1956-os emigrációját követően Ligeti az újrakezdés fájdalmas és örömteli perspektívájával szó szerint belevetette magát a munkába: rövid bécsi tartózkodásuk után Kölnbe utazott tovább feleségével, ahol a Westdeutscher Rundfunk elektronikus zenei stúdiójában megismerkedett a fiatalabb generáció, Nono, Boulez és Stockhausen munkáival, és maga is alkotni kezdett. Bár az itt született három mű Ligeti munkásságának csupán kis szeletét jelenti, mára világosan látszik, hogy a stúdióban szerzett ismeretei döntőnek bizonyultak stílusának fejlődésében. A szólamok rétegzése, a hangszínek mesteri formálása, a mikropolifónia és a szabálytalan ritmusok mind kulcsfontosságú elemmé váltak akusztikus műveiben, és egyúttal végérvényesen rajta hagyták Ligeti kézjegyét az elektronikus zenén.

Ezt az örökséget viszi tovább a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Elektronikus Zenei Médiaművészet szakiránya, amelynek célja, hogy a jövő elektronikus zeneszerzői egyedi, sajátos, kiforrott művészeti vízióval kezdjék meg pályájukat. A koncerten a tanszak tanárai és hallgatói Ligeti kompozíciós technikái által inspirált műveken, improvizációkon keresztül tisztelegnek a szerző előtt. A program kidolgozása során az együttes tagjai Ligeti elektronikus zenei alkotásait és az elektronikus művek hatásait magukon viselő hangszeres kompozícióit tanulmányozták, majd olyan interaktív számítógépes hangszereket fejlesztettek, amelyek lehetővé teszik, hogy a technikákat jelen időben tudják improvizációikban alkalmazni. A művek között a közönség kiselőadások, magyarázatok formájában betekintést nyerhet Ligeti és az EZMMi laptopegyüttes műhelytitkaiba.