Mennél jobban belakjuk Kurtág György zenéjét, illetve mennél jobban belénk költözik ez a zene, annál inkább világossá válik, hogy – Csalog Gábort idézve – a „régi és az új egymásba játszik, hogy a múlt és a jelen között eltűnnek a határok”. Perényi Miklós, Kemenes András és Csalog estjén tehát nem Bach és Kurtág,  Schubert és Kurtág vagy Mozart és Kurtág zenéje hangzik el, hanem a mindenféle stiláris és műfaji tehertől függetlenedni képes „puszta” zene, mely az előadót és a hallgatót egyaránt bűvkörébe vonja. Felemelő érzés felismerni azt, hogy – Csalog szavaival élve – Kurtág kortársaiként „tanúi voltunk és vagyunk ma is a zenetörténet folytonosságának”. Gyakran említik, hogy Kurtág művészete eleven párbeszédben áll a hagyománnyal, de lehetséges, hogy csak arról van szó, hogy a zenében felvethető és megválaszolható kérdések semmit sem változtak Bach vagy Schubert óta.  Kemenes András szerint, csak az, aki mélyen érti Mozartot, „értheti igazán Kurtágot. Ezért én nem is tudom szétválasztani egymástól őket. Ezek nem elválasztható minőségek.”

A fesztivál teljes programja és jegyvásárlás: 100.kurtag.hu