A Miles Ahead egybeöltött különféle anyagokat, Gil Evans egy évvel később viszont Gershwin Porgy and Bessének feldolgozásával egy operát szabott át totálisan lenyűgöző koncertté. Az 1958-es felvételekből árad a belső feszültség, holott Evans nagyon visszafogottan kezeli a zenekart, a Summertime-ban felülmúlhatatlanul csak egy dallamfoszlányt, lendületes tempóban összesen hét hangot tesz a kíséretbe, azt ismétlik. Közben a trombita által megjelenített hős azt hiszi, szabadon mozoghat, de a kíséret monotóniája által rossz előérzetünk támad – miközben még merünk gyönyörködni a szépségben. Az I Loves You Porgyban a feszültség már óriási, pedig alig van mozgás a kíséretben, szinte áll. Davis trombitájának az érezhetően sebezhető hangja démonikusan vonja magára a figyelmünket, akár éppen a mesélőt, akár valamelyik címszereplőt személyesíti meg. Szólista és zenekar, újítás és hagyomány, klasszikus és jazz; a legendás lemez összetett céljai a Modern Art Orchestra számára is mindmáig követendőek.

A Modern Art Orchestra háromrészes koncertsorozata Miles Davis és Gil Evans legendás együttműködésén keresztül állít emléket az idén 100 éve született jazzikonnak. A jazztörténet három megkerülhetetlen albuma – a Miles Ahead, a Porgy and Bess és a Sketches of Spain – estjei nem pusztán ikonikus lemezek újrahangzó interpretációi, hanem egy közös zenei gondolkodás ívét rajzolják fel: a jazz és a klasszikus zene határainak kitágítását, a nagyzenekari hangzás újradefiniálását és a szólista–zenekar viszony forradalmi újragondolását. A sorozat egyszerre tisztelgés Miles Davis születésének centenáriuma előtt és a Modern Art Orchestra művészi hitvallásának megfogalmazása: a jazz hagyományából kiindulva, nyitottan keresni az új hangzásideálokat. Három koncert, egyetlen zenei gondolat különböző arcaival.