és világi zenéje, stb.). Hogy miben is áll a jelenben alkotás művészi attitűdje, a szabad improvizáció doyenje, John Butcher kitűnően megfogalmazta axiómáiban.

John Butcher: 15 egyszerű állítás a szabadimprovizációs zenéről - magyarázatokkal és ellentmondásokkal*

1. A csoportos improvizáció célja olyan zene létrehozása, amelyet önmagában egyik zenész sem tudna elképzelni. A csoportos improvizációnak arra kell késztetnie a zenészeket, hogy túllépjék saját elképzeléseiket.

2. Minden résztvevőnek bármely pillanatban egyformán képesnek kell lennie a zene tartalmának, formájának és irányának a befolyásolására.

4. A szabadimprovizációs zene szükségszerűen spontán, de egy olyan alapra épül, amely több év tanulásból, kísérletezésből, gondolkodásból és tapasztalásból áll.

5. Lehetséges kísérletet tenni arra, hogy történelem nélküli zenét játsszunk.

6. A szabadimprovizáció azt mutatja, hogy a komplexitás valójában igen természetes.

15. Az improvizációban az embereket lehet hallani a hangszerek mögött.

*Bajnai Judit fordítása

(Fotók: Kiss Rozina, Márkos Albert)