A zene történetében gyakran nem a radikális újítók, hanem az őrzők játsszák a főszerepet. Olyan komponisták, akik tudatosan mentenek át valamit a távoli vagy közelmúlt értékeiből. Egy Palestrina, egy Schütz, egy Bach, egy Mozart, egy Brahms vagy egy Kodály – de a sort a végtelenségig lehetne folytatni. S persze nem ritkán még a legmerészebbekről is kiderülhet, hogy valójában a tradíciót éltették tovább. Amikor a moderneket a klasszikusok tükre elé állítjuk, nem a szembesítés a cél: sokkal fontosabb, hogy azt éljük át, azt tapasztaljuk meg, hogy a visszatükröződés a zene alaptermészetéhez tartozik. A Budapesti Vonósok tehát ismét párbeszédre invitálják a közönséget, ezúttal a Bach fiúk zenekari muzsikája mellett Szőllősy András és Könczei Árpád művei szólalnak meg.

Könczei Árpád: Concerto brevis

Per flauto, archi e percussioni – Fuvolára, vonósokra és ütőhangszerekre

Réman Zsófinak

A Concerto brevis fuvolaversenyben a szóló fuvolához vonószenekar és ütőhangszerek társulnak. A Divertimentóhoz hasonlóan a Concerto brevis is kapcsolódik a hagyományhoz, a 3 tételes, gyors-lassú-gyors versenyművekhez. Azonban a Concerto brevis 3 tétele, vagy 3 része folyamatosan, megszakítás nélkül íródott, mintha egyetlen tétel, egyetlen zenei folyamat lenne. A három tétel azonban nemcsak tempójában, hanem karakterében, hangzásában, zenei anyagjaiban, témáiban, zeneszerzői technikáiban is különbözik.

Az első rész, és egyben a darab témája a repetitív hang, ismételt hangmagasság, de egyben ritmikai képlet is, ami variálódik. A fuvola szólama egyre bonyolultabb, virtuózabb zenei szerkezetekbe fokozódik. A fuvola nagy ívű futamai után a vonósok polifón. ritmikus szerkesztésű zenei része zárja az első részt, ami átvezet a középső részhez.

A második, lassú zenei rész ellentéte az elsőnek, a fuvolán modális hangvételű melankolikus dallam bontakozik ki, amit a mély vonósok egyszerű pizzicato ostinatoja kísér. A fuvola szólamával mintegy párbeszédet folytat egy szóló brácsa, amit a hegedűk üveghangjai egészítenek ki.

A harmadik tétel, harmadik rész egy ritmikailag gazdag, impulzív, lüktető gyors zene, ami láncszerkezetben hozza a zenei témákat. A repetitív hang újra megjelenik, de folyamatosan kiegészül, gazdagodik, míg egy vidám fugatóba torkollik. A csúcspont után a fuvola rövid, töredezett, virtuóz szólója és egy hatásos tutti coda zárja a versenyművet.

A fuvola technikája, játékmódja nagyon sokszínű: a hagyományos hangképzés mellett a kortárs fuvolajáték nagyon sokféle formában jelenik meg: üveghangok a fuvolán, frullato, con voce, a fuvola hanggal egy időben az előadó énekhangja is, illetve különböző szótagok használata is, vagy quasi pizzicato, a vonósok pengetett effektusához hasonlóan. És ami a legizgalmasabb, kettős hangzatok, hangközök, úgynevezett multifóniák megszólaltatása a fuvolán. A többszólamú fuvolajátékot Ittzés Gergely neves fuvolaművész, Réman Zsófi tanára fejlesztette ki.

A zenekari apparátus takarékos:

Vonószenekar: 1. hegedű, 2. hegedű, brácsa, cselló (gordonka) és nagybőgő

Ütőhangszerek: 1/2 triangulum, Wood block (kínai fadob), 2 bongos, 1 fektetett nagydob

2/2 függesztett réztányér – piatti sospesi, 1 húros kisdob, 3 Tom-toms,

Egyrészt nem használok egyetlen fúvós hangszert sem, így a fuvola hangszínében, karakterében nagyon kiemelkedik a zenekari hangzásból. Másrészt a vonósokat és az ütőhangszereket is sokféleképpen használom. A vonós hangszereket gyakran ütőhangszerszerűen használom, mint legno battuto, a vonó fájával ütve a húrokat, vagy kézzel-ujjakkal a hangszer testét és káváját ütve, ezzel is a zenemű ritmikai dimenzióját erősítve.

A Concerto brevis időtartama kb. 10 perc

2015. június 12. Könczei Árpád, zeneszerző