Caro Amico!
Da tanto tanto tempo hogy megint nem írtam moltó régóta...ajaj, scusi, scusi, bocsánat fejemre, de ez a nyár...caldissimo…meg most az Autunno…az Ősz! Egyébként, tudod, gondolkodom egy szép grande concerton, violini, hegedűk, braccok, violoncello, sőt nagy mély violon, és Musica az Őszről, Tavaszról, Primavera, Inverno…tudod, megfagy tutti jégcsap, ghiaccio…tüzet rakunk grande, grande fuoco, (piccicato), didergünk (tremolo), minden évszakról, lehet, hogy a címe is eccola. Na mit szólnál, talán még egy violino solistico is lenne!! Jaj képzeld ezek a simpatiche ragazzék úgy fújják azt a fagotto-t energico, amoroso, teljesen odavannak...én is! Írtam megint due, most minorekat, ez így ősszel kelendőbb, favorevole, mindenki kicsit bánatos, molto triste. Persze megint elázott a mie bellissime scarpe a Fondamentán, vehetek újat, és rossz kagylót ettem che schifo!, a napokban a Giovanni ristorantéjában. Mannaggia, Miseria! úgyhogy kicsit pihengetek itthon...mi riposo a casa mia…
Ti saluto mio caro amico,

Antonió Vivaldi (is lehetne...)

Ps. Főméltósága megint levont a béremből, mert poco concertot dirigáltam agusztoban...capisci ?
Povero me!

Venezia 1702 novembre?