Ez az egész úgy kezdődött, hogy az angolok kitalálták a divatos zenét, ami megtetszett a frankoknak – no és a flamandoknak is. Csináltak is belőle olyan slágereket, aminek senki nem tudott ellenállni. De, amint az közismert, senki sem lehet próféta a saját hazájában: ezért Dufay és barátai, illetve tanítványai mertek nagyot álmodni és elmentek Itáliába – jobb az idő, jobban is fizetnek, nem is beszélve az ételekről, italokról és még sorolhatnánk... És ugyan egy belga nem csinál nyarat, de több tucat már annál inkább – így lett a burgundiai iskolából európai szintű zenei nyelv – és hogy jót tett-e nekünk és a kontinens zenéjének a franko-flamand muzsikusok bevándorlása: nos, erre egyértelmű választ ad a Szent Efrém Férfikar koncertsorozata.

Oltremontani – Azok, akik a hegyeken túlról jöttek. Így nevezték Itáliában azokat a franko-flamand komponistákat, akik az észak-itáliai hercegi udvarokban szolgáltak és munkásságuk alapjaiban meghatározta a zenetörténet fejlődési irányát. A Szent Efrém Férfikar sorozatának második estéjén a „gyüttment” zeneszerzők több generációja mutatkozik be: Dufay, Josquin, Ockeghem, Obrecht és Lassus szakrális művein keresztül megtapasztalhatjuk, hogy milyen volt az az egyedülálló zenei nyelv, aminek még a híresen büszke itáliaiak sem tudtak ellenállni.