A maga korában, a 19. század második felében konzervatívnak tartották, Arnold Schönberg ugyanakkor „Brahms, a haladó” címen tartott róla nagy hatású előadást 1933-ban. Johannes Brahms zenéjének varázsát talán éppen az adja, hogy szétszálazhatatlanul összefonódik benne tradíció és progresszió, hogy Brahms a zenetörténeti múltra építve, hagyományos formákat és zeneszerzői eszközöket használva gyakorolt mély hatást a jövő zenéjére. A Csalog Gábor által összeállított műsorban korai darabok (például az op. 10-es H-dúr ballada) éppúgy helyet kapnak, mint a középső korszak művei (az op. 76-os capricciók), vagy a külön világot képviselő kései intermezzók. Persze Brahms zenéjét nem elsősorban zenetörténeti helye, hanem esztétikai értéke teszi érdemessé figyelmünkre, és az a példa, amelyet minden korszak számára kínál: hogy a hagyomány megőrzésének valódi záloga nem az archivárius megközelítés, hanem a régi elemek kreatív újragondolása.

Idén is folytatódik Csalog Gábor Dialógusok (a) zenével című sorozata, amelyben nemcsak a számára legkedvesebb zeneszerzőket és műveiket hívja párbeszédre, hanem Fazekas Gergely zenetörténészt is, akivel az egyes koncertek első felében beszélget majd a szünet után elhangzó kompozíciókról. A dialógusok további résztvevői: Johann Sebastian Bach, Ludwig van Beethoven, Franz Schubert, Liszt Ferenc, Johannes Brahms, Claude Debussy, Bartók Béla, Ligeti György és Kurtág György.